A csapatunknak Dzsudzsák Balázs a kapitánya, minden tekintetben ő a vezér. Amennyiben nincs a pályán, akkor Szécsi Márk vagy én kapom meg a karszalagot, de Márk előttem van a rangsorban. Amikor csapatkapitány valaki, természetesen nagyobb a felelőssége, különösen most, amikor a szabályok szerint már csak a kapitány kommunikálhat a pályán a játékvezetővel. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy nem a karszalagon múlik az, hogy valakire hallgatnak-e a társak vagy sem. A védelmünk tengelyében szereplő Lang Ádámon például soha nincs karszalag, mégis mindenki hallgat rá, mint ahogyan rám is odafigyelnek akkor is, ha Balázs vagy Márk karján van a szalag. Ebben a tekintetben is jó a csapategységünk, kölcsönösen figyelünk egymásra, segítjük egymást a pályán is.
Ha már a bíróval való kommunikációt említette, észrevehető, hogy gyakorlatilag sosem látni önt reklamálni, de egyébként is rendkívül sportszerűen játszik, ritkán kap sárga lapot is. Ezt a fajta hozzáállást otthonról hozta?
Ezen így még nem is gondolkodtam, de azt hiszem, igen, a neveltetésemnek alapvető szerepe van abban, hogy ilyen vagyok. Sosem voltam sportszerűtlenül vehemens típusú játékos. Természetesen előfordult azért olyan, hogy a játék hevében, vagy egy igazságtalan ítéletet követően nálam is leszállt a lila köd, de nem ez a jellemző. Mostanra pedig már tudatosan is figyelek erre, mert az évek során megtapasztaltam, hogy többszörösen is fölösleges a reklamálásra fordítani az energiát. Egyrészt magamnak ártok vele, hiszen elviszi a fókuszt a lényegről, a játékról, de egyébként is fölösleges a reklamálás, hiszen attól még úgysem fogja visszavonni az ítéletét.
Nemcsak a kapu előtt találja fel magát, a húsdarálóba is bátran belemegy és megharcol a labdáért. Fotó: a Debreceni VSC hivatalos weboldala (dvsc.hu)
Melyik játékrendszert szereti jobban, az egycsatárost, vagy a kétcsatárost, illetve milyen játékszituációkban érzi a leginkább otthon magát?
A magam részéről mindkét játékrendszert egyformán szeretem. A tavalyi idényben Nestor El Maestro a kétcsatáros játékot részesítette előnyben, általában Mauridesszel játszottunk párban elöl. Idén egycsatáros rendszerben játszunk, én ebben is élvezem a játékot. Szeretek érkezni a beadásokra, valamint lecsapni a kipattanó, lecsorgó labdákra. A végcél adott: befejező csatárként a gólszerzés az elsődleges feladatom, noha természetesen a védekezésből is igyekszem kivenni a részem.
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
