Az első elektronikus hír- és műsorszolgáltató eszköz a világon, a rádió és az internet őse igazi hungarikum: a Telefonhírmondót magyar mérnök, Puskás Tivadar találta fel, Budapesten szolgálta az előfizetőket 1893 februárjától.
A feltaláló és tulajdonos az indulás után egy hónappal meghalt, a Telefonhírmondó részvénytársasági formában, magánvállalkozásként működött tovább, az előfizetésekből élt. Az adást speciális „telefonon” hallgathatták az előfizetők, amelyekkel nem lehetett másokkal beszélgetni, csak hallgatni. Ez a készülék lényegében egy falra szerelt falap volt, amelyhez az utcáról vezettek a drótok, és két hallgató tartozott hozzá. Később egy hordozható változatot is kifejlesztettek.
A Telefonhírmondót úgy engedélyezték, hogy a beolvasott híreket előre le kellett írni és az illetékes minisztériumokhoz, illetve a rendőrséghez be kellett küldeni.
Hírek, budapesti és bécsi lapszemle, tőzsdei jelentés, színházi hírek, sporthírek, országgyűlési tudósítások, a lapokból felolvasott tárcák, irodalmi, művészeti műsorok, nyelvleckék, eleinte kevesebb, később rendszeresebb színházi, opera-, hangverseny-közvetítések tették ki a műsort. Kávéházakból közvetítették a legnépszerűbb cigánybandák muzsikáját, de katonazenekarok is szerepeltek a műsorban, hetente egyszer pedig mesedélutánt adtak a gyerekeknek. Szóltak a hallgatókhoz az ország népszerű személyiségei: Jókai Mór, Apponyi Albert, Blaha Lujza, Rákosi Jenő, Pálmay Ilka is.
Az előfizetők száma erősen ingadozott. Az első években gyorsan nőtt, 1899-re meghaladta a hétezret, akkoriban többen fizettek elő ekkor a Telefonhírmondóra, mint ahányan a rendes, beszélgetős telefonra. Ettől a csúcstól azonban a további évtizedekben erősen elmaradt az előfizetők száma. A Nagy Háború idején háromezer alá is csökkent, és az 1899-es csúcsot csak az 1920-as évek végére érte el és haladta meg. Mert hát a rendszeres rádióadásokkal nem szűnt meg a Telefonhírmondó, egészen 1943-ig létezett.
A Telefonhírmondónak azonban betett az I. világháború, a nyersanyaghiány miatt nem tudták fejleszteni a hálózatot, a vezetékek kezdtek elrozsdásodni. A részvénytársaság pedig nem tudott megbirkózni a nehézségekkel, és a fő tulajdonos, Popper István kénytelen volt 1922-ben átengedni a részvénytöbbséget az állami tulajdonban lévő Magyar Távirati Iroda Rt.-nek, amelyet a fajvédő Kozma Miklós (korábban Horthy Miklós Nemzeti Hadseregének fajvédő propagandafőnöke) vezetett.
Elkezdték újjászervezni a Telefonhírmondót, de ez nem ment könnyen. 1923 telén egy hatalmas hóvihar elpusztította a háztetőkre szerelt vezetékeket, és a szolgáltatás hónapokon át szünetelt. És eközben a nagyvilágban megkezdődtek a rendszeres rádióadások. Először 1920-ban Kanadában és az Egyesült Államokban, aztán 1922-ben megalakul és megkezdte adását Londonban a BBC. Ezután már gyorsan terjedt a rádiózás Európában. Így a Telefonhírmondó újjászervezésével egyidőben megkezdődött a rádióadások előkészítése is.
A Magyar Királyi Posta kebelében működő Rádiókirendeltség hírszolgálata 1923 szeptemberében szólalt meg az éterben. 1924. március 15-én sugározták az első kísérleti rádióműsort.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
