Jókai Róza 1925-ben részletesen mesélt egy újságnak a nevelőapja szenvedélyéről. „Fantáziájából alakult ki az a természettudományi, csillagászati alapon szőtt, amellett a gyermeki naiv hitének minden bájával bíró mesevilág, csodavilág, amelyhez hasonló szép és nagyszerű, nem tudom, fog e még valaha emberi lélekben születni?”– nyilatkozta a Prágai Magyar Hírlapnak Jókai Róza.„Az ég minden csillagának megvolt a maga meséje az ő számára. Mindegyikben járt.” Jókai távcsövére is kitért, és azt is hosszan ecsetelte, mit képzelt el Jókai a csillagokat vizslatva: „Volt egy nagy távcsöve. Akkora lencséje volt, mint egy tányér. Láttuk rajta a Szaturnusz összes gyűrűit. Nem volt nap, hogy papa ne nézett, ne vizsgálódott volna rajta. Fantasztikusan hitte, hogy akik érdemeket szereznek rá, főleg, akikben erős volt a szép, jobb, tisztább utáni vágy, azok haláluk után tökéletesebb csillagba jutnak, mint a Föld, ahol intelligensebb, nemesebb, légiesebbek lesznek. (…) Ő a Marsra készült. Emlékszem, a svábhegyi teraszunk ablaka narancssárga és bíborvörös üveglapokból volt összerakva. Órák hosszat néztük ezen az ablakon keresztül a fákat, virágokat, s próbáltuk elképzelni ilyen világítás lesz-e odafent a Marson?”
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
