Interjúalanyunk, Gazsi Zoltán is előad a november 21-i BIOMeet konferencián, ahol az egészség kerül a középpontba a leginspirálóbb hazai és nemzetközi szakértők részvételével.
2007-2025-ig vezető pozícióban dolgozott az Eisbergnél. Hogyan kezelte a munkahelyi stresszt?
Ha az a kérdés, hogy azért lettem-e rákos, mert sokat stresszeltem a munka során, akkor erre egyértelműen azt tudom mondani, hogy nem. Sohasem voltam idegeskedő alkat, tudatosan figyeltem arra, hogy ne stresszeljek olyasmin, amit nem tudok befolyásolni. Régen én is dühösen ültem a budapesti dugóban, de egy idő után rájöttem, hogy felesleges, ezt az időt inkább podcastok hallgatására használom.
Az Eisbergnél dolgozó 240 ember munkáját gyakorlatilag az időjárás befolyásolja, ami folyamatos stresszel járhat, hiszen nem biztos, hogy időre érkezik meg a rendelt saláta, vagy nem annyi, vagy nem olyan minőségű. Éppen ezért a cégnél napi szinten szükséges adott esetben az újratervezés. Fontos vezetői készségnek tartom azt, hogy egy cégvezető képes legyen megőrizni a nyugalmát stresszhelyzetben is, és ezt a mentalitást közvetíteni a kollégák felé. Nekem mindig jó kedvem volt, az esetleges nehézségek ellenére.
Ha a betegségem kialakulásának okát keresem, akkor biztosat nyilván nem tudok mondani, de egy időben eléggé túlvállaltam magam napközben motivációs előadások megtartásával, az e-mailek megválaszolása pedig éjszakára maradt, így nem sokat aludtam. És nem sportoltam. Emellett volt egy nagy törés az életemben, amikor a válásom után elköltöztem a feleségemtől és a gyermekeimtől. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy későn mentem vastagbélrákszűrésre, egész egyszerűen azért, mert nem tudtam, hogy 50 éves kor felett már ajánlott. Rendszeresen jártam menedzserszűrésekre, de az kevés, nem terjedt ki minden szükséges vizsgálatra, és senki nem figyelmeztetett.
Amikor hat évvel ezelőtt vastagbéldaganattal diagnosztizálták, mi volt az első reakciója?
Az elején talán túl könnyedén vettem ezt az egészet, azt gondoltam, hogy ez csak egy megoldandó feladat: megoperálnak, kemoterápiát kapok és lezárhatom az ügyet. Sajnos nem így lett. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor hashártya áttétet találtak nálam, ez egy egészen más szintre emelte a betegséget. Kérdeztem, hogy mennyi időm van hátra. Az orvosok azt mondták, hogy ezt nem tudják pontosan megbecsülni, de a statisztikák alapján 1-3 év. Ez öt évvel ezelőtt volt.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
