HIMARS rakétatüzérségi eszközök és rakéták beszerzéséről is tárgyalt a Pentagonban Szalay-Bobrovniczky Kristóf – erről maga a honvédelmi miniszter beszélt az Orbán Viktor vezette delegáció washingtoni találkozói után. Ha megvan az amerikai kongresszusi felhatalmazás, három-öt éves beszerzési periódusban lehet gondolkodni.
A honvédelmi miniszter – aki Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor miniszterelnök fehér házi találkozója után a Magyarország felé tartó repülőúton válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre – emlékeztetett: a washingtoni tárgyalásokon most már elhárultak azok az akadályok, amelyeket még a Biden-adminisztráció alatt politikai okokból a fegyverbeszerzések, hadiipari beszerzések esetén alkalmaztak Magyarországgal szemben.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf a HIMARS-ról kifejtette,
egy olyan rakétatüzérségi eszközről, olyan képességről van szó, amely Magyarország stratégiai-védelmi elrettentési hálóját távolabbra tudja kihúzni, mint a jelenlegi. Ez nagy értéket jelentene. Valóban a HIMARS az a technológia, amelyre a legvalószínűbb megoldásként lehet tekinteni.
Már 2023-ban is keringtek HIMARS-beszerzésről szóló információk, konkrétan 20-24 tüzérségi eszközről, illetve 100 rakétáról. Szalay-Bobrovniczky Kristóf ezzel kapcsolatban elárulta, nem pontosak a számok, de a nagyságrendet tekintve körülbelül ennyiről lehet beszélni.
Milyen képességekkel rendelkezik a HIMARS?
Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense lapunk kérdésére a HIMARS-ról kifejtette: „Az M270 MLRS az 1980-as évek első felében kezdett hadrendbe állni, de már akkor látszott, hogy szükség van egy könnyebb, mozgékonyabb verzióra, ami nem lánctalpas, hanem kerekes nehézteherautó-alvázra épül. Így kezdték el a HIMARS-fejlesztést, amiben az öbölháborús tapasztalatok is sokat számítottak. Úgy tudjuk magyarra fordítani a mozaikszót, hogy nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer. Az M270 szállításához C5 Galaxy vagy C17 Globemaster III nehéz szállító repülőgép kell, a HIMARS befér a jóval kisebb C–130 Herculesbe is. Folyamatosan fejlesztik az amerikaiak, rengeteg különféle lőtávolságú és harci részű rakétát lehet indítani a rendszerrel.”
A docens felsorolta: „A GPS-vezérlésű rakéta legnagyobb lőtávolsága 80-90 km. A megnövelt hatótávolságú verziók között van olyan is, amely kis méretű siklóbombával van felszerelve, akár 150 kilométerre is képes eljutni. A hordozókonténerből is többféle kialakítás elérhető, az alapverzió 6 darab 227 milliméteres rakétát visz. Van hadműveleti-harcászati ballisztikus rakéta is a típushoz, az ATACMS, a 610 mm-es átmérőjű fegyverből egyet hordozhat a HIMARS. A hordozott rakéták hosszát az indítókonténer mérete korlátozza 4 méterre. Az ATACMS legnagyobb lőtávolsága 300 kilométer. Ezt az amerikaiak ki fogják vonni a hadrendből, helyette az úgynevezett precíziós csapásmérő rakéta verzióját rendszeresítik, amiből kettő fér a HIMARS hordozó/indító konténerébe. A 430 milliméteres átmérőjű rakéták legnagyobb lőtávolsága 500 kilométer is lehet.”
Kaiser Ferenc a HIMARS előnyei közé sorolta, hogy rendkívül mozgékony eszközről van szó, az indító jármű lelke egy 290 lőerős Caterpillar dízelmotor, illetve az összkerékhajtás. A HIMARS rakétái inerciális, GPS-támogatású vezérlőrendszerrel rendelkeznek.
Hat rakétából legalább négy eltalál egy nagyjából négy négyzetméteres, 80 kilométeres távolságban található célpontot
– húzta alá a docens.
A HIMARS rendszeresítéséhez mélyen a zsebbe kell nyúlni. Egy indítójármű ára – a rakétákkal együtt – akár 19-20 millió dollár is lehet, a 80-150 kilométer hatótávolságú 227 mm-es rakéták darabja – változattól függően – 160-430 ezer dollár. Az ATACMS rakétán már 1-1,7 millió dollár körüli az árcímke, a precíziós csapásmérő verzióért pedig már 3,5 millió dollárt kell kicsengetni, itt is darabonként.
