Szentkirályi Alexandrát többek között a
- a főváros költségvetési helyzetéről,
- a Fővárosi Közgyűlésről,
- a főpolgármester és a kormány felelősségéről,
- a Fidesz budapesti támogatottságáról,
- és a jövő évi választásokról is kérdeztük.
Szerdán volt a Fővárosi Közgyűlés idei utolsó ülése. Az elején még ünnepi hangulat uralkodott, a képviselők ajándékoztak. Miért épp egy Lázár János figurát adott Vitézy Dávidnak?
Szerettem volna olyan ajándékkal meglepni, aminek valóban örül is. Úgy látom, hogy ez sikerült. Vitézy Dávid előszeretettel vitázik Lázár Jánossal, még akkor is, ha ez néha kicsit egyoldalú. Úgy gondoltam, hogy ezzel a figurával tudok neki segíteni, otthon is tud egy kis Lázár Jánossal vitázni. Azóta beszéltem Lázár miniszter úrral, az akció olyan jól sikerült, hogy az összes kis Lázár-figurát elkapkodták.
A legutóbbi választáson visszalépett a főpolgármester-jelöltségtől Vitézy Dávid javára, viszont azóta láthatóan nem kötöttek szövetséget – és akkor még diplomatikusan fogalmaztam. Milyen a kapcsolatuk?
A politikai közösségem, és a budapestiek megbíztak egy feladattal. Tisztább, rendezettebb, jobban működő várost szeretnének, de Vitézy Dávid őket csúnyán cserben hagyta. Azokkal kokettál ugyanis – Karácsony Gergelyt és a Tisza Pártot ide értve –, akik felelősek a város rossz helyzetéért. Azért döntöttem akkor úgy, hogy visszalépek Vitézy Dávid javára, mert azt gondoltam, ha a változást akarók kétfelé szavaznak, nagyobb eséllyel marad Karácsony Gergely. Azóta viszont nem látom, hogy Vitézy Dávid jól sáfárkodna ezzel a bizalommal, ezért olyan a kapcsolatom vele, mint a többi, Karácsony Gergelyt támogató frakcióval.
Megbánta a visszalépést?
Filozófiai kérdés, hogy az ember meg tud-e bánni valamit, aminek csak később látja a hatását. Akkor, abban a helyzetben ez volt a racionális lépés. A végeredmény beszédes, többen szavaztak a főpolgármester ellen, mint mellette. A változásra továbbra is van igény Budapesten, de Vitézy Dávid nem hálálta meg a szavazóknak a bizalmat. Hogy csak egy legutóbbi ügyet említsek, Vitézy Dávid tavaly megszavazta a költségvetést, ami gyakorlatilag a csőd szélére sodorta Budapestet, szerdán pedig megszavazta azt a büdzsét, amelyben százmilliárdnyi fiktív bevétel van. Az erőviszonyok olyanok, hogy Karácsony Gergelynek minden döntéshez szüksége van a két nagy frakció valamelyikének szavazataira, tehát vagy a Fideszre vagy a Tiszára. A főpolgármester sokszor Vitézy Dávidék támogatásával, a Tiszával egyetértésben hoz olyan döntéseket, mint például a rákosrendezői terület megvásárlása, amikor tudják, hogy milyen helyzetben van a főváros.
A Fidesz milyen feltételekkel szavazta volna meg a jövő évi költségvetést?
A költségvetés nem valós számokat tartalmaz. Önmagában nonszensz, hogy fiktív bevétellel számolnak. Olyan bevétellel számolni, ami bizonytalan, az nem felelős tervezés. Amíg nem valódi számok alapján kell megítélni a főváros gazdasági helyzetét, addig egy felelős politikai erő nehezen tudná megszavazni a költségvetést.
A többség viszont mégis támogatta ezt a költségvetést a szerdai ülésen.
Az, hogy a Tisza megszavazta, nem azon alapul, hogy jó a költségvetés, hanem azon, hogy született egy politikai alku, ennek keretében Karácsony Gergely megkapta a tiszások szavazatait. Tavaly limonádézgatások után sikerült elfogadni a költségvetést, lehet, hogy idén is együtt limonádéztak, mindenesetre feltűnő, hogy Karácsony Gergely már több interjúban hitet tett Magyar Péter mellett. A főpolgármester elmondta, hogy a kormányváltásban érdekelt, és Magyar Pétert szeretné a miniszterelnöki pozícióban látni. Az a bizonyos gyűrű meg lett csókolva Magyar Péter kezén Karácsony Gergely részéről. Ez vezethetett oda, hogy egy ilyen költségvetést megszavaztak, mert egyébként józan politikai erő ilyen felelőtlen tervezést nem támogat. A pénzügyi helyzet pontos hátterét a mai napig nem látjuk. Van a fővárosnak egy likviditási jelentése, amelyet rendszeresen kiad, ebben a főváros gazdálkodásáról szóló adatok kuszák, és ellentmondanak városvezetés nyilatkozatainak.
