A szerző, Nicholas Mazza az irodalomterápia nemzetközi elismertségű alakja, a Florida State University professzor emeritusa és a Journal of Poetry Therapy alapító szerkesztője. Négy évtizede kutatja, miként segíti az irodalom és az írás az emberi önértést és a lelki folyamatok feldolgozását. Legfontosabb műve, az Irodalomterápia – Elmélet és gyakorlat átfogó képet ad arról, hogyan használhatók a dalszövegek, versek, történetek, naplók és metaforák az önismeret és a belső egyensúly támogatására. A kötet nem csupán elméleti kézikönyv, hanem gyakorlati útmutató is: bemutatja a szerző által kidolgozott RES-modellt (receptív, expresszív és szimbolikus mód), amely rendszerezi az irodalomterápiás munka módszereit. Mazza szerint a szövegek nemcsak olvasásra és kikapcsolódásra valók, hanem tükörként is működnek: segítenek kimondani a kimondhatatlant, és új nézőpontból láttatják a saját életünket. A könyvről a fordítóval, Béres Judittal, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docensével, irodalomterapeutával beszélgettünk.
Amikor a betűk mögött életre kel a változás
De mindenekelőtt, mit kell tudni az irodalomterápiáról? – Béres Judit rámutatott, hogy bár sokan újdonságnak gondolják, valójában nem új módszerről van szó a többi művészetterápiához képest. Az irodalomterápia csaknem ötven éve jelen van Magyarországon mint csoportmódszer, mégpedig klasszikusabb formájában, a biblioterápia révén.
Mazza könyve is kitér arra, hogy a komplex irodalomterápián belül megkülönböztethető az úgynevezett klasszikus biblioterápia, amely Magyarországon a hetvenes évek közepétől van jelen, és alapvetően csoportmódszerként működik. Lényege, hogy a csoportvezető szépirodalmi szövegeket válogat a résztvevők közös problémáihoz vagy élethelyzeteihez igazítva. A biblioterápia erősen »magasirodalom-párti« irányzat, nagy hangsúlyt fektet a művek esztétikai értékére. A csoporttagok az olvasott szövegek segítségével ismerhetnek rá saját élethelyzeteikre, belső konfliktusaikra, majd a közös beszélgetés során ezekről mélyebb önismereti belátások születhetnek. Régebben a Mérei-féle mélylélektani megközelítés jelentette ehhez az alapot, manapság vannak olyan csoportok, amelyek inkább pszichoterápiás módszerekkel dolgoznak, mások pedig a klasszikus biblioterápia hagyományát követve elsősorban a szövegek jelentésrétegeire helyezik a hangsúlyt
– fejtette ki Béres Judit.
Ezzel kapcsolatban hozzátette: a Mazza-féle irodalomterápia abban tér el a klasszikus biblioterápiától, hogy nagyobb hangsúlyt helyez az egyén problémáira. Nem a fontos szövegekhez próbálja közel vinni az embereket, hanem az emberek élethelyzeteihez keres megfelelő szövegeket. Az irodalmi mű így eszközzé válik a megértésben: Mazza nemcsak klasszikus szépirodalmat használ, hanem például dalszövegeket is, amelyek könnyebben megérintik a fiatalokat és az alacsonyabban iskolázott résztvevők is tudnak hozzájuk kapcsolódni. A lényeg az, milyen egyéni érzéseket és gondolatokat indít el a szöveg a befogadóban, ami nem feltétlenül csoportos helyzetben történik. Mazza könyvében számos példa található az irodalomterápia egyéni, család- és párterápiás alkalmazására is.
Kiemelt egy másik szempontot is, amelyben Mazza módszere eltér a klasszikus biblioterápiától: sokkal nagyobb szerepet kap benne az írás.
Nemcsak olvasunk és beszélgetünk önismereti céllal, hanem a csoporttagok maguk is írnak: szabad írást, irányított rövidebb szövegeket, verseket. A terápiás írás külön műfajnak tekinthető, de az irodalomterápia eszköztárához is régóta szervesen hozzátartozik. Ha az ember kinyitja Mazza könyvét, azonnal látja, hogy tele van gyakorlatokkal. Ezek között vannak egészen egyszerűek is, amelyeket akár kisgyerekekkel is el lehet végezni, például akrosztikont tudunk készíteni a nevükből. Ha valaki írástudatlan, akkor is részt vehet az irodalomterápiás csoportban, hiszen az alapvető eszköz itt a meghallgatás és a beszélgetés. A résztvevők akkor is tudnak kapcsolódni egymáshoz, ha nem olvasták az adott művet: az irodalom és az írás csak kiindulópont, amely segít megfogalmazni a személyes tapasztalatokat, kimondani az egyéni és a közös problémákat
– fogalmazott Béres Judit.
