Felmerül tehát az újabb kérdés: lehetséges lenne-e egyáltalán az elnöki rendszer bevezetése Magyarországon? Az Alaptörvény egyértelműen rögzíti, hogy Magyarország parlamentáris köztársaság, ahol a végrehajtó hatalom központja a miniszterelnök, a köztársasági elnök pedig nem kormányoz, hanem kiegyensúlyozó szerepet tölt be. Egy elnöki rendszerre való áttérés teljes alkotmányos rendszerváltást jelentene: át kellene írni az Alaptörvényt, újra kellene definiálni a hatalmi ágak viszonyát, és új intézményi struktúrákat kellene létrehozni. Ráadásul Magyarország történelmi hagyományai is a parlamentáris demokráciához kötődnek, az elnöki rendszer nem illeszkedik a politikai kultúrába. Az államszervezet parlament-központú jogalkotásra épül, nincs kialakult elnöki adminisztráció, amely egy ilyen rendszer működéséhez elengedhetetlen lenne. Mindezt figyelembe véve különösen irreálisnak tűnik egy ilyen átalakítás a választások előtt néhány hónappal, amikor a kampány már zajlik, Orbán Viktor a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, és ráadásul Sulyok Tamás köztársasági elnök hivatalban van, lemondási szándék nélkül.Ha mindez így van, akkor miért lett mégis sajtótéma egy jogilag és politikailag kivitelezhetetlen terv? A válasz inkább politikai kommunikációs, mint alkotmányjogi természetű. A Bloomberg cikke meg nem nevezett forrásokra épül, nem derül ki, milyen pozícióban vannak ezek az informátorok, mennyire állnak közel a döntéshozatalhoz, és vitatható közvélemény-kutatásokra hivatkozik. Ez inkább egy politikai pletykára emlékeztet, mintsem szilárd tényfeltárásra. Erre a bizonytalan alapra épül fel egy spekulatív narratíva Magyarország jövőjéről, amely konkrét jogszabályi tervek vagy dokumentált lépések nélkül válik politikai üzenetté.A baloldali és liberális média ebben a narratívában tudatosan az emberekben meglévő félelmekre épít, különösen az autoriter rendszerekkel és diktatúrákkal szembeni történelmi tapasztalatokra. Orbán Viktor karakterét egy autoriter vezető képéhez próbálják közelíteni, gyakran félrevezető nemzetközi analógiákkal, például Törökország vagy Oroszország esetével. Ezek az összehasonlítások azonban figyelmen kívül hagyják a döntő különbségeket: Magyarország az Európai Unió tagja, teljesen más jogi és intézményi környezetben működik, eltérő történelmi és geopolitikai helyzetben van. Az EU jogrendje jelentősen korlátozza Magyarország mozgásteret, és egy ilyen irányú alkotmányos átalakítás nemcsak belpolitikai, hanem súlyos nemzetközi jogi és pénzügyi konfliktusokat is kiváltana. Ezek a párhuzamok így inkább érzelmi hatású retorikai eszközök, mintsem bizonyító erejű érvek.Végső soron a kérdés az, hogy milyen célt szolgál mindez a jövő évi választások előtt. A téma napirenden tartása alkalmas az ellenzéki tábor mozgósítására, a bizonytalan szavazók bevonzására, és arra, hogy a választás tétjét ne szakpolitikai vagy kormányzati teljesítmény kérdésekben, hanem a demokrácia megmaradásáról vagy elvesztéséről szóló narratívában határozzák meg. Ez az átkeretezés azonban egy hipotetikus jövőképre épül, miközben eltereli a figyelmet a kormányzás mérhető eredményeiről, és inkább érzelmi alapon próbálja befolyásolni a politikától elforduló vagy bizonytalan választókat.”
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
