Navracsics Tibor úgy vélekedett az önkormányzatiságról, ha nem csak 1990-ig megyünk vissza az időben, akkor azt látjuk, hogy voltak olyan időszakok – például a török hódoltság –, amikor az önkormányzatok tartották meg a magyar államot, viszont ma, amikor politikáról beszélünk, majdhogynem kizárólag az országos szintre gondolunk, az önkormányzatoknak túl kevés figyelmet szentelünk.
A közigazgatási és területfejlesztési miniszter erősségnek nevezte, hogy több mint háromezer önkormányzat működik Magyarországon. Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy van egy jelentős döntéshozói tömeg helyi szinten, ami biztosítja is a magyar politika megújulási lehetőségét.
A Fidesz és a KDNP vonatkozásában különösen fontosnak tartom, hogy ha párton belül megújulásra, új politikusnemzedékre van szükség, akkor itt vannak az önkormányzatok, a polgármesterek. Van olyan polgármesterünk, akit több mint 70 százalékkal választottak újra. Ők fontos erősségei a demokráciának is
– hangsúlyozta Navracsics Tibor.
Böröcz László is úgy látja, hogy kiváló polgármesterek, alpolgármesterek és képviselők vannak, az I. kerületi önkormányzat sem működne olyan jól, ha nem közösségben és csapatban gondolkodnának. A munkát 2020 őszén nagyon fiatal csapattal kezdték, négy évbe telt, mire eljutottak oda, hogy a választók rájuk bízzák a kerület vezetését.
A polgármester így folytatta:
Az önkormányzatiság olyan szempontból valóban különleges, hogy elsősorban nem a pártpolitikáról szól, hanem ebben az esetben az I. kerületben élők szolgálatáról. Ahhoz, hogy valaki győztesen tudjon kikerülni egy ilyen megmérettetésből, két dolog szükséges: egyrészt az itt élők problémáival kell foglalkozni, a hétköznapi ügyeket is meg kell oldani, másrészt lehet az ember akármilyen jó, ha ezt nem látják, vagy nem kommunikál róla, olyan, mintha nem csinált volna semmit.
Böröcz László leszögezte, hogy rendkívül nagy jelentősége van a csapatnak, a választáson és az önkormányzat működtetésében is akkor lehetnek sikeresek, ha közösségben tudnak gondolkodni.
Újra nagyobb szerepet kaphatnak az önkormányzatok?
A beszélgetés második témája a központosítás volt. Navracsics Tibort szerint ezzel összefüggésben elsősorban az oktatás, másodsorban az egészségügy kerül szóba. A miniszter emlékszik arra, hogy a 2010-es kormányalakítás idején – a gazdasági problémákon túl –, az egyik legnagyobb társadalompolitikai kihívás az volt, hogy az oktatási rendszer nem volt képes biztosítani az egyenlő hozzáférést, pedig az oktatási rendszernek óriási szerepe van az esélyek meghatározásában. A döntés az volt, hogy az esélyeket ki kell egyenlíteni. A kormány az iskolák közötti színvonalbeli különbséget az önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségeinek tulajdonította, ezért hozták azt a döntést, hogy kerüljön állami kézbe a teljes oktatási rendszer, így biztosítva ugyanazt a standardot valamennyi településen.
Vannak kétségeim, hogy ez sikerült-e. Az önkormányzatok háromnegyede úgy élte ezt meg, mint egy nehéz pénzügyi tehertől való megszabadulást. Vannak viszont jobb módú önkormányzatok, akiknek presztízskérdés is volt az iskolafenntartás és az, hogy milyen iskoláik vannak. Ők azóta is veszteségként élik meg. Ebből a szempontból tizenöt év elteltével érdemes újraértékelni az oktatási rendszer teljesítményét, hogy tudtunk-e javítani az aránytalanságokon, ha tudunk, akkor megéri-e még tizenöt évig így csinálni. De ha nem javultak az adatok – ezt nem tudom megmondani, mert a tankerületek nem tartoznak a közigazgatási rendszerbe –, akkor érdemes elgondolkodni azon a lehetőségen, hogy azok az önkormányzatok, amelyek fenn tudják tartani az iskolákat, visszavegyék azokat
– árulta el Navracsics Tibor.
