Budapesten, a XVII. kerületben működik egy alapítványi iskola, a Völgyzugolyház, vagy ahogy a helyiek emlegetik, a Zugolyda. Az iskolát 10 évvel ezelőtt azzal a céllal alapították, hogy olyan halmozottan sérült gyerekeknek biztosítson állandó fejlesztést, akiket más intézmény nem venne fel. Az iskola a jubileumi év kapcsán gyűjtést indított, támogatások nélkül ugyanis nem tud fennmaradni. Az adománygyűjtésről és az iskola működéséről Dorner Krisztina mesélt, akinek kisfia, Dorner Krisztián szintén a Zugolyda egyik növendéke.
Folyik az egyik csoportos foglalkozás a Zugolydában. Az alapítványi iskola halmozottan sérült gyerekeket fejleszt nap, mint nap. Baloldalt Krisztián látható.
(Beküldött fotó)
Mikor arról kérdeztük Krisztinát, hogy jelenleg hány gyerek jár a Zugolydába, a következő választ kaptuk:
Hét gyermeknek van férőhely, de jelenleg hat gyermek jár az iskolába, mert sajnos egy kisfiú angyalka lett. Mindenki súlyosan, halmozottan sérült, de minden gyermek fejleszthető. Az én kisfiam a legfiatalabb, ő 10 éves, a legidősebb gyermek pedig 15 éves. Jelenleg egy kislány jár az iskolába, a többi kisfiú
– válaszolta az édesanya.
Krisztina válasza érezteti, hogy az érintett családoknak milyen nehéz sorsot szánt az élet. Az iskola célja éppen ezért az, hogy a speciális igényű gyerekek is egy tartalmas, élményekkel teli gyerekkort élhessenek meg.
A Zugolyda diákjait egyénre szabottan fejlesztik
Zeneterápia, kutyás terápia, rendszeres gyógytorna, gyógymasszázs, csoportos- illetve egyéni foglalkozások, napközi – csak pár példa a Zugolyda mindennapjaiból. Ugyanakkor nem csak hétfőtől-péntekig áll nyitva az iskola ajtaja, havonta egy hétvégén például családi hétvégét tartanak, aminek a lényege, hogy amíg a sérült gyerekek hétvégén is iskolában vannak, addig a szülők kicsit ki tudnak kapcsolódni, esetleg a többi – sokszor egészséges – tesóval programozni. Minden évben hatalmas élmény a nyári tábor is, amikor strandolni viszik a gyerekeket, vagy épp az iskola udvarán állítanak fel egy medencét.
A Völgyzugolyház halmozottan sérült diákjai épp zeneterápián vesznek részt (Ripost olvasói fotó)
Az ide járó gyermekek nem beszélnek, de az iskola erre is kidolgozott egy megoldást. Van egy eszköz, az úgynevezett kommunikátor, amit minden nap hazaadnak a pedagógusok. Arra felmondják, hogy mit csináltak aznap, aztán otthon a szülők is felmondják rá, hogy otthon mi történt velük. Krisztina kisfia, Krisztián például nagyon szereti ezt a módszert, örömében ujjong, amikor visszahallgatják szülei a napi beszámolót. Így lényegében egy kicsit olyan, mintha ő mesélne a napjáról.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
