Csúnyán eltájolta magát Pintér Béla és Társulata

Csúnyán eltájolta magát Pintér Béla és Társulata



Csúnyán eltájolta magát Pintér Béla és Társulata
„Spoiler: végül aztán csúnyán eltájolva érezhetjük magunkat. De ez legyen azok baja, akik jól elvannak ezeken az eltájolt tájakon, és színes tinták helyett Kosztolányival inkább kokainról álmodnának, s bottal a kézben Hetvenmezőn hetvenkedni a nagy sógun ellen indulnának. Ahogy azt Móricka elképzeli: a NER nagyasszonya összekever két szót. Amúgy nem a Hatvanpusztára célzó képzeletbeli Hetvenmező szerepeltetése a csúnya eltájolás darabban. Ez egy átlagos szójáték, van, akinek tetszhet is.A szekunder szégyen érzetét kiváltó igazi borzalom nem ez. Hanem a szabadszállási tájház nevét alkotó szóösszetétel egyik elemének, a »táj« szónak a felfoghatatlanul ostoba félreértése, amit a darabot író és rendező Pintér Béla Schanda Vera »professzor asszonynak« és a mögötte álló főnöknek, a »nagy sógunnak« próbál tulajdonítani. Nos: most leírom ezt a teljes komolysággal előadott, s a nézőkkel végig elhitetni próbált félreértést, ami Pintér Béla darabjában szinte minden cselekményszálat mozgatni hivatott. Nem lesz benne köszönet. De legalább szóltam előre. A Kabuki című előadás cselekménye arra épül, hogy adva van egy Szabadszálláson élő, költői ambíciókkal is megáldott, Csányi Miklós nevű lelkes lokálpatrióta, aki saját pénzéből tájházat rendez be a településen, de az előkészületek közben összekülönbözik a várost vezető kormánypárti polgármesterrel, aki egy Miklóstól ajándékba kapott miskakancsó láttán úgy véli: őt most bizony NER-es köcsögnek tekintik. A tájház avatására a konfliktust elsimítandó Szabadszállásra érkezik a NER legendás professzor asszonya, akit a darabban Jankovics Péter jelenít meg, hogy politikai ajánlattal találja meg Miklóst.Az útja előtt előzetesen is tájékozódik, s azt a visszajelzést kapja, hogy Miklós nyitott lesz az ajánlatra. Mielőtt az ajánlatát megtenné, előhúzza azt a kedves kis szuvenírt, amit Bangkokban, Thaiföld fővárosában vásárolt Miklós tájháza számára. Ezt nem más, mint egy japán színházi álarc, ami a kabuki nevű japán színházi műfajt idézi az avatottaknak – akik közé persze a síkhülyének ábrázolt professzor asszonyt egyáltalán nem lehet besorolni. Ő ugyanis a Thaiföldön vásárolt, általa a thai kultúra részének tekintett álarcot azzal ajándékozza a szabadszállási tájháznak, hogy elismerje Miklós szerinte kiváló politikai érzékenységét, aki nyilván a kínaiak által Magyarországra költöztetett akkumulátorgyárban már hamarosan ott dolgozó thai vendégmunkások előtt kíván tisztelegni a »thai házzal«, ami a kormányzat keleti nyitást célzó politikájának is a derekas elismerése. ”Nyitókép: Képernyőfotó

Olvasd tovább itt: mandiner.hu