„A stressz és a szerhasználat kapcsolata nem felszínes összefüggés, hanem mélyen beágyazott idegrendszeri folyamat. Sinha 2024-es tanulmánya több biológiai szintet vizsgál egyszerre: a hormon-háztartás, az autonóm idegrendszer és az agy jutalmazó rendszereinek változásait. A kutatás szerint a krónikus stressz átrendezi a HPA-tengely működését, gyengíti a prefrontális kontrollfunkciókat, miközben túlaktiválja azokat a hálózatokat, amelyek a drogok hatását erőteljesebbnek élik meg. Ez a kettős hatás – gyengébb önszabályozás és erősebb jutalmazási válasz – azért veszélyes, mert nagyban növeli annak valószínűségét, hogy valaki stresszhelyzetben a legegyszerűbbnek tűnő megoldás felé forduljon: a szer-használathoz. Ebből adódik a logikus kérdés: ha a stressz önmagában is kockázati tényező, milyen szerepe lehet a drogpolitikának?A tanulmány egyik legfontosabb eredménye, hogy a stressz nemcsak a szerhasználat kialakulásában, hanem a visszaesésben is kulcsszereplő. Sinha úgy fogalmaz: »a stressz indukált sóvárgás a relapszus egyik legerősebb előrejelzője«. Ez különösen fontos, mert megmutatja: a függőség ciklikus szerkezetű, és minden újabb stresszhelyzet – legyen az válás, munkahelyi nyomás vagy anyagi bizonytalanság miatti – újraaktiválhatja a sóvárgást. Innen nézve a zéró tolerancia nem pusztán szigorú elv, hanem egyfajta biztonsági háló is, amely késlelteti vagy elvágja azt az első kritikus pontot, amikor a stressz és a drog egymásra találhatna. Ez a felismerés elvezet a társadalmi szintű összefüggésekhez is, ahol a stressz mértéke messze nem csak az egyénen múlik.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
