Az Egyesült Királyságban nyilvánosságot látott statisztikák és tapasztalok szörnyű képet mutatnak a késes támadások, a bandaháborúk és a rablások rohamos növekedéséről. A „puha” brit rendőrség pedig ahelyett, hogy keményen fellépne a támadókkal szemben, inkább egy másik csoportra, pontosabban a keresztényekre irányítja a figyelmét: vagyis szerintük a bűnözőkkel és az erőszakos elkövetőkkel szemben a keresztény prédikátorok azok, amely valódi veszélyt jelentenek a társadalomra, akiknek annyi a „bűnük”, hogy a nyílt utcán, békésen hirdetik a hitüket.
A keresztények elleni támadások már lassan a mindennapok részét képezik Európában.
A The European Conservative cikke szerint mára odáig jutott a helyzet, hogy a brit hatóságok sokszor nem az erőszakoskodókat vagy a rendbontókat fékezik meg, hanem magát a prédikátort viszik el – mert valaki „kellemetlenül érezte magát” attól, amit hallott. Erre példa a swindoni Shaun O’Sullivan esete, akit egy teljes hetes bírósági procedúra után mentettek fel a „muszlimok elleni uszítás” vádja alól. De mégis mit tett O’Sullivan? Csupán annyit mondott: „Imádkozzunk a zsidókért és imádkozzunk a palesztinokért.” Ez a kijelentés egy több mint 20 ezer fontos költségű eljárást kezdete volt.
Ugyanakkor O’Sullivannek nem most volt először dolga a brit hatóságokkal, ugyanis már tizenhatszor tartóztatták le eddig. Volt, hogy azért kapott bilincset, mert egy palesztinpárti tüntetőnek azt mondta: „Isten áldja!”. Egy rendőrnő – a prédikátor TikTokra is feltöltött videója szerint – telefonon érdeklődött, vajon ez a mondat bűncselekmény-e, majd közölte: akár lehet is, ha a másik felet ez felzaklatja. Shaun O’Sullivan ma már biztos abban, hogy a helyi rendőrség személyes bosszút folytat ellene, de ragaszkodik a szólásszabadsághoz: „Jogom van kimondani, amit hiszek — még akkor is, ha ez sért valakit. Ez a szólásszabadság.”
A szólásszabadság, amely érvényesüléséért a britek oly képmutatóan küzdenek, de közben ők azok, akik vallási alapon ítélik meg, hogy ki az, akit megillet ez az alapjog és ki az, akit nem. Utóbbiba tartoznak a keresztények, akik nem sérthetik a más vallásúak, konkrétabban a muszlimok a lelkivilágát. Mert bár ők tarthatnak nyilvános imádságokat parkokban, utcákon vagy hidakon, melyet az emberek kötelesek a tűrni vallás- és a szólásszabadság jegyében. Ugyanakkor a keresztényeknek marad a templom, és annak közvetlen területe, az utcák már veszélyesek, ahol egy „Isten áldja” elköszönés is „bűnnek” számít.
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
