A Magyar Nemzetnek adott interjút Áder János. Az egykori köztársasági elnök egyebek mellett arról beszélt: „Nem tudom, hova vezet, hogy gyakorlatilag megszűnt az értelmes politikai diskurzus, és kétmondatos Facebook-bejegyzésekkel kommunikálnak a politikusok, abban viszont biztos vagyok, ez rossz irány. Hiányzik a karakter, a tartalom és a talentum.”
Ennek ellenére a Fidesz szegedi kampányrendezvényére el fog menni. Ezt azzal indokolta: „Mert hívtak és van mondanivalóm”.
Arról is megkérdezték, hogy ha felkérnék miniszterelnöknek, mit mondana. Áder erre azt válaszolta: „Már nyugdíjas korú vagyok, az elnöki munkát befejeztem, letettem a lantot. Politikai pályára visszamenni nem fogok.” Ez azért is lehetett most érdekes felvetés, mert épp a héten érkeztek hírek arról, hogy Orbán Viktor esetleg a köztársasági elnöki székbe ülne át.
Szóba került a kegyelmi botrány is. Áder arról beszélt: jóval az után találkozott Novák Katalinnal, hogy Novák lemondott, ekkor az utódja elmondta neki a véleményét, „ettől azonban még nem biztos, hogy minden részletét ismerem a történteknek”.
„Ha államfőként olyan lenyomata van az ember munkájának, ami túléli az öt- vagy tízéves ciklusát, annak szerintem joggal örül” – fogalmazott Áder. Az egyik ilyen maradandó dolog szerint nem más, mint a Toldiról készült rajzfilm, amelynek az alapötlete az övé volt.
Megkérdezték arról is, mit szól ahhoz, hogy az ellenzék szerint korrupt a kormány. Áder azzal kezdte, hogy szerinte a kormánypártoknak van felelősségük – na nem a korrupcióban, hanem abban, hogy nem beszélnek az eredményekről. Ehelyett „induljunk ki abból, hogy tizenhat év után a mostani kormánykoalíció milyen teljesítményt tud felmutatni, aminek jobb- és baloldali, kormánypárti és ellenzéki szavazó is örülhet.” Ilyen eredménynek nevezte a stadionépítéseket, a Várkert Bazár felépítését, a kórházfelújításokat, az autópálya-építéseket, a templomfelújításokat és a jegybanki aranytartalék növelését. És azt is hozzátette: „A 2010 utáni időszak a közvagyon gyarapodása szempontjából csak az 1867-es kiegyezést követő évekhez mérhető. Erre szerintem joggal lehet büszke minden magyar, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki.”
Olvasd tovább itt: hvg.hu