Karácsony Gergelyék Excel-hibára hivatkoztak.
Ha az ember visszanézi a korábbi likviditási jelentéseket, látja, hogy valami nagyon nem stimmel a számokkal. Azt, hogy valójában milyen pénzügyi helyzetben van a főváros, csak Karácsony Gergely és a stábjából egy-két ember tudja, ami nagy baj.
Kinek a felelőssége a főváros anyagi helyzete?
Ahhoz, hogy lyukas a főváros költségvetése, az elmúlt évek költekezései és felelőtlen döntései vezettek. Karácsony Gergely szeret úgy tenni, mintha épp csak besétált volna egy szobába, ahol meglepetten körülnéz, hogy mi történik.
A főváros vezetése viszont azt állítja, a kormány politikai okok miatt bünteti Budapestet. Látja a kormány felelősségét?
A kormánynak abszolút van felelőssége olyan értelemben, ahogy a mindenkori kormánynak a mindenkori főváros felé van felelőssége. Budapest minden magyaré, a nemzet fővárosa, mindig fejleszteni kell, de a kormány megfelel ennek a felelősségnek. Az elmúlt tizenöt évben elképesztő fejlesztések zajlottak. Pont ezt tartom Karácsony Gergelytől álságos és sunyi hozzáállásnak, mélyen hallgat a több ezer milliárd forintnyi fejlesztésről, ami kormányzati pénzből valósult vagy valósul meg. A szerdai közgyűlésen percekig soroltam ezeket, benne van például az Egészséges Budapest program, a Déli Körvasút építése, az új villamosok, közterek megújítása, vagy később a szentendrei HÉV felújítása. A főváros a trolikra fordított pénzt is megkapja. Ez a jéghegy csúcsa, közben pedig csak a repülőtér fejlesztése, és a reptéri vasút megépítése ezer milliárdos tétel. Nem lehet úgy tenni, mintha ezeket nem a kormány intézné a budapestieknek. A felelősségről kérdezett, abban is van felelőssége a kormánynak, hogy ebben a helyzetben hogyan áll a fővároshoz, a kormány pedig épp segítő kezet nyújt.
A hitelfelvétel lehetőségére gondol? Karácsony Gergely „uzsoráskormányt” emleget.
Igen, a segélyhitel-törvényre, valamint arra, hogy amennyiben Budapest valóban fizetésképtelen lesz, a kormány garantálja a fővárosi munkavállalók bérének kifizetését, valamint a közösségi közlekedés és a közszolgáltatások működését. Ez egy felelős kormány feladata. Röhejes az is, hogy a főpolgármester nem tudja, vagy nem akarja megmondani, meddig ér a takaró. Csődbe megy a város, vagy nem? Ha elfogy a pénz, mikor fogy el? Nonszensz, hogy egy ekkora városban ezt nem lehet megmondani. A kormány szándéka, hogy a budapestiek ne szívjanak a városvezetés miatt. Hiába adtuk át 2019-ben 214 milliárd forint plusszal a kasszát, most a hitelekkel együtt 170 milliárd forintos lyuk van a főváros költségvetésén, miközben a bevételek emelkednek. Budapest minden évben több iparűzési adót szed be, mint amennyit szolidaritási hozzájárulásként be kell fizetnie. Persze Karácsony Gergely ebben az esetben is csak a neki tetsző tényeket ragadja ki. Emelkedett a szolidaritási hozzájárulási kötelezettség – igen – de azt kihagyja a főpolgármester, hogy emelkedett az iparűzési adóbevétel is. Ráadásul nem csak a Fővárosi Önkormányzat fizet szolidaritási hozzájárulást, hanem valamennyi budapesti kerület, és a nagyvárosok is, hogy a rosszabb anyagi helyzetben lévő településeket tudja támogatni a kormány.
Egyetért a szolidaritási hozzájárulás mértékével?
