Bár Varsó esetében a mérleg végül nem negatív: az állam által kapott támogatások rendszerint meghaladják a befizetéseket. 2023-ban a főváros 4,47 milliárd zł állami támogatást kapott, 2024-ben pedig 5,15 milliárd zł-ra számít. Ehhez kapcsolódik a 2023–2030 között futó, 3 milliárd zł értékű fejlesztési csomag is, amely Varsó speciális szerepét hivatott elismerni. Mindez azt jelenti, hogy a lengyel főváros egyszerre nagy befizető és nagy kedvezményezett, így a végső pozíciója kiegyensúlyozottabb, mint Budapesté. Ám a jelenség lényege – hogy a fővárosi adóerőt nemzeti szinten osztják újra – a két város között hasonló elv szerint működik, ami árnyalja a HVG narratíváját arról, hogy Budapest helyzete példátlan vagy kizárólag politikai indíttatású lenne.Párizs: a hivatalosan is „nettó donor” fővárosPárizs esete még élesebben mutatja, hogy a fővárosok nettó befizetői szerepe nem kivétel, hanem sok országban régóta fennálló gyakorlat. A francia főváros a Kommunális és Interkommunális Erőforrások Országos Kiegyenlítési Alapja (FPIC) egyik legnagyobb finanszírozója: 2024-ben 207 millió eurót fizet be, ami az országos hozzájárulások 20%-át jelenti egyetlen önkormányzattól. Emellett a regionális FSRIF-alap felé is jelentős összegeket utal át, miközben a normatív támogatására vonatkozó plafon-mechanizmus miatt gyakorlatilag lenullázódott a központi támogatás, és az ingatlanadó ”péréquation” alapba is évi 200–250 millió eurós hozzájárulást teljesít. Ha a HVG logikáját követnénk, Párizst is „kivéreztetett” városként kellene leírni – csakhogy Franciaország esetében világos: ez a nagyvárosokra szabott redisztribúciós rendszer bevett és strukturális eleme.A francia példa arra is rámutat, hogy a nettó befizetői státusz önmagában nem jelenti egy város működési ellehetetlenítését. Párizs ugyanis olyan magas saját bevétellel és hatékony erőforrás-menedzsmenttel rendelkezik, hogy a befizetett hozzájárulások csupán a működési költségvetés 9–10%-át teszik ki. Emellett a város számos feladatát az állam közvetlenül finanszírozza vagy látja el, ami kiegyensúlyozza az egyébként jelentős központi elvonást. Az összehasonlítás így fontos tanulsággal szolgál Budapest számára: a nagyvárosi adóerő újraelosztása nem önmagában rendkívüli, hanem attól függ, milyen ellensúlyok és kompenzációk működnek mellette. És miközben Budapest nettó befizetőként valóban nehezebb helyzetbe került, a jelenség nem példátlan – sokkal inkább egy európai trendbe illeszkedik, amelynek kereteit a HVG a “mindenakormányhibája” keretre egyszerűsítette le. Arról viszont feltűnően keveset írt a portál, hogy a főváros pénzügyi mozgásterét nemcsak az elvonások alakítják: a Karácsony Gergely vezette önkormányzat költekezési struktúrája és gazdálkodási hatékonysága is olyan problémákat mutat, amelyek nélkül a jelenlegi hiányhelyzet jóval kezelhetőbb lenne.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
