A védelmi dimenzió logikája is hasonlóan világos: Magyarország teljesíti a NATO által elvárt 2 százalékos GDP-arányos védelmi ráfordítást, ezt a 2025-ös költségvetés is egyértelműen tartalmazza. A kérdés tehát nem az, hogy költünk-e, hanem az, hogy ugyanabból a keretből milyen szintű képességet és technológiát szerzünk. A washingtoni egyeztetéseken a magyar fél amerikai rakéta-tüzérségi és más fejlett rendszerekről tárgyalt; a HIMARS esetleges beszerzése így nem új kiadás, hanem tudatos minőségi döntés. A fejlettebb technológia és a nagyobb interoperabilitás a gyakorlatban magasabb harcértéket, politikai értelemben pedig mélyebb szövetségi beágyazottságot jelent – mindazt, ami a „költség” oldalon nem, az „érték” oldalon viszont annál erősebben mutatkozik meg.A megállapodás valódi értéke csak akkor érthető meg, ha mellétesszük az alternatívát: mi történne egy „no deal” forgatókönyv esetén. A hazai kőolaj-ellátás jelenleg döntően a Barátság vezetéken keresztül érkezik, amelynek sérülékenysége az idei nyári leállások idején kézzelfoghatóan is megmutatkozott. Létezik ugyan kerülőút, a horvátországi Adria-vezeték, ám annak használata drágább tarifákkal, vitatott kapacitásokkal és magasabb logisztikai kockázattal jár. A JANAF a maga részéről elegendő kapacitásról beszél, a MOL viszont rendre hangsúlyozza, hogy a teljes kiváltás így sem problémamentes: a díjszabás kérdésében évek óta tart a vita, és a fizikai átállás komoly finomítói kockázatot hordoz. Egy hirtelen, kényszerű átirányítás ezért azonnali költségnövekedést és inflációs hatást váltana ki, amely az üzemanyagárakon keresztül gyorsan végigfutna a gazdaságon. A gázfronton ugyanez a logika: a nemzetközi intézmények becslése szerint egy orosz gázszállítási sokk több mint négy százalékos GDP-visszaesést okozna Magyarországon. Ha mindezt mellé tesszük a most elért politikai mentességgel és az amerikai LNG-re épülő diverzifikációval, világosan kirajzolódik, hogy a megállapodás nemcsak olcsóbb és stabilabb, hanem hosszú távon is racionálisabb út a gazdasági biztonság felé. A gázpiaci háttér tökéletesen alátámasztja ezt a logikát. Amikor a TTF árjegyzése tartósan 30–32 euró/MWh körül mozog, az amerikai LNG-bevonás nem drága politikai gesztus, hanem racionális kockázatkezelés, egyfajta biztosítás: nagyobb mozgásteret ad a beszállítók és útvonalak között, erősíti a tárgyalási pozíciót, és kiszámíthatóbbá teszi az ellátást. A portfólió szemlélete tehát itt is kulcsfontosságú. Magyarország már most is több lábon áll, hiszen rendelkezik a Shell-lel és az Engie-vel kötött hosszú távú szerződésekkel; a washingtoni megállapodás ezekhez illeszkedve, szervesen építi tovább a diverzifikációt. A cél nem az azonnali szakítás, hanem a fokozatos, ütemezett kitettségcsökkentés – a gazdasági stabilitás megőrzésével, a sokkszerű átárazódás elkerülésével. Ez a stratégia nemcsak a magyar, hanem az uniós irányvonalnak is megfelel: az EU tagállamai már dolgoznak az orosz gáz és LNG kivezetésének szabályrendszerén, amihez a piaci szereplőknek időre és technikai mozgástérre van szükségük. A washingtoni alku éppen ezt az időt és mozgásteret teremti meg – miközben azonnali, kézzelfogható amerikai együttműködést hoz mind az energiaszektorban, mind a nukleáris technológiában.A nukleáris együttműködésnek van egy kevésbé látványos, ám annál lényegesebb dimenziója is: a kiégett fűtőelemek kezelésére vonatkozó amerikai technológiák átvétele és a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) területén való együttműködés lehetősége. Ezek bár nem azonnal jelennek meg a rendszerben, de hosszú távon meghatározzák az energetikai költségpályát és a politikai kitettséget. Ha a működő blokkok több beszállítóra támaszkodhatnak, és a tárolási-engedélyezési lánc bővül transzatlanti technológiákkal, az nemcsak a nukleáris biztonságot növeli, hanem javítja a jövőbeli beruházások finanszírozási feltételeit is. Ez különösen értékes egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió fokozatosan jogszabályba foglalja az orosz fosszilis energiahordozók kivezetését. A washingtoni bejelentés ebből a nézőpontból nem kommunikációs gesztus, hanem előrelátó kockázatkezelés: stratégiai biztosítás arra, hogy Magyarország a jövő energiarendszerében is stabil és versenyképes maradjon.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
