December 24-e reggel. A város még alszik, az utcák csendesebbek, mint máskor. Sándor László beül a taxijába, bekapcsolja a rádiót, és indul. Karácsony van, de a taxisoknak ez nem jelent pihenőt, talán csak annyiban, hogy kevesebben vannak az utakon.
„Ez egy különleges érzés, mert tudom, hogy ilyenkor senki nem a munkába vagy egy stresszes tárgyalásra siet, hanem a szeretteivel van és ünnepel. Valahogy ezekben a napokban mindenki nyugodtabb, kedvesebb, és ez átjön az utasok hangulatán is. Olyan, mintha a város is egy kicsit lassabb, barátságosabb lenne” – meséli a taxisofőr.
László évek óta a Bolt sofőr partnere Budapesten. Látta már minden napszakban, minden időjárásban, minden ünnepen a várost. De december 24-e valahogy mindig más.
Bár én ugyanúgy dolgozom, mint bármelyik másik napon, nekem is más érzés hazamenni ilyenkor
– jegyzi meg.
Nem mellesleg ilyenkor munka közben is kijut neki a karácsonyi hangulatból néhány finom falat és kedves gesztus formájában.
A kedves utasok sokszor a náluk lévő karácsonyi finomságokból is megkínálnak ilyenkor
– mondja.
Bejgli, szaloncukor, egy darab sütemény – László szerint ezek az apró gesztusok teszik különlegessé ezt a napot. Hogy az emberek még a taxisofőrre is gondolnak, aki éppen őket viszi haza az ünnepre.
Az ő legemlékezetesebb karácsonyi műszakja azonban nem egy kis adag ételhez kötődik, hanem egy, az angolszász kultúrában közismert, de Magyarországon még nem annyira elterjedt karácsonyi szokáshoz, aminek végeredménye az lett, hogy ajándékokat szórva járta a várost – akár az angolszász kultúrában a Télapó a szánjával.
A fagyöngy mitikus ereje
Tavaly december 24-én reggel egy fiatal lány utazott vele, aki a szüleihez ment karácsonyi ebédre. László látta, hogy van nála egy kis doboz, benne néhány kézzel kötött fagyöngycsokorral.
Kiderült, hogy a lány még aznap délelőtt árulta ezeket a kis csokrokat egy belvárosi fenyővásáron.
Bevallom, én nem igazán ismertem a fagyöngyös szokásokat, filmekben sem rémlik, hogy láttam volna. De a lány nagyon lelkesen mesélte, mit jelképeznek és milyen szokások kötődnek hozzájuk
– emlékezik vissza László.
A fagyöngy kultusza az európai pogány vallásokig nyúlik vissza. A kelták és a druidák különösen szentnek tartották, úgy vélték, hogy gyógyító erővel bír. Télen, amikor más növények elhervadtak, a fagyöngy zölden maradt a fákon – ez az „örök élet” szimbólumává tette. A druidák arany sarlóval vágták le a tölgyfán növő fagyöngyöt.
A skandináv mitológiában Baldr, a fény istenének története kapcsolódik a fagyöngyöhöz. Amikor Baldrt megölték egy fagyöngy-nyíllal, anyja, Frigg könnyei fehér bogyókká váltak a növényen. Miután Baldr újjáéledt, Frigg örömében áldást mondott a fagyöngyöre, és megcsókolt mindenkit, aki alatta elhaladt. Innen ered a csókolózás hagyománya.
A fagyöngy alatti csókolózás Angliában jelent meg valahol 1720 és 1784 között, de a szokás kialakulásának pontos okai nem tisztázottak. Az első írásos utalás 1784-ből származik, ami szerint a férfi minden csók után leszakított egy bogyót, és amikor elfogytak, vége volt a csókolózásnak. Charles Dickens 1837-es regényében már az ünnepi őrület részeként írja le.
Bár a csókolózási szokás valóban kevésbé ismert nálunk, érdekes módon a fagyöngy gyógyhatásait a magyar népi gyógyászat is ismerte – főleg epilepszia és görcsök ellen alkalmazták (persze ma már tudjuk, hogy nagyobb dózisban mérgező növényről van szó).
Ajándék az utasoktól az utasoknak
Az utazás végén a lány azt mondta, neki már nem kellenek a csokrok, mert úgysem tudja eladni már őket. Kivett egyet magának, a többit pedig otthagyta az ülésen.
„Nyugodtan add oda a következő utasoknak, hátha feldobja a napjukat” – mondta Lászlónak.
László így a nap hátralevő részében tovább mesélte a történetet, és szépen elosztogatta a csokrokat.
„Közben volt pár vicces beszélgetés is, amelyek arról szóltak, hogy ki kinek adja tovább a fagyöngyöt, vagy ki fogja »meghonosítani« a csókos hagyományt” – emlékezik vissza a taxisofőr.
A nap végére elfogytak a csokrok, közben pedig László nem csak megismerte a fagyöngy történetét, hanem a legnagyobb népszerűsítőjévé vált a szokásnak.
Nem mondom, hogy azóta fagyöngyöt aggatok az ajtóm fölé, de most már ismerem a kedves szokás történetét, és mindig felderülök, ha látok egy kis csokrot valahol
– jegyzi meg a taxisofőr beszélgetésünk végén.
Az Index adventi kalendáriumának korábbi részeit itt olvashatja el: december 1., december 2., december 3., december 4., december 5., december 6., december 7., december 8., december 9., december 10.
(Borítókép: Bolt)
Olvasd tovább itt: index.hu
