Egy teljes elemzési osztály dolgozott az évi 6,2 milliárd közpénzből működő Szuverenitásvédelmi Hivatalban azon a jelentésen, mely azzal vádolta az Átlátszó oknyomozó portált, hogy amerikai gazdasági-politikai érdekeket szolgálva kárt okoz Magyarországnak. Ehhez képest semmilyen olyan visszaélést nem találtak a 28 oldalas dokumentum összeállítása közben, melyet jelenteniük kellett volna az ügyészségnek, vagy bármely nyomozási hatóságnak.
Sok más mellett ez volt az egyik tanulsága annak a tárgyalásnak, melyet az Átlátszó és a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) perében tartottak a Fővárosi Törvényszéken.
A pert még tavaly novemberben indította az oknyomozó portál, miután a Hivatal jelentésében és az arról hírt adó videóban szerintük alaptalan váddal illette őket. A Facebookra feltöltött, és külön hirdetésben terjesztett felvételen Lánczi Tamásék a többi között azt állították, hogy az Átlátszó hírszerzési tevékenységet végez, híreket hamisít, külföldi zsoldban áll, ürügyet teremtett Brüsszelnek, hogy uniós pénzek visszatartásával zsarolja Magyarországot, valamint titkos részjelentést adott a Sargentini-jelentéshez. Az Átlátszó ezért arra kérte a bíróságot, hogy tiltsa el a további jogsértésektől a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, egyúttal kötelezze bocsánatkérő közlemény kiadására és sérelemdíj megfizetésére.
Első alkalommal hivatal képviselői nem jelentek meg, így a perfelvételi tárgyalásra júniusban került sor. Lánczi Tamás akkor maga helyett meghatalmazottként Pálvölgyi Ákos vizsgálati igazgatót küldte. Ő ekkor mondta el az azóta ikonikussá vált mondatot:
Lánczi Tamás nem jogász, ezért nem jogi értelemben állította, hogy a jelentésükben tények vannak.
A hírszerzés nem pejoratív
Kedd délelőtt a bíróság a jelentést készítő vezető elemzőt, dr. Sári Miklóst hallgatta meg tanúként. Ő volt annak az elemző csapatnak a vezetője, mely az Átlátszó elleni jelentést készítette. A tárgyalás azonban nemcsak azért volt tanulságos, mert a Szuverenitásvédelmi Hivatal több mint 100 munkatársa gyakorlatilag ismeretlen a közvélemény előtt, hanem abba is betekintést engedett, hogyan készülnek a kormány ellenségei, vagyis a NER szerint „a Magyarország szuverenitását veszélyeztető szervezetek” elleni lejárató jelentések.
A tárgyaláson az SZH törvényes képviselőjeként most is Pálvölgyi Ákos volt jelen, aki a tanúvallomás előtt még felsorolta, miért vitatják, hogy az Átlátszót bármilyen sérelem érte volna a publikált videó miatt (a pernek nem maga a jelentés, hanem a videó a tárgya – a szerk.). Külön kiemelte, hogy a hírszerzési tevékenység nemcsak pejoratív, hanem szakmai értelmű is lehet, így vitatják azt is, hogy emiatt bármi sérelem érte volna a portált.
A tárgyaláson a Szuverenitásvédelmi Hivatal képviselői később azt is kifejtették, hogy pontosan mit értenek dezinformáció alatt.
A dezinformáció nem azt jelenti, hogy hazudik valaki, vagy hamis dolgot állít, hanem egy strukturált szándékosan torzító kommunikációs gyakorlatot jelent, amely az információ szelektálásával keretezésével, kontextusból való kiemelésével valóságtorzító hatást fejt ki
– mondták.
„Ez matematika, a kollégák számolták ki”
Tanúmeghallgatásán Sári Miklós azzal magyarázta a jelentés elkészítését, hogy törvény szabta feladatuk ellenőrizni a külföldről pénzt kapott szervezeteket, melyek „befolyásolhatják a választásra jogosultakat, ezzel együtt pedig a választások eredményét”. Az Átlátszó azért került a látókörükbe, mert felmerült a kérdés, milyen összegből kapnak külföldről támogatást és milyen „politikai nyomásgyakorló”, más szóval NGO-tevékenységet folytatnak, külföldi érdekek mentén.
Megismételte azt az állítást is, hogy az Átlátszó finanszírozása döntően külföldi eredetű, és a legtöbb pénzt „az Európai Bizottság mellett idegen államok és Soros György pénzosztó körei biztosítják”.
A bíró ez irányú kérdésére a jelentés készítője úgy fogalmazott, hogy ez színtiszta „matematika”, a kollégák számolták ki, vagyis „teljes egészében helytálló”.
