Amerika beadta a válópert – így értékelik a nemzetközi lapok az EU pusztulását jósló új washingtoni stratégiát. Meglepte a szakítás gyorsasága?
Számoltam azzal, hogy ez bekövetkezik, mégis nagy különbség van aközött, amit el tudtam képzelni, és ami mostantól realitás. Az új amerikai stratégiát ráadásul annak a 28 pontos alkunak az összefüggésében értelmezem, amelyben Trump emberei állapodtak meg Putyinnal. Európa számára ez roppant veszélyes, hiszen az orosz elnök bátorítást olvas ki az amerikai döntésekből. Miért engedne pont most, amikor Washington írásba adta, hogy az ő oldalán áll? Miért lenne érdekelt a békekötésben?
Vannak, akik szerint Európa hibázik, hiszen a 28 pont megfogyva bár, de elismeri Ukrajna szuverenitását. Nem kéne ezt az ajánlatot elfogadni?
Ugyan, mit ér bármilyen biztonsági garancia, amely csak szavakból áll? Ukrajna egyszer már elhitte, hogy az engedményeiért cserébe a nagyhatalmak szavatolják a területi integritását. A budapesti memorandum egyik aláírója Oroszország volt – majd húsz évvel később maga indított támadást szomszédja ellen. Moszkva most sem hajlandó többet adni, mint papírra vetett ígéreteket. Putyin nem fog valódi garanciákba beleegyezni. Sem NATO-, sem európai csapatok telepítését nem akarja engedni. Pedig anélkül nem megy.
Trumpék üzletelni akarnak, és türelmetlenek. Meddig húzhatja Putyin az időt?
Putyin legfontosabb motivációja nem üzleti természetű. Az ő célja visszaszerezni Oroszország világhatalmi státuszát, határokon túlnyúló birodalmat akar. Ebből nem enged, már jelentős kockázatokat is vállalt ennek eléréséhez, például az ukrajnai inváziót. Az orosz stratégia továbbra is Kijev térdre kényszerítését és az Európa feletti hegemón szerep visszaállítását célozza. Putyin ráadásul érzi, hogy Trump kész kivonulni a kontinensről, amivel teljesülne az orosz vezetés legfőbb vágya: az Egyesült Államok kiszorítása Európából, és ezzel a NATO jelentős meggyengítése.
Joschka Fischer
Kitelepített svábok gyerekeként született 1948-ban Stuttgart közelében. Aktív tagja volt az 1968-as diákmozgalomnak. A szélsőbaltól elszakadva a Zöldek centrista szárnyát irányította. 1998-ban Gerhard Schröder oldalán alkancellárrá választották. Hét évig külügyminiszterként szolgált, azóta befolyásos tanácsadó, gondolkodó.
A realitás az, hogy Oroszországból már nem lesz újra szuperhatalom – írja A jelen háborúi című új könyvében.
Ettől még az orosz vezetés a maga szempontjából előnyösnek tartja a jelenlegi konstellációt. Kínát a maga oldalán tudja, az Egyesült Államokkal pedig szemmagasságban tárgyal. A kérdés az, hogy Európa játszik-e bármilyen szerepet az új helyzetben, vagy mások játszanak velünk.
Könyve felépítése mintha eldöntené ezt a kérdést. Előbb a világhatalmakat mutatja be; csak ezek függvényében válik értelmezhetővé Európa.
Mert érteni kell, hogy az Egyesült Államok akaratlanul lett két világháború során szuperhatalom, és mostanra belefáradt ebbe a szerepbe. Oroszország szeretne újra dominánssá válni, de képtelen rá. Ott van viszont Kína, amely akarja is a szerepet, és képes is rá. Európára nézve ez azt jelenti, hogy Amerika már nem fogja garantálni a biztonságunkat, magunkra leszünk utalva.
Egyedül nézhetünk szembe az agresszív Oroszországgal, amellyel azonos földrészen osztozunk. Közben gazdaságilag és technológiailag versenybe kényszerülünk Amerikával és Kínával.
Hosszú távon Peking lesz a legnagyobb kihívás. Egyszerűbb lenne helytállni, ha megmaradna a „Nyugat”, de kontinensünk az Egyesült Államok nélkül nem az, ahogy Európa nélkül Amerika sem. A „Nyugat” a szemünk láttára szűnik meg, és rendkívül kritikus időszak áll előttünk, amíg a káoszból újra ki nem alakul egy új rend.
Miért akarja Amerika a válást?
Én látok egy „nagy tervet” a washingtoni politikában. Amerika kész elfogadni egy birodalmi világrend kialakulását, helyenként aktívan tesz is érte. Saját biztonságát a két legnagyobb óceán garantálja, ásványkincseivel pedig szinte önellátó. Érdekszférákra bontaná hát a világot, és az a nagy félelmem, hogy Európát kész orosz befolyású övezetnek átengedni. Már csak azért is, mert Kínát tekinti a riválisának, amelyről szívesen leválasztaná Oroszországot. Ennek a gondolkodásnak vagyunk az áldozatai. Még akkor is, ha Trumpék számítása aligha jön be. Putyin tudja, hogy Kína nélkül az országa jelentősen veszít az értékéből, hiszen semmi mása nincs, mint a Szovjetunió hagyatéka, vagyis nukleáris robbanófejek és rakéták. Egy ideig tud még nyersanyagot exportálni, de semmilyen technológiája nincsen. Már csak ezért sem megy bele az amerikaiak által ajánlott üzletbe. Marad Kína oldalán, és ezt Peking is viszonozza, hogy együtt át tudják alakítani a világrendet.
Nem marad majd más kézzelfogható eredmény Trump stratégiájából, mint a Nyugat elpusztítása. A mi tragédiánk, hogy ez akkor következik be, amikor Európa még félkész.
Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a második világháborúban aratott győzelmet ünneplik 2025-ben
Profimedia
Milyen időtávlatról beszélünk? Vannak, akik legyintenek, hogy jövőre már félidős választások lesznek, Amerika pedig magához tér.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
