A Felcsuti Péter volt Raiffeisen-bankvezér és Surányi György exjegybankelnök részvételével, Dálnoki Áron irányításával készült „gazdasági konvergencia programból” kiderül, hogy a készítőit a nyugdíjasok életszínvonalánál jobban érdekli a pénzpiacok helyzete – olvasható az Ellenpont cikkében.
Döbbenetes újabb részletek a Tisza-csomagról: bankoknak, magánpénztáraknak adnák a nyugdíjasok pénzét. (A képen Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke)
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Ez nem újdonság, már az előző kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert is erre tekintettel találta ki Bokros Lajos bukott balliberális pénzügyminiszter.
Dálnokiék a programban többek között azt a chilei magánnyugdíjpénztári rendszert dicsőítik, amely már megbukott, mivel teljesen elszegényítette az ottani időseket, és emiatt többször is éhséglázadások törtek ki a dél-amerikai országban. Természetesen emögött a terv mögött is Brüsszel áll.
Ursula von der Leyenék már többször követelték a kötelező magánnyugdíjpénztárak bevezetését, azért, hogy az állam ne vállaljon felelősséget a nyugdíjasokért. Az így megmaradt pénzt persze Ukrajnának küldenék.
Az Index cikkében számolt be a Tisza Párt részletes gazdaságpolitikai terveiről, amelyek tipikus ballibrális megszorítást jelentenének. Ebből többek közt kiderült az is, hogy a Tisza Párt felrúgná a teljes társadalombiztosítási rendszert:
megszűnne a jelenlegi, állami alapú társadalombiztosítási modell, a 18,5 százalékos járulék helyét pedig kötelező magánbefizetések vennék át.
A balliberális megszorítási tervben megdöbbentő nyíltsággal írnak arról, hogy az államnak nem kell felelősséget vállalnia a nyugdíjasokért, és világossá teszik, hogy a nyugdíjrendszernek piaci alapokon kell nyugodnia.
„…az állam felelősségvállalását hosszú távon korlátozni kell, a rendszer pénzügyi stabilitását egyéni számlákra és piaci befektetésekre kell építeni”
– írják az egyik pontban.
Az 1997-es Bokros Lajos-féle kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer újbóli bevezetését akarják, melynek „piaci alapokon kell nyugodnia” – írják.
Hozzáteszik:
„a költségvetés tehermentesítése érdekében az állami szerepvállalást fokozatosan csökkenteni kell.”
Egészen elképesztő, hogy több ponton is dícsérik a chilei rendszert. Erről azt kell tudni, hogy a legkegyetlenebb nyugdíjrendszert vezették be a dél-amerikai országban az 1980-as évek elején, az állam semmilyen felelősséget nem vállalt a nyugdíjakért. Mindenki a saját maga által befizetett összeget kapta vissza, ez azonban az évtizedek alatt elértéktelenedett, egyrészt az infláció, másrészt a magánnyugdíjpénztárak nyerészkedése miatt. Amikor 2005 körül tömegével kezdtek nyugdíjba menni az első generációk, sok nyugdíjas éhezni kezdett, mert semmire nem volt elég a nyugdíja. Az országban többször is éhséglázadások törtek ki. Végül az új chilei kormányok kénytelenek voltak kiegészíteni a nyugdíjakat, a rendszer megbukott.
Erről Dálnokiék terve egészen megdöbbentő módon azt írja: „a chilei modellből érdemes átvenni az egyéni tőkefedezeti logikát, ami erősíti a tulajdonérzetet és a pénzügyi piacokat.” Vagyis a Tisza Párt tervezetének készítői a nyugdíjak helyett a pénzügyi piacokért aggódnak.
A nyugdíjhoz és egészségügyi ellátáshoz már nem az állam biztosítaná a hátteret, hanem kizárólag a magánnyugdíjpénztárak és a biztosítók – méghozzá jóval drágábban. Ezen felül érdemes megjegyezni, hogy egy úgynevezett „szolidaritási nyugdíjjárulék” bevezetését is kilátásba helyezte a tervezet, amelyet mind a munka-, mind a tőkejövedelmekből vonnának. Előbbi esetében a járulék mértéke 2,5 százalékot, utóbbi esetben a hozam 3-5-8 százalékát kellene többletteherként befizetni.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Olvasd tovább itt: www.origo.hu
