Ha valóban igaz lenne, hogy »nem történt semmi«, a legfontosabb mutatók nem mozdultak volna érdemben. Ehhez képest a WHO és az uniós adatbázisok szerint 2010 körüli időszakhoz képest a magyar születéskor várható élettartam a 2020-as évek elejére több mint két évvel emelkedett, ami gyorsabb növekedés, mint amit az EU-átlag produkált. A különbség a nyugat-európai élmezőnyhöz képest még mindig jelentős, de a trend egyértelmű felzárkózást mutat.Még látványosabb a csecsemőhalandóság alakulása. A KSH hosszú idősora szerint a mutató 2010 körül 5 ezrelék felett volt, 2023-ban pedig 3,1 ezrelék körül alakult – ez mintegy 2 ezrelékpontos javulás alig másfél évtized alatt. Nemzetközi összevetésben ezzel Magyarország olyan, jóval gazdagabb országokat előzött meg, mint például Németország vagy Dánia. Ezek a számok nem azt mutatják, hogy tömegek maradnak ellátás nélkül, hanem épp ellenkezőleg: azt, hogy a fertőzések, inkubátoros ellátások, terhesgondozás és újszülött-intenzív osztályok színvonala folyamatosan javul.A Kontroll.hu cikkéhez hasonló írások gyakran hivatkoznak »hatalmas hozzáférési problémákra«. Érdemes megnézni, mit mond erről az OECD. A Health at a Glance-sorozat és a hozzá kapcsolódó adatbázis azt méri, hogy a lakosság hány százaléka számolt be »meghiúsult ellátásról« – vagyis arról, hogy szükségesnek érzett orvosi vizsgálatot nem vett igénybe a költség, a távolság vagy a várakozási idő miatt. 2021-ben a 26 vizsgált OECD-ország átlagában 2,3 százalék volt ez az arány, míg Magyarországon nagyságrendileg 1 százalék körül alakult és a legalsó jövedelmi ötödnél is mindössze 1,5 százalék volt.Másképp fogalmazva: a magyar rendszerben százból kilencvenkilenc ember megkapja a megfelelő ellátást – és ami még fontosabb, a különbség a legszegényebb és a leggazdagabb réteg között is viszonylag kicsi. Ugyanezekben a statisztikákban olyan, nyugat-európai országok szerepelnek rosszabbul, mint Spanyolország, Franciaország vagy Portugália, ahol a legszegényebbek 8-18 százaléka marad ellátatlanul valamilyen okból.Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek várólisták vagy szervezési problémák. A Covid-járvány után egész Európában megugrottak a várakozási idők, a humánerőforrás-hiány pedig szinte minden országban feszítő. Az viszont tény, hogy az OECD-adatok szerint Magyarországon összességében kevesen maradnak ellátás nélkül, és a rendszer nem engedi leszakadni a legalsó jövedelmi csoportot sem.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