Mindent ki lehet nyitni, erről is lehet beszélni. Hallom azokat a Fővárosi Önkormányzaton kívüli véleményeket is, amelyeket sokkal konstruktívabb módon fogalmaznak meg a települések vezetői. Egy polgármester nyilván annak örül, ha minden bevételt, ami a településén keletkezik, vissza tud forgatni. A polgármesterek nézőpontjából ez érthető, de az lehetetlen, hogy egy városvezető azt mondja, nem tesz eleget a törvényi kötelezettségnek. Tárgyalni lehet, kell- és érdemes is, születhet olyan konstrukció, amiben egyetértés van, de olyan nem lehet, amit most a főváros csinál, hogy azt mondja, nem fizetek be valamit, amiről jogszabály rendelkezik, és utána azt állítom, hogy mindenért a kormány a hibás. A legnagyobb baj, hogy Karácsony Gergely azt hiszi, ezzel mentesül a teljesítmény felelőssége alól. Nem méltó Budapesthez az a hozzáállás, hogy soha, semmiről nem tehet a főpolgármester, ő ott sem volt, mindig véletlenül belecsöppen egy nehéz helyzetbe, és ő csak egy áldozat. Egy férfitől, egy városvezetőtől ez komolyan vehetetlen reakció. Budapest fantasztikus lehetőségekkel rendelkező város, számtalan pontját lehetne fejleszteni. Nem gondolom, hogy a budapestiek megelégednek azzal a válasszal, hogy mindig a kormány a hibás. Sok olyan dolog van, ami nem is pénz, hanem igényesség kérdése.
Mint például?
Rekordot dönt a Budapestre érkező turisták száma, mert tudják, hogy jó és biztonságos város, gyönyörű építészeti értékekkel, kulturális pezsgéssel. Csak baromi koszos. Egy nem is olyan régi felmérésben olvashattuk, hogy Budapestet tartják a legkoszosabb nagyvárosnak, a tisztasági versenyt Krakkó nyerte. Egy lengyel város az első azon a listán, amelyen mi sereghajtók vagyunk, pedig a tisztaság igényesség kérdése, nem akkora összegekről beszélünk, amelyek ne férnének bele egy nagyváros büdzséjébe. Apropó igényesség! Emlékszem, amikor a miniszterelnök a rakparton készített egy videót, mert meglátta, hogyan néz ki ott a grillsütő. Persze jobban kellene használni a rakpartokat, jó lenne, ha a budapestieknek lehetősége lenne arra, hogy a belvárosban sokkal közelebbi kapcsolatban legyenek a Dunával, de tényleg az a jó, ha oda van hányva – már bocsánat –, egy grillsütő, ez a nagy vívmány? A főpolgármesternek komoly és megvalósítható vízióra lenne szüksége, nem mindenre azt mondani, hogy a Fidesz nem szereti ezt a várost. A Fidesz igenis szereti Budapestet.
Ha szereti is, de konstruktív hozzáállást lát a kormány részéről Budapest irányába? A nyáron elkezdődött és megszakadt tárgyalásokat a főváros vezetése folytatná.
Karácsony Gergely volt az, akinek egy Kormányinfó kellett ahhoz, hogy megtudja, hat hete ül a szerződésen, amit a kormány küldött neki, és annak a 12 milliárd forintnak a rendezéséről szól, ami a közlekedés működtetésére jár a fővárosnak. Amikor a főpolgármester azzal jön, hogy miért szakadtak meg a tárgyalások, akkor én azt a kérdést teszem fel, hogy hat hét alatt miért nem sikerült aláírni egy szerződést? A helyzet megoldásához két fél kell, viszont a főpolgármester nem azon van, hogy rendezze. Ha anyagi problémák vannak, használhatná a segélyhitel-törvény adta lehetőséget, de ő nem a megoldásban érdekelt, hanem abban, hogy állandóan kiabálni tudjon, és másokra mutogasson. Ez persze sokkal kevésbé fárasztó, mint dolgozni, de mi mégiscsak munkát várnánk tőle.
Hiányolja a „komoly és megvalósítható” víziót a főpolgármester részéről, de önnek mi a víziója Budapestről?
