„A droghasználatról szóló közbeszéd gyakran egyszerű magyarázatokkal él: aki szerekkel él, az valójában »nem tud nemet mondani«. A tudományos kutatások azonban jóval összetettebb képet rajzolnak. Az önkontroll és az impulzivitás nem erkölcsi tulajdonságok, hanem mérhető pszichológiai és neurobiológiai működések. Ezek a működések már a szerhasználat előtt is meghatározzák a kockázatot, a drogok pedig nemcsak kihasználják ezt a sérülékenységet, hanem tovább is erősítik. Az impulzivitás így nemcsak oka, de következménye is a droghasználatnak. Ez az önmagát erősítő kör magyarázza, miért veszélyes minden »alkalmi« használat. A zéró tolerancia szemlélete ezért nem morális szigor, hanem kockázatkezelés. Kétrészes elemzésünk első részében azt mutatjuk be, hogyan kapcsolódik össze az impulzivitás, az önkontroll és a droghasználat a tudományos kutatások alapján, a második részben pedig azt vizsgáljuk meg, milyen valódi, drogmentes alternatívák léteznek az impulzív feszültségek és jutalom-igény kezelésére.Az önkontroll a pszichológiai szakirodalomban nem fegyelmet vagy erkölcsi erőt jelent, hanem azt a képességet, hogy az egyén képes késleltetni az azonnali jutalmat egy későbbi, nagyobb nyereség érdekében. Az impulzivitás ezzel szemben nem egyszerű meggondolatlanság, hanem több, egymástól részben független komponens együttese. Ide tartozik a gyors döntéshozatal, a belső késztetések feletti kontroll és az érzelmi szabályozás sérülékenysége. Fontos hangsúlyozni, hogy az impulzivitás önmagában nem kóros jelenség, bizonyos helyzetekben adaptív működés. A probléma akkor jelenik meg, amikor ez a működés erősen jutalmazó pszichoaktív szerekkel találkozik, amelyek kifejezetten az impulzív döntéshozatalt aktiválják.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
