„Kirándulásnak hívom” – mondja a férfi a Nyugati téri aluljáróban arról a „programjáról”, amikor nekiindul a belvárosnak, hogy kukáról kukára haladva, a földet, lépcsőket, sarkokat, kapualjakat pásztázva kutasson betétdíjas palackok után. Azt meséli, hétköznap dolgozik, az építőiparban van rendes állása, de hétvégén rendre járja a várost, hogy palackokat szerezzen. Állítja, nem elsősorban a pénz miatt csinálja:
Se kutyám, se macskám, senkim sincs, így legalább gyűjtögetés közben sok emberrel beszélgethetek.
Egy automatánál találkozunk egy fiatal férfival, aki viszont rögtön elismeri: a jövedelemkiegészítés miatt vált számára fontossá a palackozás. Mint meséli, főállásban a Tescóban dolgozik, nettó 350 ezer forintot keres havonta, azonban a lakbér kifizetése után alig marad pénze, így hétvégenként a belvárosban gyűjt. Azt mondja, a péntek esti belvárosi bulik után szombatonként akár 100 palackot is összegyűjt, ebből így 5 ezer forintot keres, ami sokat számít neki – és ő még sokkal jobb helyzetben van azokhoz képest, akiknek talán ez az egyetlen bevételük.
Nem csak ők gyűjtögetnek, Budapesti utcáit járva sok hasonló emberrel találkozunk. A Blaha Lujza téri Sparnál egy párba futottunk bele, akik kizárólag a palackgyűjtésből élnek, és az utcán laknak. Mindketten azt mesélik, normális életük volt, de aztán jött egy törés, ami után minden rosszra fordult. A férfi elmondása szerint korábban pék volt, ám miután meghalt az élettársa, rossz irányt vett az élete. A nő arról beszél, szociális gondozó volt egykor, amikor azonban súlyosan beteg lett, elvesztette a munkáját, és mivel még a haja is kihullott, már nem is talál másik állást: „Ilyen embert sehova sem akarnak felvenni, még takarítónőnek sem.” Most együtt próbálnak túlélni, amihez a betétdíjas palackok gyűjtése létfontosságú számukra.
A Ferenciek terén is odamentünk egy gyűjtögető hajléktalan férfihez, aki mindössze néhány mondatba sűríti életének összeomlását: egy munkahelyi sérülés után leszázalékolták, ezzel egyidőben szétmentek az élettársával. Mivel a nőé volt a ház, ahol éltek, a férfi kénytelen volt hajléktalanszállóra menni, ahol viszont állítása szerint mindenét ellopták. Ezért most az utca az otthona, és „főállásban” palackokat gyűjt, ebből él.
Ezek a „palackozós” esetek ugyanakkor csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