Itt élünk, dolgozunk, és neveljük a gyerekeinket – például rendesen kellene tudni közlekedni. Értem, hogy egy új metróvonal építését a Fővárosi Önkormányzat önerőből nem tudja bevállalni, de hogy hat év alatt a P+R parkolókkal kapcsolatban semmit nem lehetett csinálni, azt senki ne mondja. A főváros egyik legnagyobb problémája, hogy az elmúlt években, például a lakhatási árak elszabadulása miatt sokan kiköltöztek az agglomerációba. A totális kudarcba fulladt fővárosi lakásügynökségen keresztül talán egy tucat lakást sikerült kiadni, ami egy ekkora városban nonszensz. Rengetegen élnek úgy a Budapest körüli gyűrűben, hogy a fővárosba járnak dolgozni, ide hozzák a gyerekeket iskolába, használják a várost, ami növeli az autóforgalmat. Ezen lehetne segíteni olyan P+R parkolókkal, amelyeket az agglomeráció és Budapest találkozásánál, a kötöttpályás közlekedési csomópontok mellé építenek. Ha van versenyképes közlekedési alternatíva, azt az emberek szívesen használják. Erre a legjobb példa, hogy az országbérlet-konstrukció bevezetése óta a MÁV-Volán járatain megduplázódott az utazások száma. A fővárosban viszont társadalom-mérnökösködés zajlik: nem kínálnak versenyképes alternatívát, közben elvárják, hogy az emberek ne üljenek autóba, itt-ott elvesznek egy sávot, felfestenek egy csíkot, és azt mondják rá, hogy bicikliút. Az emberek időnként autóba ülnek, időnként bicikliznek, időnként gyalogolnak, időnként tömegközlekednek, általában nincs olyan, hogy valaki csak az egyik vagy másik módját használja a közlekedésnek. Egyszerűen szeretnénk A-ból B-be jutni, az pedig nem szükségszerű, hogy egy nagyvárosban állandóan dugó legyen. Olyan brutális zaj és levegőszennyezés van, ami a nagyvárosi életet lassan versenyképtelenné teszi az agglomerációs vagy a vidéki élettel szemben.
Budapestnek jó alternatívának kell lennie azoknak is, akik gyereket nevelnek, és jó levegőre vágynak. Az úthálózat is brutálisan rossz állapotban van, 60 százaléka azonnali felújításra szorul. A fővárosnak vannak a rakparttal kapcsolatos elképzelései is, de ha alternatíva nélkül kizsuppoljuk onnan az autókat, akkor az észak-dél irányú közlekedés hajmeresztő lesz, mert a forgalom ráömlik a belvárosra. A köztisztaság és a hajléktalankérdés szintén olyan területek, amelyeken az elmúlt években semmi érdemi nem történt. A Karácsony-féle Laissez-faire hozzáállás lényege, hogy semmibe nem kell beleszólni, az élet megoldja magát. Csak amikor 2 millió, időnként 3 millió ember használ egy várost, akkor valamilyen koordinációra szükség van. Az pedig nem jobb vagy baloldali kérdés, hogy az emberek használható, közlekedhető, tiszta, a XXI. századnak megfelelő, a kihívásokra reagáló városban szeretnének élni.
„A nyugat-európai jobboldali pártok összetennék a két kezüket, ha olyan erős bázisuk lenne a fővárosukban, mint amilyen erős a nemzeti oldal Budapesten”
Az adatok azt mutatják, hogy Budapest inkább ellenzéki város. Miért nem tud erősebb lenni a Fidesz a fővárosban?
Attól függ, hogy mihez képest nézzük. Európában egyedülálló, hogy mekkora támogatottsága van a jobboldalnak Budapesten. A nyugat-európai jobboldali pártok összetennék a két kezüket, ha olyan erős bázisuk lenne a fővárosukban, mint amilyen erős a nemzeti oldal Budapesten. Karácsony Gergely nemcsak a nemzeti oldalt, hanem mindenkit arcon röhög, aki tiszta, élhető, rendezett várost szeretne, csak valakik ezt politikai okokból elnézik neki, mert úgy vannak vele, hogy Karácsony Gergely ma is jól megmondta a miniszterelnöknek. Látom azt a tendenciát is a világban, hogy a nagyvárosok inkább baloldali, liberális beállítottságúak, miközben a kisebb települések alapvetően konzervatívabbak, jobboldalibbak, tehát nem magyarországi sajátosság, de nem gondolom, hogy el kellene fogadnunk, épp ezért kell nekünk versenyképes alternatívát kínálnunk. Erre van igény, például a hajléktalanság kérdésköre olyan terület, amiben a budapestiek többsége mellettünk van. Ezen a területen azt javasoljuk, hogy az aluljárók csak addig legyenek nyitva, ameddig járnak a metrók, éjszakára zárjuk le őket. Ez két területen is azonnali javulást hozhatna: az aluljárók tisztábbak és biztonságosabbak lennének. Arról nem is beszélve, hogy a hajléktalanoknak is jobb, ha nem az utcán élnek. A közgyűlés elfogadta a javaslatunkat, de Karácsonyék látványosan nem tettek semmit.
