A Tisza Párt a halasztások után az eredetileg tervezettnél később, november 17-én éjszakába nyúlóan tette közzé azoknak a neveit, akik az előválasztáson megküzdenek a képviselő-jelöltségért. Választókerületenként három aspiráns van, egy kivétellel. A névsort tartalmazó cikkünket itt olvashatja.
Budapest 2-es számú egyéni választókerületében is három aspiránst mutattak be:
- Bódis Kriszta író, pszichológus és dokumentumfilmes.
- Borsós Gabriella pedagógusdiplomával és romológiai tanulmányokkal érkezett a közélet közelébe.
- Lovkó Luca social media menedzserként dolgozott, illetve szaktanácsadóként segítette magyar diákok németországi továbbtanulását.
„Miért nem javasoljuk Bódis Kriszta jelölését a Budapest 2. választókerületben, és miért támogatjuk Borsós Gabriellát?” – tette fel a kérdést a Roma Tagozat Civil Szervezet Facebook-oldalán Balogh Artúr politológus, a Tisza Párt szakértője.
Balogh Artúr kifejtette, a választókerület, „amelynek társadalmi és kulturális súlypontja a VIII. kerület, a Tisza Párt számára nem egyszerű választási terep, hanem stratégiai kulcspont. Itt nem elegendő a szoros győzelem; a politikai realitás azt követeli meg, hogy a Tisza legalább 60–40 arányban múlja felül a Fideszt. Ennek oka, hogy a budapesti választási arányok döntően meghatározzák, mennyire tudja a Tisza-lista kompenzálni a határon túli szavazatok torzító hatását és a kisebb pártok Tisza-ellenes stratégiáit. Ebből következik: a kerületben csak olyan jelölt indulhat, aki képes rendkívül széles társadalmi bizalmat kialakítani, és akinek személye nem jelent politikai vagy morális kockázatot”.
A szakértő úgy látja, a jelölttel szemben több, „politikatudományilag indokolt elvárás” is megfogalmazható, mint például:
- „A jelöltnek mély helyismerettel kell rendelkeznie: ismernie kell az utcák karakterét, a lakók mindennapi kultúráját, a közösségek hálózatait és a kerület sajátos társadalmi dinamizmusát.”
- „Integráló személyiségre van szükség, aki képes hidakat építeni a roma és nem roma lakosság között, aki hiteles a fiatalok számára, akihez az idősebb generáció bizalommal fordul, és aki a klasszikus baloldali-keresztény értékrendet ismerő helyi lakosság számára is kulturális értelemben otthonos.”
Balogh Artúr azzal folytatta, hogy „a VIII. kerület társadalmi kultúrája több évszázados rétegződés eredménye: egyszerre él benne egy erős keresztény hagyomány, egy mély baloldali társadalmi érzékenység, a család klasszikus modelljének tisztelete, valamint egy rendkívül intenzív, együttműködésre építő közösségi mentalitás. A helyi életvilágot nem az atomizált individualizmus vezérli, hanem a közösségi lojalitás és a gyakorlati szolidaritás. Ezt jól példázza az is, hogy korábbi fideszes polgármesterek is személyesen segítettek helyi roma művészeket vagy családokat – ami azt jelzi, hogy a kerület kultúráját nem a pártpolitikai logikák, hanem a lokális közösségi normák szervezik”.
A politológus leszögezte, „ennek fényében a Tisza jelöltjének nemcsak beágyazottnak kell lennie, hanem olyannak, aki minden tekintetben a Fidesztől legtávolabbi pozíciót képviseli, akinek nincs múltbeli korrupciós kockázata, nem kötődik pénzosztási vagy elszámolási ügyekhez, és akinek személye átlátható, védhető, tiszta. A Fidesz várhatóan erős jelöltet állít ebben a kerületben. Ezért csak olyan tiszás jelölt indulhat, aki ellen sem morális, sem politikai, sem pénzügyi támadást nem lehet érdemben megfogalmazni, és aki hitelesen képes megjeleníteni a kerület komplex identitását: a baloldali érzékenységet, a keresztény kulturális hagyományt, a család tiszteletét és a roma–magyar együttélésben szerzett tapasztalati tudást”.
