„Azért utazok Moszkvába, hogy télre is, és a következő évre is biztosított legyen Magyarország energiaellátása, megfizethető áron” – nyilatkozta a miniszerelnök a közmédiának, aki pénteken hajnalban indult Moszkvába, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozzon.
Ezt már megszoktuk. Orbán és Szijjártó uraknak Moszkva a kedvenc helyük, ha csak nem Washingtonba utaznak a stábjukkal, hogy olyanokat érjenek el Trumpnál, amiről aztán kiderül, hogy nem ér semmit, de legalább is nem ad „örök mentességet”.
Nézzünk utána ezeknek az utazásoknak a világ médiában egy kis szerkesztői véleménnyel:
A miniszterelnök 2025. november végén Moszkvába repült, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel — a cél többek között az, hogy „télre és a következő évre is biztosított legyen Magyarország energiaellátása, megfizethető áron”. Szeged.hu+2Index+2
Orbán korábban kijelentette, Magyarország továbbra is orosz olaj- és gáztól függ — az import fenntartását „létszükségletnek” tartja a kabinet. Origo+2AP News+2
A mostani tárgyalás tétje tehát az, hogy ezek a szerződések és szállítások ne szakadjanak meg, továbbra is biztosítsák a lakossági és ipari energiaellátást. AP News+2Magyar Nemzet+2
Mi a probléma ezzel — és miért aggódnak sokan?
Orosz dependencia újra
Míg az EU-s országok többsége az orosz energiától való távolodás felé tart — a háború és a szankciók miatt —, Magyarország továbbra is nagy mennyiségben vásárol orosz gázt és olajat. Ez külpolitikai és biztonsági kockázatot is hordoz. AP News+1
Titkolózás, átláthatóság hiánya
Az utazás hivatalos bejelentését megelőzően csak sajtóértesülések voltak, a kormány hivatalosan nem erősítette meg az út részleteit. Portfolio.hu+2hvg.hu+2
Az ilyen titokzatos, gyors szervezés — hideg hajnali indulással — szokás szerint felerősíti a bizalmatlanságot.
Gazdasági és geopolitikai kiszolgáltatottság
Az orosz energiahordozóktól való függés plusz terhet jelenthet hosszabb távon: a szankciók következményei, az árfolyam- és piaci ingadozások, vagy az EU-s politikai nyomás mind rizikót hordoznak. AP News+2Wikipédia+2
Emellett az így kialakuló közeledés Oroszországhoz árthat a Magyarország és más nyugati országok közti kapcsolatoknak is.
Kétkulacsos külpolitika – hitelesség kérdése
Orbán a múlt hónapban még Washingtonban járt, ahol az Egyesült Államokkal is egyeztetett az orosz energiahordozók szankció alóli mentességéről; most pedig — látszólag ugyanazért — Moszkvába rohan. Ez a „kettős hivatkozás” – USA és Oroszország is — többek szemében ellentmondásos, és kétségeket kelt az irányultságról. AP News+2Reuters+2
Vajon kinek az érdekei érvényesülnek valójában?
Az Orbán–Putyin-találkozók rendszeressége és a magyar kormány következetes ragaszkodása az orosz energiahordozókhoz egyre több kérdést vet fel – nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is. Kritikus hangok szerint a magyar miniszterelnök politikája már nem pusztán pragmatikus energia-biztonsági stratégia, hanem olyan irány, amely aránytalanul kedvez az orosz geopolitikai érdekeknek.
A sejtetések nem önmagukból születnek: Magyarország az EU egyik leginkább oroszbarát álláspontot képviselő tagállamává vált, rendszeresen blokkol vagy lassít olyan uniós döntéseket, amelyek Oroszország gazdasági és politikai mozgásterét szűkítenék. Eközben a kormány kommunikációja gyakran átvételez olyan narratív elemeket is, amelyek összecsengenek a Kreml hivatalos érvelésével – legyen szó a szankciók „önsorsrontó” hatásáról vagy a háborús felelősség relativizálásáról.
A kérdés ma már nem csupán az, hogy Orbán Viktor miért jár rendszeresen Moszkvába, hanem az, hogy ezek az utak valóban Magyarország érdekeit szolgálják-e, vagy sokkal inkább egy olyan politikai játszma részei, amelyben Budapest egyre inkább Oroszország nyugati hídfőállásaként jelenik meg.
Mindez reputációs kockázatot, politikai elszigetelődést és hosszú távú stratégiai függést is eredményezhet – miközben a „megfizethető energia” ígérete továbbra is inkább politikai szlogen, mint átlátható, számonkérhető eredmény.
Az előzmények — régóta tartó orosz-magyar energiafüggés
Magyarország régóta nagy arányban importál orosz fosszilis energiahordozókat — olajat és gázt. A 2025-ös kormányzati kommunikáció ismét erre helyezi a hangsúlyt. Origo+2WRAL News+2
Orbán és Putyin viszonya nem új keletű: az elmúlt másfél évtizedben többször tárgyaltak Moszkvában. Index+2Wikipédia+2
Az uniós törekvések viszont — melyek célja az orosz energia fokozatos elhagyása 2027-ig — Magyarország álláspontja miatt rendszeresen ütköznek, így az ország elszigetelődési kockázata is nő. WRAL News+1
Miért fontos most figyelni erre az utazásra
Az Orbán–Putyin találkozó nem pusztán diplomáciai protokoll: Magyarország energia- és külpolitikai irányvonalát is meghatározhatja a következő évre. Ha Moszkvában sikerül megállapodásokat kötni, az rövid távon stabilitást jelenthet az energiaellátásban.
Ugyanakkor azzal, hogy a kormány ilyen aspektusokban Oroszországhoz fordul, felrúghatja az európai szolidaritást, növelheti az ország kiszolgáltatottságát és rontja a nemzetközi hitelességét.
Ezért ezek az utak — különösen, ha titokban szervezettek — nemcsak stratégiai döntések, hanem kockázatos politikai manőverek is.
Vajon kinek az érdekei érvényesülnek valójában?
Az Orbán–Putyin-találkozók rendszeressége és a magyar kormány következetes ragaszkodása az orosz energiahordozókhoz egyre több kérdést vet fel – nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is. Kritikus hangok szerint a magyar miniszterelnök politikája már nem pusztán pragmatikus energia-biztonsági stratégia, hanem olyan irány, amely aránytalanul kedvez az orosz geopolitikai érdekeknek.
A sejtetések nem önmagukból születnek: Magyarország az EU egyik leginkább oroszbarát álláspontot képviselő tagállamává vált, rendszeresen blokkol vagy lassít olyan uniós döntéseket, amelyek Oroszország gazdasági és politikai mozgásterét szűkítenék. Eközben a kormány kommunikációja gyakran átvételez olyan narratív elemeket is, amelyek összecsengenek a Kreml hivatalos érvelésével – legyen szó a szankciók „önsorsrontó” hatásáról vagy a háborús felelősség relativizálásáról.
A kérdés ma már nem csupán az, hogy Orbán Viktor miért jár rendszeresen Moszkvába, hanem az, hogy ezek az utak valóban Magyarország érdekeit szolgálják-e, vagy sokkal inkább egy olyan politikai játszma részei, amelyben Budapest egyre inkább Oroszország nyugati hídfőállásaként jelenik meg.
Mindez reputációs kockázatot, politikai elszigetelődést és hosszú távú stratégiai függést is eredményezhet – miközben a „megfizethető energia” ígérete továbbra is inkább politikai szlogen, mint átlátható, számonkérhető eredmény.
Olvasd tovább itt: kormanyvaltas.hu