Szóba került a szakrendelők fenntartása is. Böröcz László arra emlékeztetett, hogy 2012-ben is volt a szakrendelők államosítására vonatkozó terv, de végül az egészségügyi kormányzat – „remélhetőleg hosszú időre” –, belátta, hogy ennek nincs alapja. „Alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy azokat a problémákat, amelyek helyben keletkeznek, a helyi önkormányzatoknak kell kezelniük. Felesleges egy vagy két szinttel megemelni, mert akkor a megoldási utak hosszabbak és körülményesebbek lesznek. Van olyan önkormányzat, amelyik átadta a szakrendelőt az államnak, de a nagyobb önkormányzatok jelentős része magánál tartja.”
Böröcz László megjegyezte, hogy az I. kerületi rendelő épülete a XII. kerületben van, de utóbbi egy fillért sem ad a működtetésbe, miközben a betegek egy része onnan jön. A polgármester szerint érdemes elgondolkodni azon, hogy átköltöztessék a rendelőt az I. kerületbe, de ez nehéz téma, mert valakinek tetszene, valakinek nem.
„Mondhatok-e mást, mint hogy jól van ez így? A kormány tagja vagyok”
Navracsics Tibor a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatban először mosolyogva megjegyezte: „Mondhatok-e mást, mint hogy jól van ez így? A kormány tagja vagyok.” A miniszter ezzel folytatta:
Le kell ülnünk, és át kell beszélnünk, hogyan lehet átalakítani úgy, hogy nagyjából mindenkinek megfelelő legyen. Budapest általában az a szereplő, amely a szolidaritási hozzájárulást kifogásolja. Tény, a szolidaritási hozzájárulás itt azt jelenti, hogy Budapest befizet a kasszába, és ezért tulajdonképpen nem kap semmit, viszont másért kap, mert rengeteg olyan központi beruházás van, ami Budapesten valósul meg. Rengetegen jönnek ide dolgozni is, a mi számításaink szerint 5 millió ember él Budapestből, ebből 1,7 millió a közigazgatási határokon belül, és most már több mint 1,3 millió a közvetlenül Budapest testéhez tapadó településgyűrűben, de az agglomerációs övezet a Velencei-tóig nyúlik, sőt a Balaton keleti medencéjéig.
A miniszter kijelentette: „Budapest olyan mértékben túlsúlyos szereplője az országnak, hogy meghatározza az egész ország gazdaságát és mindennapi életét. Budapest egyértelmű nyertese az uniós csatlakozásnak is, 2004-ben az uniós átlagfejlettség 129 százalékán állt, most 169 százalékon, miközben Pest vármegye 69 százalékon áll, a legfejlettebb dunántúli régiók 70–71 százalékon. Mint vidéki gyerek nekem lehet minden szimpátiám Budapesté, de be kell látni, hogy ma a fővárosnak sokat kell vállalnia azért, hogy legyen pénz a Budapesten kívüli Magyarország felzárkóztatására. A tősgyökeres budapestiek megértését is kérem, hosszú távon Budapestnek sem jó, hogy ilyen elképesztő fejlettségi szakadék van.”
Navracsics Tibor megérti Karácsony Gergely felháborodását a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatban, ugyanakkor világossá tette: „Azt nem értem, hogy nem hajlandó fizetni. Ez milyen példamutatás? Van egy törvényben meghatározott kötelezettség, ő ezt nem teljesíti, szerintem ez nem szép dolog polgári szempontból sem, nemhogy városvezetőként. Arról érdemes tárgyalni, hogy ebből Budapest kaphasson vissza a jövőben fejlesztésekre pénzt.”
Böröcz László sokkal jobban örülne neki, ha több forrásuk lenne az I. kerületben, viszont hangsúlyozta, azzal is tisztában kell lenni, hogy 2010 óta az önkormányzatok vagyoni és költségvetési helyzete rendkívül sokat erősödött. 2012-ben a kormány a főváros 200 milliárd forintnyi adósságát rendezte, valamint körülbelül ugyanekkora összeget a kerületek esetében is.
Nagyon sokat kapott Budapest. Ha valaki megnézi, hogy 2010-ben hogyan nézett ki a főváros, és ma milyen, ég és föld a különbség. Sok probléma van, sokat kell fejleszteni, de Budapest sokat kapott, és az I. kerületbe is sok forrás jutott az elmúlt tizenöt évben. Örülnék neki, ha több pénzt költhetnénk el, de miniszter úrnak igaza van, 2020-ban volt egy Covid-válság, aztán az orosz–ukrán háború miatt energiaválság, stagnál az európai gazdasági környezet. Ebben a helyzetben, amikor mi is éppen a stagnálás állapotában vagyunk, a kisebb, szegényebb önkormányzatok jóval kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a nagyok. Kutya kötelességünk feléjük szolidaritást tanúsítani. A mértéken lehet vitázni, de amikor a gazdaságban több pénz lesz, akkor az önkormányzatok is több forráshoz jutnak. Ha csak az iparűzési adóbevételek növekedését nézem, Budapest körülbelül 120-130 milliárd forintos szintről ment fel 400 milliárdra. A bevételekben is komoly növekedés volt az elmúlt tizenöt évben
– húzta alá a polgármester, hozzátéve: „Együtt örülünk, együtt sírunk, ez a közösség alapja. Nincs olyan, hogy hagyjunk egy embert az út szélén, és ne segítsünk annak, aki nehéz helyzetben van. A szolidaritási hozzájárulás gyakorlatilag erről szól.”
