Újra és újra felüti a fejét az az opportunista szöveg, hogy fölösleges volt szembeszállni a túlerővel…
Más utólag magyarázgatni múltat és más ezt megélni. Számtalanszor beszéltem Mária nénivel erről is, s megerősített hitemben, hogy a hősöket a történelem vihara szüli, semmi nem volt előre elhatározva 56-ban sem. A szabadságharcosok nem azért fogtak fegyvert, mert meg akartak halni, hanem mert hittek benne, hogy a szabadság kivívható, s ha kell, meghalnak érte.
Miért került ilyen nehezen a helyére 1956 a nemzeti emlékezetünkben?
Közhely, hogy a múlt emberei közül nagyon sokan itt ragadtak közöttünk. A pufajkás-karhatalmista Horn Gyula még miniszterelnök is lehetett. Aljas paktumok hosszú sora történt a rendszerváltoztatás körül. Pedig a néplélekben mindig ott élt a forradalom lángja, a mecseki láthatatlanok kitartása, a MÚK és Mansfeld Péter bátorsága, s ennek az igazságnak előbb-utóbb győznie kell-kellett.
A Neveket akarok hallani koncertfelvételein, 2006-2007-ben dübörög a Gyurcsány, takarodj! Akkor egyszerű volt a felállás, voltak a nemzetiek és nemzetellensek. Most a baloldal vezére lyukas zászlók erdejébe burkolózik és Árpád fejedelmünk szobrára felkapaszkodva feszít. Honnan tudják a magyarok, hogy ki a valóban nemzeti?
Ma is egyértelmű a pálya: valaki tesz a nemzetért, más meg csak ki akarja használni azt. Van aki tiszteli a nemzetét és szereti a történelmét, s van aki az internacionalista, globális, feloldódásban hisz. Lehet valamiért tenni és valami ellen tenni. Én mindig valami mellett voltam, Magyar Péter és gyülevész hada pedig csupán minden ellen van. S, ha a magukat politikusnak tituláló, hazudozó, sértett hazánkfiai Brüsszelben a nemzet ellen tesznek, akkor itthon ne vonulgassanak piros-fehér-zöldben és ne álljanak fel Árpád fejedelem mellé, mert ez nem más, csak álca és póz! Hozzáteszem, hagyjuk ezt a megbékélés-szöveget is! Hogyan békélnék meg olyanokkal, akik a nemzet és a család ellen tesznek? Mondom mindezt úgy, hogy sosem voltam egy párthívő, csupán arra szeretném buzdítani a híveinket, hogy tegyenek maguk is a nemzeti megmaradásért. Ma is sokan vállaljuk a harcot, még ha a Kárpátia üzenetei markánsabbak, szókimondóbbak, mint másokéi. De hát, mint az előbb mondtam, én a nép gyermeke vagyok, s a népből a nép nyelvén üzenünk. Ezt mindenki érti, és remélem tűzbe hoz minden őszinte magyart, minden generációból.
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
