Erre jön Horváth, és azzal áll elő, hogy „Ha Magyarország nem is, de ő [Orbán] nyer” ezzel a barátsággal. És nem sül ki a szeme. Túl vagyunk a koronavírus-járvány gyászos évein, harmadik éve nyögjük a háborút, folyamatosan elszenvedjük az Európai Unió zsarnokságát, a hazai baloldal politikusainak és médiumainak Brüsszel-párti aljaskodását. S akkor végre jön Trump, akinek nem kell elmagyarázni, hogy szárazföldi ország révén ki vagyunk szolgáltatva az orosz olajnak és gáznak. S jönnek a komcsik, köztük Horváth, és figyelmen kívül hagyják, hogy így az Unió legolcsóbb háztartási ellátását biztosítjuk a lakosságnak. Azzal gyalázzák Orbánt, hogy ezzel mi Putyint, a háborút támogatjuk. Erre mondja Horváth, hogy Magyarország nem, de Orbán nyer, folyamatosan nyer, „most pedig Washingtonba repül kasszírozni.” Az ellenzék ótvaros, régen megunt vádjai bugyognak ki belőle, hogy Orbán korrupt, folyamatosan lop. És már a várható, hogy az egyik remélt, friss gazdasági sikert, a kettős adóztatás eltörlését, amit Horváth haverjai, a baloldal, az amerikai demokraták akasztottak a nyakunkba, hátrányunkra írja, mert „az a vagyonos vállalkozóknak” fontos. Az se tetszik neki, hogy komoly esély van arra, hogy az orosz energia importja miatt ne sújtsák Magyarországot az amerikai szankciók. Azon kesereg, hogy így a MOL-nál, azaz Magyarországon marad az ukrajnai háborúban keletkező extraprofit.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
