A harmadik érvnél Veres már nem a nemzetközi piacokra, hanem a hazai adópolitikára hivatkozik. Szerinte az üzemanyagárak drasztikus emelkedése azért sem következhetne be, mert az ár több mint felét kitevő adótartalom a kormány kezében van, így bármilyen piaci sokk kompenzálható lenne. „Jelenleg az üzemanyagnak az árában, amit mi fogyasztók fizetünk, az adótartalom több mint 50%. Semmifajta olyan előírás nincs sehol, hogy ha mondjuk emelkedne az alap-olaj ára, akkor az adónak is úgy kell emelkednie.” Ekkor a műsorvezető közbeszól: „Márpedig a magyar kormány gyakorlata ez.” Mire Veres úgy reagál: „Na de ez viszont csak rajtunk múlik. Egyrészt a jövedéki adó, másrészt az ÁFA. Innentől kezdve mind a két adó a magyar kormány kezében van. A magyar parlament hozott már egyik napról a másikra olyan döntést, amelyet három nappal előtte még nem is ismertünk. De beterjesztették és megszavazták.”Ez az érvelés azonban figyelmen kívül hagy egy fundamentális rendszerszintű korlátot, amelyre utal a Portfolio is: a magyar költségvetés egyszerűen nem tudná elbírni egy jelentősebb árrobbanás kompenzálását. Ahogy az elemzés fogalmaz:Ha a földgázárak valóban háromszorosára ugranának, a támogatási igény olyan szintre emelkedne, hogy azt a költségvetés normális keretek között nem lenne képes kigazdálkodni.”Vagyis hiába van „a kormány kezében” az adópolitika, az állam mozgástere a rezsivédelem fenntartásában pénzügyi realitások miatt erősen korlátozott. A Portfolio arra is rámutat, hogy a számlák közel 60%-a fix komponens (ÁFA és rendszerhasználati díj), így „csak” az energiakomponens háromszorozódna meg; ám ez is azt jelenti, hogy a végszámla körülbelül kétszeresére nőne. Mindez rávilágít arra, hogy az adótartalom módosítana nem jelentene megoldást: a rezsicsökkentés kontrolláltan alacsony bázisa és a piaci árak közti szakadék olyan strukturális feszültséget okoz, amelyet adópolitikai döntésekkel már nem lehet következmények nélkül ellensúlyozni.Végezetül érdemes levonni a tanulságot: a háromszoros energiaárral kapcsolatos kormányzati figyelmeztetés nem puszta kommunikációs fogás, de nem is szükségszerűen bekövetkező forgatókönyv. A Portfolio számításai alapján valóban léteznek olyan piaci és ellátásbiztonsági kockázatok, amelyek mellett egy jelentősebb áremelkedés reális veszély lenne, különösen akkor, ha Magyarország egyik napról a másikra veszítené el kedvezményes orosz beszerzési pozícióit. Ugyanakkor az is látható, hogy a végső lakossági számlák háromszorozódása több köztes tényező miatt sem automatikus. Veres János állításai éppen azért tévesek, mert figyelmen kívül hagynak olyan strukturális összefüggéseket – a piaci árképzést, az európai kereslet rugalmatlanságát, a költségvetés korlátait –, amelyek meghatározzák a magyar árak mozgásterét. Így végső soron az a kérdés, hogy a piaci árak működését, az európai gázkereslet rugalmatlanságát és a magyar rezsirendszer pénzügyi korlátait ismerve tényleg teljes bizonyossággal kijelenthető-e, hogy nem következhet be jelentős – akár többszörös – drágulás. Vagy épp ellenkezőleg: éppen ezek a tényezők mutatják meg, hogy a kockázatot nem lehet egyszerűen félresöpörni?
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
