A daytoni szerződés aláírásának évfordulóján arra kértem Szent-Iványi Istvánt, aki 1994 és 1998 között volt külügyi államtitkár, hogy idézzük fel a korabeli eseményeket, azt, hogy miként bomlott fel az egykori Jugoszlávia, és kezdődött a délszláv háború, amelyet aztán ez a szerződés 1995-ben lezárt.
Míg 1989–90-ben Közép-Európában demokratizálódás zajlott, addig Szerbiában éppen ellenkező irányba indultak a dolgok: Szlobodan Milosevics 1988-ban Rigómezőnél mondott nacionalista beszédéből egyértelművé vált, hogy bizony Jugoszlávia „recseg-ropog”, idő kérdése a szétesése.
„A politikusok már akkor érzékelték, hogy itt keresni kell valamiféle megoldást” – mondja Szent-Iványi, hozzátéve, hogy a nyugati vezetők és az amerikaiak eleinte ellenezték Jugoszlávia szétesését, mindenképpen egyben akarták tartani. A stabilitás volt számukra a legfontosabb, mert attól tartottak, hogy kezelhetetlen, kontrollálatlan helyzet alakul ki. A magyar diplomácia azonban akkoriban már úgy érvelt, hogy „van olyan helyzet, amikor a status quo sokkal több gondot okoz, mint egy váratlan, új helyzet”.
A magyar szerepvállalás – fegyverek és menekültek
1990 őszén, amikor a feszültség egyre nőtt, a horvát területvédelmi erők a magyar hatóságokhoz fordultak fegyverért. Kérésüket nem utasították el – mondja Szent-Iványi. Antall József kormánya, valószínűleg a belügyminiszter javaslatára, úgy döntött, hogy átadja a Munkásőrségtől nem sokkal korábban begyűjtött AK–47-es géppisztolyokat a horvátoknak. A titkos akciót azonban balszerencsésen hajtották végre: a szerb titkosszolgálat végigfilmezte, amint a határon átadják a fegyvereket a horvátoknak, és ebből komoly nemzetközi botrány kerekedett.
„Utólag azt kell mondjam, hogy értem, amit ők tettek, és talán helyes is volt” – fogalmaz ma Szent-Iványi István, aki az akkori parlamentben az ellenzéki SZDSZ vezérszónokaként bírálta a döntést. 1992-től hatalmas menekülthullám érte el Magyarországot – sokkal jelentősebb, mint amivel most szembesültünk Ukrajna felől –, ráadásul egy kivérzett, átalakulóban lévő Magyarország fogadta őket.
A magyarok azonban akkor csodálatosan vizsgáztak
– emlékezett vissza. Nemcsak vajdasági magyarokat fogadtunk be, hanem szerbeket, horvátokat és boszniai muszlimokat is, semmiféle idegenellenességet nem lehetett velük szemben tapasztalni.
A háború közelsége: Vukovár és Bosznia
A határ menti harcok közvetlenül érintették Magyarországot. Barcsnál a jugoszláv légierő kazettás bombát dobott le – máig nem tudni, provokáció volt-e, vagy baleset. Néha átjöttek az egymással harcoló horvát és szerb erők magyar területre is, az intenzív harcokat pedig Szegeden is hallani lehetett, de még inkább ijesztő volt Barcson hallani, amikor a határ túloldalán Eszéket lőtték ágyúkkal.
Majd újabb fordulat jött a háború menetében, mert 1992-ben elkezdődött a boszniai polgárháború. Szarajevót négy évig ostromolták a szerbek, 1994 februárjában a piactéri bombázásban 70 ember halt meg. 1995 júliusában pedig bekövetkezett a srebrenicai tragédia. Ratko Mladics tábornok vezetésével 7-8 ezer muzulmán férfit és fiút gyilkoltak le a holland békefenntartók szeme láttára, akiknek parancsnokai nem engedélyezték, hogy beavatkozzanak.
Ez volt a második világháború óta a legnagyobb tömeggyilkosság Európában.
Richard Holbrooke mestermunkája
Srebrenica megrázta a világot. Az ENSZ döntése nyomán a NATO augusztusban a szerb állások elleni légicsapásokkal fordította meg a háború menetét. Ekkoriban az amerikai külügy folyamatosan egyeztetett a magyar kormánnyal, a rendezés lehetséges módozatairól, és az sem véletlen, hogy nálunk alakították ki Taszáron a NATO-bázist, ahonnan később ellátták a békefenntartó erőket Boszniában.
Végül 1995 kora őszén Richard Holbrooke, az amerikai külügyminisztérium helyettes államtitkára zseniális stratégiával kényszerítette tárgyalóasztalhoz a szerb, a horvát és a bosnyák vezetőt, Milosevicset, Tudjmant és Izetbegovicsot. Az ohiói Daytonban, egy katonai támaszponton gyakorlatilag 21 napra bezárta őket, miközben teljes hírzárlat lépett életbe.
Mindent bevetett, amit a diplomáciában be lehet vetni. A zsarolástól kezdve a jó zsaru, rossz zsaruig
– emlékszik vissza Szent-Iványi, aki akkoriban szoros kapcsolatban állt Holbrooke-kal.
A helyettes államtitkárt arról is informálták, hogy Milosevics kedveli az alkoholt, főleg a whiskyt, éppen ezért egy admirálist rászabadított Milosevicsre, hogy esténként poharazgasson vele, és így bírja jobb belátásra. A 10 pontos békejavaslatból végül egy 160 oldalas megállapodás lett.
A daytoni örökség – béke vagy puskaporos hordó?
Végül december 14-én Párizsban írták alá a szerződést, aminek eredményeként Bosznia egységes állam maradt két entitással (51% a Bosznia-hercegovinai Föderáció, 49% a Republika Srpska), 60 ezer fős NATO-erő biztosította a békét, és elrendelték a háborús bűnösök felelősségre vonását.
Mindennek aztán nagyon pozitív hatása volt a nemzetközi jogra – idézte fel az egykori külügyi államtitkár –, mert ezután jött létre a hágai nemzetközi törvényszék, amelyből később az ICC (Nemzetközi Büntetőbíróság) nőtt ki. A délszláv háború hírhedt bűnösei pedig végül mind odakerültek, így Milosevics, Karadzsics, Seselj vajda vagy éppen Ratko Mladics.
A szerződés 30 év után is biztosítja, hogy nem újultak ki a fegyveres konfliktusok Boszniában, de a politikai konfliktusok megmaradtak, és ott izzanak a parázs alatt. Milorad Dodik folyamatosan játszik a gondolattal, hogy a Republika Srpska kilép a föderációból, és ezzel destabilizálja a megállapodást. „Félő azonban, hogy ha kilépne, akkor ez magában hordozná egy újabb polgárháború lehetőségét. A daytoni szerződés tehát egy fontos megállapodás volt, mert lezárt egy háborús korszakot, de nem oldotta meg azt örökre” – fejezte be összegzésül Szent-Iványi István.
A műsorban még szó volt arról is, hogy
- Miként zajlott Szlovénia tíznapos függetlenségi háborúja?
- Hogyan tartotta vaskézzel egyben évtizedeken át Jugoszláviát az első számú vezető, Joszip Broz Tito?
- Miért voltak a régi Jugoszláviában felfegyverezve a tagköztársaságok is a Jugoszláv Néphadsereg mellett?
- Miért volt a magyar külpolitikai számára folyamatosan a legfenyegetőbb válság a délszláv háború 1991-től 2000-ig?
- Miért tervezték eredetileg mindössze 10 évre a daytoni szerződés hatályát?
Olvasd tovább itt: index.hu
