József születése már önmagában csoda volt: úgy volt, hogy nem marad életben, mert az orvosok már lemondtak róla. Munkácson volt másfél hónapig, és a sors különös fintora, hogy 45 évvel később éppen Munkácson végeztek vele kegyetlenül – agyonverték. Józsika mosolygós kisgyerek volt, mindenki szerette, imádta. Most is látom az emberek arcán azt a szeretetnyilvánítást felénk, amit szavakkal nem lehet elmondani, és nagyon tisztelettel beszélnek róla. Az öcsém élte a mindennapjait, üzemeltette a panzióját, szerette a szülővárosunkat, Beregszászt. Aztán egyszer csak hirtelen – a kényszersorozásnak, a hírhedt ATCK-nak köszönhetően – egyik pillanatról a másikra elrabolták őt. Nem számítottunk rá. Teljesen rossz irányba ment az életünk. Az ATCK tulajdonképpen szitokszó lett az emberek életében
Olvasd tovább itt: ripost.hu