Mint elmondta, az irodalomterápia módszere alkalmazható pszichoterápiás keretben is, amikor betegek – jellemzően pszichiátriai páciensek, szenvedélybetegek vagy daganatos betegek – vesznek részt a folyamatban. Ezekben a csoportokban az irodalomterápia a gyógyítás részeként jelenik meg, klinikai környezetben, orvosok, pszichoterapeuták irányításával.
Ugyanakkor Mazza könyve kitér az úgynevezett „egészségesek terápiájára” is. Ebben az esetben nem gyógyításról van szó, hanem személyiségfejlesztésről, önismeretről, mentálhigiénéről, prevencióról és a mindennapi krízisek feldolgozásáról. Az ilyen csoportokban hétköznapi emberek vesznek részt, akik a művészet segítségével keresnek választ az őket foglalkoztató kérdésekre. Az irodalomterápia ekkor abban segít, hogy támogató közösségben segítséget kapjunk a problémáinkkal való megküzdéshez, önmagunk és kapcsolataink mélyebb megértéséhez.
A jó irodalomterápiás szöveg titka
Arra a kérdésre, hogy milyen irodalmi művek vagy szövegek alkalmasak irodalomterápiára, Béres Judit úgy válaszolt: nincsenek pontosan meghatározott kritériumok, amelyek segítenek eldönteni, milyen szövegek működhetnek jól terápiás közegben. Soha nem lehet előre megmondani, kinél mi „üt be”, mi lesz katartikus hatású. Lehet, hogy valaki egy versben ismeri fel a saját élethelyzetét, míg mást ez hidegen hagy, és egy másik vers az, ami igazán megérinti. Előfordul, hogy valaki egy regényben vagy novellában találja meg az élete aktuális kérdéseit és helyzeteit, ezek váltanak ki benne mélyebb felismerést. Mindez mindig az éppen aktuális identitástéma függvénye.
Nagyon személyes, ki melyik szöveghez tud kapcsolódni
– magyarázta. „Annyit azonban megállapíthatunk, hogy az irodalmi mű akkor alkalmas terápiás munkára, ha többrétegű, vagyis többféle értelmezést tesz lehetővé. Az ilyen szöveg megengedi a szabad kapcsolódást: az olvasó maga döntheti el, mire rezonál benne.”
Hangsúlyozta: minden művészetterápia lényege, hogy a választott műalkotás vagy alkotási módszer teret engedjen a befogadó szabad értelmezésének. Ha egy műben nincsenek jelentésrétegek és „üres helyek” az kevésbé alkalmas irodalomterápiás munkára. Ugyanez igaz azokra a szövegekre is, amelyek túlságosan közhelyesek vagy kiszámíthatóak: nem váltanak ki meglepetést, nem adnak lehetőséget katartikus felismerésre.
Az igazán jó szöveg nem mindig tartalmazza a válaszokat, hanem segít a számunkra fontos kérdések megfogalmazásában
– tette hozzá Béres Judit.
Szerinte az irodalomterápiában különösen jól működnek a kortárs versek, főként a mai magyar irodalomban született művek. Ezek a szövegek közelebb állnak a csoporttagok életéhez, ezért könnyebben felismerik bennük a mindennapi valóság helyzeteit és problémáit, így természetesebb a kapcsolódás is.
„Ha azt tekintjük alapkritériumnak, hogy a résztvevő megtalálja saját élete problémáit a szövegben, akkor valószínű, hogy egy kortárs műben ezt könnyebben megteszi. A vers különösen alkalmas erre, mert sűrítetten hordozza azokat az önismereti, önreflektív kérdéseket, amelyekről egy ilyen beszélgetés során szó lehet” – mondta Béres Judit.
Azok a szövegek működnek jól, amelyek hitelesen ábrázolnak emberi helyzeteket, érzéseket, megéléseket vagy akár traumákat, miközben az olvasó számára mégis követhető és befogadható, dekódolható módon kínálnak lehetséges megoldásokat
– mondta Béres Judit. „Aki megszokta a nehezebb, rétegzettebb irodalmi szövegeket, tudja dekódolni az ilyen irodalmat, az az ilyen művekben is megtalálhatja a saját kérdéseit.”
