„Mindenki tudja, hogy a politika nem úri kisasszonyok játéka. Természetes, hogy a nemzeti oldal felvette a kesztyűt a legújabb nemzetközi formációval szemben is, s ennek a küzdelemnek része, hogy kemény gyomrosokat mérnek-mérünk a riválisokra. Itt finomkodásnak nincs helye, az antalli elegancia harmincöt éve, a taxisblokád idején kudarcot vallott. Az agresszív kiskakast le kell oltani, más megoldás nincs. Hogy az erre használt eszköztár meddig terjedhet, az valóban vita tárgya lehet, de itt sem érdemes eltartott kisujjal ódzkodni a küzdőtér valóságától.
Nem mi tettük csatatérállammá Magyarországot
Nem mi, hanem a globalista összeesküvés tette „csatatérállammá” Magyarországot, az erről szóló, hazánkra adoptált Alinsky-kiskátéjük már a 2022-es kampány idején lelepleződött. S ha már megtámadtak bennünket, védekezni kell, sőt ellentámadásba lendülni, nem kérdés. Persze ne vessük el, hogy lesznek még olyan boldog békeidők, amikor a kormányfő megengedheti magának, hogy fölülelmelkedjen a csatározásokon.
Harcolni, válaszcsapást mérni, mémeket és MI-videókat gyártani tehát szükséges és fontos feladat! S fontos eredmény, hogy ebbe a küzdelembe sok tíz- és százezer honfitársunk bekapcsolódott az elmúlt hónapokban, Orbán Viktor felhívására.
Fontos az is, hogy az elmúlt fél évben többé-kevésbé megtörtént a szembenézés a hibákkal, maga a miniszterelnök és a kormánypártok meghatározó arcai egyaránt elismerték, hogy különösen a 2022-es választást követő időszakban nem minden lépés volt ideális és utólag igazolható.
Mit kell másképp csinálni a győzelem után?
Továbbá nem spórolhatjuk meg azt sem, hogy a tizenöt évnyi nemzetépítő munka eredményekről beszéljünk (erre épp most tesz izgalmas kísérletet Schmidt Mária professzor és a XXI. Század Intézet). Ám még fontosabb, hogy a jövőről, a várt-remélt győzelem utáni teendőkről is nyíltan szóljon a kormánypárti közbeszéd. Hiszen ha voltak hibák, akkor egyes dolgokat másként kell csinálnia a 2026-ban felálló új Orbán-kormánynak. Hogy mit, s hogyan, annak szerepelnie kell a választási ígéretekben. Épp most olvasom Féja Gézától a Nagy vállalkozások korát, melyben egy sajátos Kossuth-portré is megtalálható. Féja a bölcs Kossuthról ír, akinek legfontosabb mondata, szerinte az emigrációban, Washingtonban kifejtett örökérvényű hitvallása:
Mi magyarok büszkék vagyunk a municipiális önkormányzatunkra, s ösztönszerűleg irtózunk a centralizációtól. […] Ázsiából hoztuk ezt magunkkal ezer év előtt, s megtartottuk tíz századnak viszontagságai között […] Önkormányzattal jár a szabadság és szabadsággal igazság és hazafiság; centralizációval a nagyravágyás jár, s a nagyravágyás despotizmusra vezet.
Hát így. Szerencsére mindezt Orbán Viktor is gyakran hangoztatja. Az egyik fontos ígéret lehetne tehát a decentralizáció, a holdudvar játékszabályainak hozzáigazítása a miniszterelnöki elvekhez.”
A teljes írás ITT olvasható el a Magyar Nemzetben.
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
