Vizi Dorka 20 és fél éves, de ő büszkén azt mondja: „huszonegy vagyok!” Szereti kicsit idősebbnek érezni magát, ahogy sok fiatal ebben a korban. A Down-szindróma nem akadály, Dorka a második szakmáját tanulja, színpadon játszik a Baltazár Színházban, énekel, táncol, és mindig mosolyog. Most épp linzert sütött, saját kezűleg gyúrta és formázta a tésztát, majd boldogan kínálta körbe a frissen sült lekváros sütit újpesti otthonukban.
A Down-szindróma egy plusz kromoszómával és sok szeretettel jár (Fotó: Tumbász Hédi)A boldogságnak nem akadálya a Down-szindróma
Buzási Krisztinának és Vizi Ferencnek két gyermeke született, mindkettőjükre mérhetetlenül büszkék, de Dorka születése után az életük egy új, különleges útra terelődött. A lány egy plusz kromoszómával született. Kis különbség, mégis óriási változást hozott a család életében. Dorka bátyja akkor még csak hároméves volt, alig nőtt ki a babakorból, de Krisztinának a kislányra kellett figyelnie elsősorban. Dávid számára apa maradt a mókamester, a nevetések forrása.
Krisztina ma is pontosan emlékszik arra a napra, amikor minden megváltozott.
Fel sem merült bennünk, hogy baj lehet. Aztán a szülés utáni percekben az orvosok már sejtették, hogy valami nem stimmel. Másnapra biztos lett: Down-szindróma. Még fel sem fogtuk, mi történik, de azonnal elindultunk azon az úton, amin azóta is járunk. Fejlesztések, lovaglás, játszóház, úszás, vagyis rengeteg közös pillanat, anya-lánya programok sora. Nem volt kérdés, hogy Dorka normál általános iskolába járjon, hiszen aki még nem találkozott Down-os babával, meg sem tudta mondani, hogy Dorka más, mint a kortársai. Szépen vette az akadályokat, csak a hetedik osztályban váltottunk könnyebb irányra.
Krisztina, Dorka és Ferenc az újpesti otthonukban (Fotó: Tumbász Hédi)
A hivatalos diagnózis csak a baba néhány hetes korában született meg, de Krisztina ekkorra már mindent tudott.
Addigra mindenkit felkerestünk, akit csak lehetett, de a lelkemben akkor is vihar dúlt. Maximalista ember vagyok, volt, hogy heti nyolc fejlesztésre is elvittem Dorkát, nem volt teher egyikünknek sem. A kislányom végig kacagott közben. Élvezte, és én is tanultam tőle
– emlékszik. Krisztina nem bújt el a világ elől, Dorkát mindig mindenbe bevonta. Ott volt vele a konyhában, a boltban, minden programon ugyanúgy, mint minden átlagos gyerek, semmiben sem különbözött a neveltetése. Krisztina ma már felnőtt nőként néz lányára.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
