jaj, segítség, a 2010-ben létező 87 külképviselet helyett 2022-ben már 146 különböző helyen nyílt lehetőség a voksok leadására.Apropó 2010. Aki akkoriban hozzám hasonlóan külföldön élt, jól emlékezhet: a külképviseleteken egy héttel korábban kellett szavazni, az pedig pont húsvétvasárnapra esett, ami húsvéti hazautazás esetén jól megbonyolította a logisztikát (aki húsvétkor Magyarországon tartózkodott, a következő hétvégén viszont már külföldön, az se itt, se ott nem szavazhatott) – mégse volt kérdés, hogy akár a fél húsvétvasárnapot is utazással töltjük, ünneplést, kényelmet, időt és pénzt áldozva a fülkeforradalom oltárán.Korabeli újságok fotóin jól látszik, ahogy Londonban a szavazók a nagykövetség előtt kanyargó, akár 150 méteres sorban várják húsvétvasárnap szent ünnepén, hogy bejussanak – akkor még futotta vonatjegyre, úgy tűnik.És itt elérkezünk Ruszin-Szendi Romulusz mondatainak egy újabb jelentésrétegéhez.Vajon mennyire áradhat a Temze vagy a Rajna vidékén a Tisza, ha a „külföldre menekült” honfitársainkat buszoztatni kell ahhoz, hogy elmondják véleményüket az Orbán-kormányról, és magyarországi magyarok körében kell adományokat gyűjteni, hogy az „elűzött” ellenzékiek négyévente egyszer felüljenek egy fapadosra vagy egy intercityre, behúzni az ikszeiket?
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