„Egy játszótéri WC engedélyeztetése az I. kerületben, ami fővárosi területen áll, három év volt. Röhej”
A következő téma a budapesti kétszintű – kerületi és fővárosi – önkormányzatiság volt. „Óvatos vagyok. Amikor próbáltam megpiszkálni, akkor a kerületi polgármesterek nagy szövetségbe álltak össze, rögtön le is vertek minden ilyen kísérletet, pedig annak idején csak annyit akartam, hogy ne kerületenként legyen járási hivatal” – kezdte Navracsics Tibor.
A miniszter megtanulta, hogy a kerületek fontos szereplői a budapesti politikai életnek. „A két világháború között Budapestnek volt egy képviseleti szerve, és kerületenként elöljáróságok működtek. Hogy ez a jó modell-e, vagy az, hogy kerületenként vannak képviselő-testületek, és van egy budapesti testület is, nem tudom megmondani. Minden rendszert lehet jól és rosszul működtetni, az itt élőknek kell eldönteniük, hogy melyik a jobb. Nem vagyok budapesti, a főváros számomra azért is érdekes kérdés, mert vannak olyan helyei, ahol kitapintható az identitás, például a váriaknál, a zuglóiaknál vagy a rákospalotaiaknál, de vannak olyan helyek is, ahol ez az erős önazonosság kicsit esetlegessé válik. Nem mondanám, hogy a Király utca közepén megveszekedett erzsébetvárosiak és megveszekedett terézvárosiak lőnek egymásra, építenek barikádokat, és egymással szemben határozzák meg magukat. Mindig rászorulok a budapestiekre, hogy értelmezzék, valójában hogyan is van ez a budapestiség” – árulta el Navracsics Tibor.
Ma az egész önkormányzati rendszer kicsit Budapest túsza. Sok mindent nem tudunk megcsinálni, mert Budapest annyival nagyobb város, és annyival bonyolultabb szerkezetű, mint akár a második legnagyobb Debrecen. Ebből adódóan azok a szabványok, amelyek a magyar városokra általában alkalmazhatók, Budapestre nem alkalmazhatók. Valamilyen speciális státusznak kell lennie, de ennek kidolgozását rábíznám a Budapestet sokkal jobban értőkre és érzőkre
– fogalmazott a miniszter.
Böröcz László úgy látja: „A gond azzal van, hogy a főváros harminc év alatt túlbürokratizált lett, annak minden problémájával és nehézségével. Nagyon nem vagyok jó véleménnyel a fővárosi cégek és a főváros működéséről. Egy játszótéri WC engedélyeztetése az I. kerületben, ami fővárosi területen áll, három év volt. Röhej.”
A beszélgetés témája volt az a javaslat is, amelyet Böröcz László terjesztett elő, és a fővárostól kerületi fenntartásba adna bizonyos területeket.
Ahol a probléma keletkezik, ott kell megoldani. Egy köztisztasági, egy parkfenntartási probléma, vagy egy járda biztonságossá tétele ügyében az emberek nem a fővárost keresik meg, hanem a képviselőt, engem vagy az önkormányzatot. Semmi másra nincs szükség, mint józan paraszti ésszel végiggondolni, melyik hatáskört hova kell tenni, és kinek kell gondoskodnia az adott probléma megoldásáról. Sokkal jobban működő fővárost és kerületeket lehetne létrehozni, ha ezt tisztáznánk. Vannak persze kivételek, például a nagy forgalmú utakat, sugárutakat nincs értelme a kerületeknek adni. Főpolgármester úr nagyon nem vette jó néven az ez irányú javaslatom. Elmondta, hogy én be akarom építeni a Tabánt, és ezért csináljuk ezt az egészet. Az meredek húzás lenne, bár vannak rajongói a régi Tabánnak, de egyetlen józan embernek sincs ötlete arra, hogy a Tabánt beépítse
– tisztázta Böröcz László, hozzátéve: jelezte a főpolgármesternek, nem szép, hogy ilyeneket mond róla, amire azt a választ kapta, hogy a konstruktív együttműködés jegyében építsék vissza a normális kapcsolatot.
