Milyen könnyen elszoktunk az ellenzéki megmozdulások rendszeres utcafoglalásairól, a Fidesz-székház elleni ostromokról, pedig pár évvel ezelőtt ezek Budapest mindennapjainak részei voltak. Rendszerint a nyáriszünet után kezdődtek, az évet egy kis karácsonyi dekoráció-rongálással zárva, hogy aztán a szilveszteri bulikat kipihenve folytatódjanak az újévben a következő nyári szünetig. Ekkor értek rá ugyanis a fiatalok, akik mindenféle „Free” előtagú, meg egyéb, munkásmozgalmaktól örökölt elnevezésű „szervezetek” köré csoportosulva fejtették ki demokratikus véleményüket a legkevésbé demokratikus eszközökkel. Ezekben az időkben érezhetően a diákszervezetektől várta a magyarországi majdant a nemzetközi baloldali hálózat, tüntetésszervezőket, jogvédelmi hátteret biztosítva a „színes forradalomhoz”. És persze egy mintapártot is gründoltak hozzá, ez volt a Momentum Mozgalom. Hogy miért nem tudott a diákszervezetekben és a mindenféle Free-civilekben az erőszak mélyebb gyökereket verni, az talán a magyarság békésebb természetében keresendő. Mindenesetre, ahogy az erőszakhullám jött, úgy el is apadt idővel érdeklődés hiányában, ahogyan a Momentum Mozgalom is. Utóbbi is már csak az Országgyűlésben próbálkozik füstgránátozással. A La Stampa példája ugyanakkor azt mutatja, lehetne ez másképpen is.
Így nézett ki a La Stampa szerkesztősége a baloldali tombolás utánOlaszországban feldúlták a szélsőbaloldali aktivisták a La Stampa szerkesztőségét
Node, mi történik az olyan országokban, ahol a fiatalok agymosása hosszú évtizedekre nyúlik vissza? Ahol a középiskolától kezdve az oktatás egyet jelent az aktivistaképzéssel, amely aztán az egyetemeken csúcsosodik ki végérvényesen. Ilyen ország például Olaszország, ahol a különben baloldali kötődésű La Stampa szerkesztőségét dúlták fel nemrégiben a baloldali aktivisták. Szerencsére személyi sérülés nem történt torinói akciójuknak köszönhetően. Az Il Giornale beszámolója szerint az ügyészség erőszak és rongálás gyanújával indított vizsgálatot, gondosan kerülve a sajtószabadság egyértelmű megsértését.
Az Il Giornale szerint a szerkesztőség elleni támadás nemcsak előre kitervelt volt, hanem az elkövetők is ismerősek voltak a hatóságok előtt más, hasonló incidensek okán. A pénteki támadás másnapján már 36 személyt azonosítottak ennek köszönhetően a nyomozók, és adták át a névlistát az ügyészségnek. Az elkövetők jelentős része a szélsőbaloldali Askatasunához és a Borgo Vanchiglia diákcsoportokhoz köthető, akik a november 14-ei, beszédes nevű „No Meloni Day” alkalmával közhivatalokat is feldúltak és összecsaptak a rendrökkel.
Az ügyészség nem leli a szisztematikus terrorizmus nyomát
Bár a jelenlegi vizsgálatok a rongáláson túl a magánélet védelme elleni támadásként értékelik az eseményeket – hiszen a támadásokkal párhuzamosan az újságírókat is megfenyegették – az ügyészség valamiért mégis kizárta szisztematikus felforgatás vagy terrorizmus vádját. Ehelyett a személyes felelősségre koncentrálva próbáltják a szervezett támadások súlyát csökkenteni.
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
