Szombaton verőfényes, már-már nyárutót idéző időjárás csábította a szabadba a természetkedvelőket. Laci is úgy gondolta, mielőtt vasárnap lakóhelyéről, Ócsáról kiautózik új munkahelyére, a tiroli Fieberbrunnba, elsétál a környékbeli természetvédelmi területre, az Ócsai Madárvártára.
Ócsa az Inárcs–Bugyi–Alsónémedi-háromszög mértani középpontjában fekszik, Pest vármegye déli részén, 30 kilométerre a fővárostól, és Magyarország egyik legszebb, román stílusú templomáról híres.
Meg az Ócsai Madárvártáról, és a mi történetünkben ez utóbbinak lesz szerepe. Ez egy mocsaras terület, ahol elsősorban kutatói munka zajlik, melyben a madárgyűrűzés módszerével gyűjtenek adatokat a madarak állományainak tudományos vizsgálatához. A csoport 1983-tól dolgozik az Öregturjánon. Ócsai Madárvárta Egyesület néven önálló jogi személyként 1992-ben 18 fővel alakult – azóta további 178 tag csatlakozott. Az egyesület teljesen nyitott, általános iskolástól a nyugdíjasig mindenféle végzettségű és foglalkozású tagja van. A munka vezetői, irányítói egyetemisták és fiatal kutatók, tanárok, a szakmai hátteret az ELTE és a MATE (volt SZIE) több tanszékének oktatói adják. Főállású dolgozójuk nincs, mindenki önkéntesként, társadalmi munkában folytatja tevékenységét.
Az Ócsai Madárvárta területén keresztül tanösvény vezet, azon abszolút biztonságos a közlekedés, hiszen deszkapalló biztosítja, hogy ne süllyedjen meg az ember a mocsaras talajon.
„Én is a tanösvényen indultam el a délutáni sétámra, amikor visszafordultam, a távolban megláttam az ócsai templomtornyot, és botor fejemmel arra gondoltam, levágom a kanyarokat, és letértem a deszkapallóról” – mondta lapunknak Laci, a kalandvágyó turista.
Bár ne tette volna. Eleinte még úgy-ahogy haladt, de egy idő után egyre nehezebben cibálta ki a lábait az egyre inkább vendégmarasztaló lápból, mígnem egyszer csak úgy érezte, nagy a baj.
Merthogy elkezdett süllyedni.
Felrémlettek lelki szemeim előtt a katasztrófafilmek jelenetei, amikor akár a futóhomokban, akár a mocsárban elsüllyed a – rendszerint negatív – főszereplő. Bevallom, pánikba estem, mert azért az nem fenyegetett, hogy teljesen beszippant a láp, de teljesen kifáradtam, mivel nagyon magasra kellett emelni a lábamat a pampafűvel borított, süppedős talajon. Egy idő után már négykézláb mentem, és tudtam, hogy innen nem jutok ki a sötétedés beállta előtt. Márpedig lassan már kezdett sötétedni, semmi kedvem nem volt a lápban, a lehűlő levegőben éjszakázni
– fogalmazott. Ez volt az a pillanat, amikor Laci, végső kétségbeesésében, feltárcsázta a 112-t.
Egy kedves hölgy vette fel a call centerben, valahol Miskolcon, majd kis türelmet kért. Néhány perccel később már Király Zoltán, a dabasi tűzoltó-parancsnokság ügyeletes rajparancsnoka volt a vonalban, és hamarosan útnak is indult a mentőcsapat.
Csakhogy nem volt egyszerű megtalálni Lászlót.
Szerencsére a bajba jutott úr meg tudta adni GPS-koordinátáit, továbbá a tűzoltók értesítették a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat ügyeletesét, Balázs Lászlót. Utóbbiak ugyancsak egy kisebb csapatot indítottak útnak, továbbá egy drónt is felrepítettek, amely a levegőből irányította a hadműveletet.
A riasztástól számított egy óra múlva a tűzoltók elérték Lászlót, aki a végsőkig el volt csigázva.
„Nem nézett ki jól – mondta az Indexnek Király Zoltán. – Az éles sás és a pampafű már jócskán összevagdosta a kezét és a karját, és a kimerültségtől alig állt a lábán. Ahogy elmondta nekünk, örök életre megtanulta, hogy nem ajánlatos letérni a tanösvényről.”
Balázs László annyit még elmondott, hogy valószínűleg az ő drónos segítségük nélkül is megtalálták volna a tűzoltók a bajba jutott túrázót, hiszen a hőkamera mutatta volna, merre található Laci.
Legutóbb négy-öt éve volt hasonló esetünk – mondta Balázs László. – Akkor Sármelléken hajtott végre kényszerleszállást egy hőlégballon, és az utasok nem tudtak kikecmeregni a mocsárból. Úgy emlékszem, ott is éjszakáztak, az komolyabb eset volt. Ezúttal szerencsére még világosban megtaláltuk, bár már a sötétben tudtuk kimenteni Lacit.
Ahogyan az a Balázs Lászlóék által rendelkezésünkre bocsátott drónfelvételből is kiderül:
Bár szerényen elhárították a dicséretet, mindenképpen meg kell említenünk a Dabasi Tűzoltó-parancsnokság és ezen belül a Király Zoltán vezette mentőosztag áldozatos munkáját. Erre Laci is külön megkérte szerkesztőségünket.
Lacival egyébként vasárnap már úgy beszéltünk telefonon, hogy ő már a tiroli Fieberbrunnból hívott fel minket. Elvégre hétfőn munkába áll buszsofőrként.
Bár szombat délután az ócsai láp mélyén erre még fölöttébb kevés volt az esélye.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Olvasd tovább itt: index.hu