A Fidesz sokszor országos, akár nemzetközi témákat visz, vagy legalábbis vinne a Fővárosi Közgyűlés napirendjére, legutóbb a migrációs paktum volt ilyen. Milyen céllal születnek ezek, a főváros hatáskörein túlmutató előterjesztések?
A migrációs paktum ügye nagyon jó példa, gyáva, sunyi dolgot láttunk szerdán. A Tiszának baromi kellemetlen lett volna a migrációról vitázni velünk, mert vagy a brüsszeli megrendelőknek nem tudtak volna jól teljesíteni, vagy itthon derült volna ki, hogy mire készülnek, annak ellenére, hogy az az ukáz, „vannak dolgok, amikről nem beszélhetnek, mert akkor megbuknak”. Az is lehet, hogy a költségvetési alku része volt, hogy Karácsony Gergely elviszi a balhét a Tisza helyett. A főpolgármester javaslatára levették a napirendről a migrációs témát. Egy fővárosi politikus komolyan azt tudja mondani, hogy a migráció nem fővárosi probléma? Nyugat-Európa nagyvárosai épp attól szenvednek, hogy olyan problémát okoztak maguknak a migrációval, amelyet nem tudnak kezelni. Amikor azt olvassuk, hogy egy karácsonyi vásárban a tömegbe hajtottak, akkor arra gondolunk, „de jó, hogy Magyarországon tíz évvel ezelőtt észnél volt a miniszterelnök”. Ettől függetlenül ez a kérdés nem került le az európai politika napirendjéről. Hiába történtek borzalmas esetek, hiába romlott a közbiztonság, hiába mondja az európai emberek többsége, hogy hiba volt, az európai vezetők nem veszik le a napirendről a migrációt, mert azzal beismernék, hogy hibáztak. Ezt politikailag nem engedhetik meg maguknak, ezért nyomják ezerrel. Magyarországot naponta egymillió euróra büntetik, mert nem hajtjuk végre a migrációs elvárásokat, mindezt úgy, hogy a paktumot a Tisza támogatta Brüsszelben. Közben a Fővárosi Közgyűlésben ül két olyan tiszás képviselő, akik EP-képviselők is. Nekem ne mondják, hogy a budapestieknek tök mindegy, a Tisza mit gondol a migrációról. Amikor egy fővárosi tiszás képviselő azt állította, hogy nincsenek is migránsok, akkor felfortyantam. A budapestieknek joguk van tudni, hogy mi a Tisza ajánlata. Ha szolgaian végrehajtanak mindent, amit Brüsszelben kérnek tőlük, akkor a migráció eléri Budapestet is, ez pedig a legnagyobb veszély lenne. Arcátlanság, amikor a tiszások úgy tesznek, hogy nem értik, erről miért kell beszélnünk.
Ugyanez a helyzet a háborúval kapcsolatban is. A történelmi tanulmányainkból tudjuk, ha valahol számít, hogy háború lesz vagy béke, akkor az éppen Budapest. Aki nem így gondolja, annak javaslom, beszélgessen a nagyszülőkkel, dédszülőkkel, hogy milyen volt az óvóhelyeken reszketni, vagy milyen volt szembesülni a lebombázott Lánchíddal, vagy milyen érzés volt, amikor nem jöttek vissza azok, akiket elvittek a frontra. Amikor a nyugat és Oroszország között háború volt, arra Közép-Európa mindig ráfázott, ez a történelmi tapasztalat.
A Fővárosi Közgyűlés döntései viszont nem befolyásolják a háború menetét és az európai migrációs politikát sem. Csak azért próbálják napirendre vinni ezeket a kérdéseket, hogy szóra bírják a tiszásokat?
