Rátgéber László kosárlabda mesteredző volt a negyedik Háborúellenes Gyűlés kerekasztal beszélgetésének egyik vendége Mohácson, december 13-án. Újvidéki srácként, délvidékinként, egész pontosan bácsföldváriként nőtt fel, így pontosan emlékszik az akkori háború borzalmaira, az átéltek nyomán egy szokatlan párhuzamot vázolt.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó (b2), Rudán Joe rockénekes (b), Szabó Zsófia színésznő, moderátor (k), Miklósa Erika Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a magyar Szent István-rend birtokosa (j2) és Rátgéber László kosárlabda mesteredző, a pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia alapítója, igazgatója (j) panelbeszélgetésen a digitális polgári körök által szervezett háborúellenes gyűlésen a mohácsi Városi Sportcsarnokban 2025. december 13-án.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Néztem az Apokalipszis most filmeket, azt mi (az akkori) Jugoszláviából tudtuk nézni. A keleti blokk nem nézte sok helyen. Néztük a Szarvasvadászt és ők voltak a hőseim, és dzsungel harcosnak öltöztem tinédzserként. Ez afféle divat volt, és élveztem. Azonban elmúlt tíz év, és megjött a mi dzsungelharcunk is – vezette fel a párhuzamot. Hamarosan átérezték tehát, amit addig csak a képernyőn láttak.
Jött a behívó.
Ez nem a mi háborúnk volt, és kit hívtak be először? Természetesen a magyarokat. Főleg úgy, ugyanúgy, ahogy most Kárpátalján
zajlik. Ez nem a mi háborúnk volt. Akkor sem. A kilencvenes évekre visszaemlékezve köszönetet mondott Mohácsnak és Pécsnek (a jugoszláv határhoz közelebb lévő városoknak) amiért az egész vidék befogadó volt azok irányába, akik a délvidékről menekültek át Magyarországra.
A sport megtanít az együttműködésre, a békére és a küzdelem méltóságára. A világ sokat tanulhatna ebből – zárta gondolatait.
Olvasd tovább itt: www.origo.hu