Az oknyomozó portál éves költségvetésének legjelentősebb része egyébként magánszemélyek szja 1 százalékos felajánlásaiból és kisadományaiból származik. Azt pedig már a Fővárosi Ítélőtábla egy korábbi, jogerős ítélete is kimondta, valótlan az állítás, hogy a lap „külföldi támogatásának mértéke lényegesen meghaladja a belföldit”.
Sári Miklós vallomása szerint azt sem értette, miért tartja az Átlátszó dehonesztálónak, hogy hírszerzési tevékenységet végeznek, hiszen „a mai világban a nyílt forráskódú hírszerzés teljesen elfogadott módszer, ez a tevékenységet űzik oknyomozó újságírók, ügynökségek, államok”, így ennek nincs pejoratív tartalma. Ezt a tevékenységet, ha valaki profin űzi, sok olyan infót tud összegyűjteni, aminek birtokában legálisan újabb információkhoz juthat – foglalta össze az oknyomozó újságírás lényegét.
Ne keverjük ezt össze a hidegháborús időszakban elterjedt ballonkabátos, kalapos ügynök személyével
– tette hozzá.
Bírálta a Pulitzer-díjra jelölt, oknyomozó újságokat összefogó nemzetközi szervezetet, az OCCRP-t is, melynek az Átlátszó is tagja. Ők a Hivatal képviselője szerint sok pénzből olyan technikai feltételeket alakítottak, ki, hogy adatbázisokat tudnak összesíteni és ebből dolgoznak. Példaként említette, hogy 2022-ben az OCCRP segített a külföldön élő oroszok vagyontárgyainak összegyűjtésében, ez a lista pedig „azt a célt szolgálja, hogy az ukrán államnak átadásra kerüljön”. Hogy ezt pontosan honnan veszi, arra nem tudott válaszolni. A perben az is elhangzott, hogy az Átlátszó semmilyen módon nem vett részt ennek a listának az összeállításában.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal tanúja a tárgyalásra hozott két videófelvételt is, az egyiken Drew Sullivan, OCCRP alapítója, a másikon Leila Bicakcik, a boszniai iroda vezetője beszél arról, honnan kapták a működésükhöz szükséges pénzt. Az Átlátszóról egyik videóban sem volt szó.
Példát most nem tudnak
Sári Miklós azzal magyarázta, hogy az Átlátszó dezinformációs kampánnyal ürügyet szolgáltatott Brüsszelnek, hogy uniós pénzek visszatartásával zsarolja Magyarországot, hogy „tevékenyen részt vett” a Sargentini-jelentés és az Európai Bizottság jogállamisági jelentéseinek összeállításában.
Erre szerinte bizonyíték, hogy a Sargentini-jelentés 34. oldalán az Átlátszó is szerepel a források között – nem mellesleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Külgazdasági és Külügyminisztérium mellett.
Az említett Facebook-videóban Lánczi Tamás azzal is vádolta az Átlátszót, hogy szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal, és amerikai szerverekre tölti fel magyar állampolgárok adatait. Ezzel a mindenki által használható KiMitTud közérdekű adatigénylő rendszerre utalt. Bodoky Tamás főszerkesztő erről az adattömegről korábban azt mondta, ők sehová nem töltötték fel, hanem a jelentésben hivatkozott adatbázis az online elérhető adatokat, dokumentumokat gyűjti össze és teszi kereshetővé, de ezek a KiMitTud oldalán eleve fent vannak, bárki hozzáférhet.
A jelentés készítője vallomásában arra is hivatkozott, hogy az adatbázisban olyan adatok is találhatók, hogy például a Terrorelhárítási Központ milyen bázisokkal rendelkezik Magyarországon, de arra már emlékeztetni kellett, hogy ezeket az adatokat maga a TEK adta ki, hiszen azok közérdekű adatok, így nyilvánosak.
Később Tóth Balázs, az Átlátszó ügyvédjének kérdésére Sárdi Miklós elismerte, nem tud arról, hogy külföldi személy részt vett az Átlátszó alapításában, és arról sem, hogy külföldi személy vagy annak megbízásából egyéb más személy bármilyen döntésre utasította volna az Átlátszót. Amikor pedig arról kérdezték, tud-e példát mondani az oknyomozó lap által folytatott dezinformációs kampányra, a Sargentini-jelentésben és Bizottság jogállamisági jelentésében foglaltakat említette, de
arra, hogy abban mi a valótlan tény, a bíróságon nem tudott válaszolni, de azt javasolta, hogy írásban szívesen megteszi.
A következő tárgyaláson, december 4-én már ítélet várható a személyiségi jogi perben.
(Címlapkép: dr. Sári Miklós tanúskodik Forrás: Fotó: Átlátszó/Pápai Gergő)
Olvasd tovább itt: hvg.hu