Fontos, hogy az emberek tisztán lássák, melyik politikai oldal mit képvisel. A budapestiek azt várják tőlünk, hogy nyílt kártyákkal játszunk. Mi így is teszünk, tizenöt éve a Fidesz kormányoz, minden erősségünkkel és hibánkkal együtt, de azt mindenki tudja, hogy mit várhat tőlünk. Most viszont érkezett egy olyan ellenfél, aki hazudozik, egyik nap ezt csinálja, a másik nap 180 fokot fordul. Az emberek nem tudják, hogy mire kérik a szavazatukat. Vannak, akik azt mondják, mindegy, csak most már ne a Fidesz legyen. Ez zsákbamacska. És mi rejtőzik a zsákban? Adóemelés, migráció és háború. Persze szépen elmondják, hogy ez miért lenne nekünk nagyon jó, de a vége az, ami 2010 előtt is volt: az emberek járnak rosszul.
„Magyar Péter egy olyan távirányítós autó, aminek a joystickja Brüsszelben van”
Áprilisban országgyűlési választások lesznek. Mire számít?
Nagyon nehéz választás előtt áll a Fidesz, és a magyar emberek is. Nem csak annyiról van szó, hogy négy évre választunk kormányt, hanem évtizedekre választunk a hazánknak, a gyerekeinknek, az unokáinknak jövőt. Van egy kínai mondás, amiről egyszerre mondják, hogy jókívánság és átok: „Élj izgalmas időkben!”. És mi most izgalmas időben élünk. Az Egyesült Államokban Donald Trumpot választották elnöknek, aki rámutatott, hogy meztelen a király. Az európai vezetők, ugyanis zsákutcába vitték az uniót, átverték az embereket és ezt már nem csak egy közép-európai ország miniszterelnöke, hanem az Egyesült Államok elnöke is így gondolja. Brüsszelben azt gondolták, mindent megtehetnek és ez sokáig így is volt. De ha kiderül, hogy a migrációs és háborús stratégiájuk elhibázott volt, feladták az európai kultúrát, akkor az emberek büntetésül nyugdíjba küldik őket. Ezért a sikertelenségük eltagadása létkérdés. Ezért minden erejükkel azon vannak, hogy hibáikra elsőként rámutató Magyarországból egy kis gyarmatot csináljanak, ahova elküldik az emberüket, aki az ellenálló magyarokon átnyomja a brüsszeli direktívát. Brüsszelben a politika már rég nem az emberekről szól. Az a fantasztikus ötlet is ott született, hogy hitelből finanszírozzuk a háborút. Aranyvécéken húznák le az európaiak pénzét, de erre nem vevők az emberek. A politikai ellenfelünk a brüsszeli őrület kiszolgálója. Magyar Péter egy olyan távirányítós autó, aminek a joystickja Brüsszelben van. Ne várjunk önállóságot attól, akinek a hátországa és a legnagyobb támogatója Brüsszel.
Hogyan alakulhat a főváros mozgástere a választás után?
Budapest helyzete jól alakul, ha a nemzeti kormány építi tovább a várost. Budapest legsikeresebb időszaka az a kilenc év volt, amikor jobboldali városvezetés működhetett együtt a jobboldali kormánnyal. Öles léptekkel haladtunk a Tarlós-korszakban. Azt se felejtsük el, hogy Budapesten élnek a legmagasabb életszínvonalon Magyarországon az emberek, ha pedig bejön egy tiszás megszorítócsomag, ami 1300 milliárd forintot elvesz a családoktól, még többet a vállalkozásoktól, az a budapestieknek fog fájni a legjobban. Nekünk, politikusoknak és újságíróknak minden napunk a politikáról szól, de az emberek igazán tavasszal számolgatnak majd, hogy mit jelentene 15 százalék helyett 22 százalék vagy 33 százalék személyi jövedelemadó, vagy egy olyan vagyonadó, ami először 1 milliárd forintról szólt, később már csak 500 millióról, aztán lehet, hogy mire bevezetnék, 250 millió forint lesz a vége. A fizetős egészségügyről nem is beszélve, mindenért fizethetnénk, ami nem sürgősségi ellátás. A választások előtt számolnak az emberek, és látni fogják, hogy a Tisza-kormánnyal rosszul járnának. A küzdelem így is nehéz lesz, mert valójában nem Magyar Péterrel állunk szemben, hanem egy leleplezett, hatalmáért küzdő brüsszeli birodalommal.
(Borítókép: Szentkirályi Alexandra 2025. december 18-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Izgalmas történetek, rejtett kincsek, érdekes épületek – nem csak budapestieknek.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