„Ezeknek a követelményeknek Bódis Kriszta nem felel meg”
Balogh Artúr szerint
ezeknek a követelményeknek azonban Bódis Kriszta nem felel meg. Nem rendelkezik helyi beágyazottsággal; a VIII. kerület lakói nem ismerik őt, nem alakult ki kapcsolata sem a roma közösséggel, sem a helyi civil és kulturális intézményekkel, sem a kerület informális társadalmi tereivel. Társadalomelméleti gondolkodása – amely az individualizmusra, a személyes kritikai autonómiára és az atomizált társadalomképre épít – éles ellentétben áll a kerület szociális valóságával, ahol a közösségi együttműködés és a lojalitás számít elsődleges értéknek. Még súlyosabb problémát jelentenek az ózdi Hétes-telephez kapcsolódó, mindmáig tisztázatlan ügyek. A kétmilliárd forint sorsa körüli bizonytalanság, valamint a roma közösség belső vizsgálata – amelyet Surányi Antal, Abházi József és Farkas Attila folytatott le – komoly bizalmi válságot eredményezett.
A politológus utóbbival kapcsolatban úgy vélekedett, „a megvalósult eredmények nincsenek arányban a felhasznált forrás összegével, ami nemcsak a Fidesz számára teremt támadási felületet, hanem a szélsőjobboldal számára is, amely már most kollektív módon támadja a roma társadalmat a történtek miatt. Fontos látni: a szóban forgó összeg nagyságrendileg megegyezik azzal, amit Farkas Flórián-ügyként ismerünk, vagyis országos jelentőségű korrupciós kockázatról van szó. A jelöltség ilyen típusú terhekkel a Budapest 2. OEVK-ban egyszerűen vállalhatatlan kockázat. Elég egyetlen gyenge láncszem, hogy a Tisza elveszítse a kulcsfontosságú 60%-os arányt, és ezzel országos pozíciói is sérüljenek. A kerület politikailag töredezett; a választók érzékenyek a hitelességre, a következetességre és az ellenzéki identitás egyértelműségére. Ha a Tiszának nincs egy világos, tiszta, minden oldalról védhető jelöltje, akkor más ellenzéki szereplők könnyen elvihetnek szavazatokat”.
Balogh Artúr azzal folytatta, „az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy Bódis Kriszta nem tudta egyértelműen leválasztani magát a Fideszről. Sztojka Attila kommunikációja, illetve az a tény, hogy még március 15-én is a Fidesz terjesztette fel kitüntetésre, erősíti azt az érzetet, hogy nincs világos politikai elhatárolódás. Ez a VIII. kerületben különösen súlyos probléma, mert itt a Fidesztől való egyértelmű távolság nem politikai taktikai kérdés, hanem morális alapkövetelmény”.
A Tisza elmúlt fél évében Bódis nem a konfliktusok rendezését vagy a közösségi integráció erősítését szolgálta. Több alkalommal kerülte a tisztázó vitát, a roma közösség és a párt irányába sem tudott megnyugtató válaszokat adni, sőt számos esetben maga generált feszültséget. Ez a kerületben különösen súlyos deficit, mert itt a politizálás kultúrája a nyílt beszéden, a közvetlen kapcsolatokon és a hiteles jelenléten alapul
– hívta fel a figyelmet Balogh Artúr, hozzátéve: „A VIII. kerületben élve, itt szocializálódva, a helyi roma és nem roma közösségeket, a családokat, a tereket, a szereplőket és a valóság logikáját mélyen ismerve szakmailag felelősen kijelentem: Bódis Kriszta jelölése túl nagy kockázat a Tisza számára, és veszélyezteti a 60%-os győzelmi arány elérését. A kerület társadalmi és politikai szerkezetéhez más típusú jelöltre van szükség – olyanra, aki hiteles, beágyazott, tiszta hátterű, és képes a kerület sokszínű lakosságát valóban megszólítani. A mi jelöltünk Borsós Gabriella. A jó hír, hogy van más jelölt. Olyan jelöltek, akik valóban értik és megélik a VIII. kerület társadalmi valóságát, akik távol állnak a Fidesztől, és akik képesek integrálni a roma és nem roma közösségeket egyaránt. A Tisza sikeréhez a kerületben olyan személyre van szükség, aki nemcsak politikai értelemben, hanem kulturális értelemben is otthon van a Józsefvárosban”.
Olvasd tovább itt: index.hu