Mint fogalmazott, az irodalomterápiás munka során mindig figyelembe kell venni a csoport összetételét és befogadóképességét. „Egy átlagos olvasói közegben, az egyszerűbb, könnyebben értelmezhető versek és novellák működnek a legjobban. Nem véletlen, hogy Mazza is gyakran hivatkozik dalszövegekre: azok a legtermészetesebben kapcsolják össze a költészetet és az élményt.”
Egy módszer, ami lebontja a határokat
Arról, mit is jelent a Nicholas Mazza által kidolgozott RES-modell, Béres Judit elmondta: azért tekinthető mérföldkőnek, mert Mazza volt az első, aki megpróbált olyan szintézist alkotni, amelyben a szövegekkel végzett segítő, fejlesztő és terápiás munka minden irányzata helyet kap. „Ebbe a modellbe belefér a klasszikus, szövegközpontú biblioterápia, illetve a komplex, írással dolgozó, személyközpontú megközelítés is. Mazza egységben kezeli a narratív módszereket, a terápiás írást, és minden olyan folyamatot, amely bármilyen módon szövegekkel dolgozik.”
Az Index kérdésére, hogy Mazza könyve tekinthető-e az irodalomterápia „bibliájának”, Béres Judit határozottan igennel válaszolt. „A nemzetközi szakirodalomban szinte mindenki Mazzára hivatkozik. Ez a modell már több mint huszonöt éve létezik, és a mostani, harmadik, bővített kiadás ennek a folyamatosan formálódó gondolkodásnak az eredménye. Mazza célja az volt, hogy egy olyan keretet hozzon létre, amelybe minden szövegekkel végzett munka belefér: a klasszikus biblioterápiától a narratív medicinán át a terápiás írásig.”
Béres Judit szerint Mazza érdeme, hogy demokratizálta az irodalomterápiát.
Ez a módszer nem műveltségi szinthez vagy írói tehetséghez kötött. Nem kell irodalmi előképzettség, sem kifinomult stílusérzék ahhoz, hogy valaki dolgozhasson a szövegekkel. Az irodalomterápia – akárcsak más művészetterápiák – mindenkié. A Mazza-könyv megjelenése segít abban, hogy ez a szemlélet Magyarországon is megerősödjön: az irodalom mint önismereti és terápiás eszköz bárki számára elérhető lehet.
Az irodalomterápia kézikönyve a segítő szakmák számára
Arra a kérdésre, hogy Mazza könyve kiknek szól – inkább szakembereknek, vagy bárkinek, aki érdeklődik az irodalomterápia iránt –, Béres Judit egyértelműen fogalmazott: ez alapvetően egy szakkönyv, nem pedig könnyed ismeretterjesztő olvasmány. „Vannak benne részek, amelyek valószínűleg nehezebbek lesznek annak, aki csak általános betekintést vár, mert ez nem pusztán bemutatja, hanem elmélyíti az irodalomterápia módszertanát” – mondta.
Hozzátette: a könyv elsősorban azoknak szól, akik valamilyen módon az irodalommal, a művészetekkel vagy a segítő szakmákkal foglalkoznak.
Nagyon jól tudnak vele dolgozni például pszichológusok, szociális munkások, coachok, művészetterapeuták, de pedagógusok és könyvtárosok is. Mazza maga is hangsúlyozza, hogy az irodalomterápia eszköztára nem kizárólag a terapeutáké: bárki használhatja, aki szövegekkel dolgozik, vagy kapcsolatot szeretne teremteni az emberekkel az irodalom segítségével.
Béres Judit szerint a kötet gyakorlati példái inspirációt adhatnak a pedagógusoknak is.
Sok tanár beépíti az irodalomterápiás módszereket a tanításba, és visszajelzéseik szerint a diákok imádják. Azt mondják: ők már csak így akarnak tanulni. A könyv tehát nemcsak a terapeuták, hanem mindazok számára hasznos, akik szeretnék személyesebb, élményszerűbb módon közel hozni az irodalmat az emberekhez.
Nicholas Mazza Irodalomterápia című könyve egyszerre tudományos alapmű és útmutató: rámutat, hogy az olvasás és az írás nemcsak műveltséget ad, hanem mélyebb megértést is lehetővé tesz önmagunkról, másokról és az élet mindennapi kérdéseiről.
Terápiás írás – Elmélet, gyakorlat, személyes élménybeszámolók címmel Béres Juditnak is megjelenik egy könyve a Park Kiadó gondozásában, a bemutatója november 11-én lesz. „A könyv azzal a nem titkolt szándékkal jött létre, hogy alkalmazásképes ismereteket nyújtson azoknak, akik önmaguk építésére vagy mások segítésében, terápiájában alkalmaznák az írást.”
(Borítókép: Béres Judit 2025. október 22-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