„Drága, de az ukránok szokták úgy hívni, hogy a tüzérség mesterlövésze. Pontos, nagy mozgékonyságú rendszer, ráadásul minimális személyi állományt igényel. Egy járművön egy parancsnok, egy gépjárművezető és egy tüzér, azaz a rakétákat indító személy van” – foglalta össze Kaiser Ferenc.
Az ukrán haderő aktívan használja a rakétatüzérségi rendszert az orosz–ukrán háborúban. Kaiser Ferenctől megtudtuk: „A HIMARS kifejezetten jól teljesít. Elsősorban nagy értékű és védett célpontok ellen vetik be, ilyenek például a hidak, lőszerraktárak, üzemanyagraktárak, felderített parancsnoki/vezetési pontok. Esetenként az orosz légvédelem felderítő és tűzvezető lokátorait támadják vele, ha kilövik a lokátorokat, akkor az alacsonyabban repülő kamikazedrónok könnyebben tudnak behatolni az ellenséges légtérbe. Az oroszok már kezdenek rájönni, hogyan lehet védekezni a HIMARS ellen, az az alap, hogy zavarják a GPS-jelet, ezért az amerikaiak is korszerűsítették, zavarvédettebbé tették a navigációs rendszerét, amivel a rakéta tudja helyesbíteni az eredetileg programozott irányt, viszont az oroszok egyre több megoldással próbálják semlegesíteni a rakétákat. Az amerikaiak 38-40 indító járművet adhattak az ukránoknak, ebből eddig vélhetően hetet tudtak megsemmisíteni az oroszok. Nem csodafegyverről van szó, de a NATO-elemzések szerint a HIMARS game changer, tehát döntő befolyást gyakorolt a háborúra”.
„Most sincs és korábban sem volt HIMARS-képességű eszköz a honvédségben”
A docenssel végigvettük azt is, hogy Magyarországon volt-e már hadrendben hasonló eszköz.
Nagyon más kategória, de talán a szovjet BM21, Grad rakéta-sorozatvetőt említeném, amit egykor még a Néphadsereg rendszeresített, és a rendszerváltás után egy ideig a honvédség is használt. Jóval kisebb – harmada, fele – volt persze a lőtávolsága, nem voltak irányítottak a rakétái, területet lefogó »tömegtüzet« lehetett vele lőni. Pontosságban a Panzerhaubitze 2000 hasonló színvonal, ezt nemrég állította hadrendbe a honvédség, viszont lőtávolságban nem éri el a HIMARS-t, ahogy lövedékének pusztítóképességében sem. A 155 milliméteres löveg gránátjai 45-50 kilogrammosak, a HIMARS 227 mm-es rakétái – 300 kilogramm össztömeg mellett – 91 kilogrammos robbanófejjel rendelkeznek. Tehát a HIMARS-nak erősebb a pusztítóképessége, nagyobb a lőtávolsága, bár a páncélvédettsége alacsonyabb, ugyanakkor a rendszer elsődleges védelme a nagy mozgékonysága.
Kaiser Ferenc összegzésül elmondta: „Most sincs és korábban sem volt a HIMARS-hoz fogható képességű eszköz a honvédségben. Talán a Luna–M – aminek a NATO-kódja FROG–7 – harcászati ballisztikus rakéta áll a legközelebb hozzá, csak jóval nagyobb méretekkel. A 2,5 tonnás, 65 kilométeres lőtávolságú rakétának több mint féltonnás volt a robbanófeje, viszont a pontossága olyan szovjetes – 500-700 méter – volt. Azt a típust a rendszerváltozás után kivonták honvédség hadrendjéből. A HIMARS sikeres eszköz, egyre több ország szeretné beszerezni, viszont a gyártási kapacitás korlátozott, több évet kell várni rá.”
(Borítókép: Rakétát indítanak egy nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszerből (HIMARS) az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek közötti közös hadsereg-hadsereg gyakorlat részeként 2024. augusztus 9-én. Fotó: Ezra Acayan / Getty Images)
Olvasd tovább itt: index.hu