Komoly változás jöhet az I. kerületben
Az önkormányzatokat illetően a beszélgetés utolsó témája a helyi önazonosság védelméről szóló törvény volt, amely lehetővé teszi, hogy a települések különböző beköltözési feltételeket szabjanak. Navracsics Tibor kedvence ezek közül a beköltözési illeték kiszabása, de a települések általában a lakcímbejelentést igyekeznek korlátozni. A miniszter szerint „a lakcímbejelentésnek gyakorlatilag semmilyen következménye nincs. Amikor Brüsszelben éltem, havonta, kéthavonta jött ki a rendőrség ellenőrizni, hogy tényleg ott élek-e, ahova be vagyok jelentve. Ha Magyarországon ilyet megpróbálna valaki, polgárháború törne ki.”
Pedig nagyon fontos jogintézmény. Ha a bejelentkezések reálisak lennének, az önkormányzatok sokkal életszerűbben tudnának terhelést számolni, mi pedig támogatást számolni. Ma a lakcímbejelentésnek jelenlegi formájában nincs értelme
– vélekedett Navracsics Tibor, aki azt is közölte, hogy több mint 130 önkormányzat hozott már valamilyen önazonosságvédő rendeletet. Az erre vonatkozó törvény szerinte csak a budapesti újságírók körében kavart nagy vihart, a polgármesterek általában kifejezetten helyeslik, és nem is érte őket váratlanul, mert előtte fél évig konzultáltak a szabályozás tartalmáról.
Böröcz László kifejtette, hogy az I. kerületben kicsit más a helyzet, nem az a baj, hogy sokan akarnak beköltözni, hanem az, hogy az elmúlt harminc évben a lakosság a felére csökkent, rengetegen vásárolnak befektetési szándékkal lakást, becslések szerint több mint ezer ingatlan áll üresen az I. kerületben. Az önkormányzat vizsgálja, hogy milyen lépéseket tehet ez ügyben, a polgármester két konkrétumot is említett:
- Csütörtökön kerül a testület elé az a javaslat, amely alapján az üres lakások után kivetnének évi kétezer forint/négyzetméter építményadót. Ezzel drágítanák a befektetési jellegű lakásbirtoklást. Ezerötszáz forintot eddig is fizetnie kellett annak, aki bevitte a szerződését arról, hogy hosszú távra bérbe adta a lakását. Ezt úgy fordították meg, hogy akinél bejelentett lakcímmel vagy tartózkodási hellyel él valaki, nem kell fizetnie. Kizárólag a teljesen üres lakások után kell fizetni, ezzel arra ösztönzik a tulajdonosokat, hogy adják ki az ingatlant, és jelentsék be az albérlőt.
- A másik, hogy megdrágítanák a befektetési jelleggel vásárolt lakásokat. Egyre nagyobb számban vásárolnak Európán kívüli állampolgárok, ezért egy olyan szabályon gondolkodnak – döntés még nincs –, hogy legalább öt éve, lakcímkártyával igazoltan, Magyarországon kell élnie annak, aki az I. kerületben lakást vásárolna. Magyarországi lakcímkártya hiányában a lakás forgalmi értékének 5-10, vagy a durvább elképzelés szerint 15-20 százalékát be kellene fizetni az önkormányzathoz. Böröcz László hangsúlyozta, városvezetőként nem csak a jelen pillanatért, hanem a jövőért is felelősek.
A polgármester azt is bejelentette, hogy következő év elején városrészenként felmérnék, mi a lakosság véleménye az Airbnb-ről. Egy kiadványt is készítenek, amely a rövid távú lakáskiadás előnyeit és hátrányait felsorolja. „Ha a váriak úgy döntenek, hogy tiltsuk be, akkor a Váron belül betiltjuk. Én egyébként ezen az állásponton vagyok, de a helyi lakosságnak kell döntenie” – rögzítette Böröcz László, aki attól tart, hogy a megfelelő lépések hiányában a Vár tíz éven belül kiürülhet.
(Borítókép: Böröcz László, Fazekas Csilla és Navracsics Tibor. Fotó: Böröcz László / Facebook)
Izgalmas történetek, rejtett kincsek, érdekes épületek – nem csak budapestieknek.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
