És miközben folyamatosan reagálunk, mit nem csinálunk? Nem gondolkodunk, nem kezdeményezünk, nem »teremtünk«. Ha létre is hozunk valamit, annak mindig valamilyen konkrét, materiális célja van. Mindig hasznos. (Most nem a szó morális értelmében, hanem olyan szempontból, hogy az akár saját magunk, akár mások – a főnök, a cég, a közösség stb. – számára valamilyen előnyt jelent, beleértve akár az öncélú élvezetet is.)Ha meg is akarjuk ismerni a világot, azt csakis a fizikai érzékszerveinken keresztül, lehetőleg minél gyorsabban és csakis valamilyen utilitárius szándékból. Az »árnyékon túli« valóságot már nem akarjuk megismerni, Istenhez már nem akarunk közelebb kerülni.(Sőt, a létét is tagadni igyekszünk, elkerülni próbálva azt a kellemetlenséget, hogy hát mégsem tudjuk teljes irányításunk alá vonni sem a világot, sem a saját életünket.) És az emberiségen uralkodni akaró elitnek pontosan ez a célja: hogy csak impulzusokra reagáljunk, a teremtő energiáinkat, agyunk indukciós képességét hanyagoljuk el. Istent pedig ne is keressük.”
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
