A Magyar Nemzeti Levéltár beszámolója szerint Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára nemzetközi szinten is kiemelkedő minőségűnek és nagyságrendűnek nevezte az adatbázist, hangsúlyozva, hogy a projekt „egy sok évtizedes történelmi adósság méltó törlesztése”, 80 év elteltével.
117 ezer család ismerheti meg felmenői háborús áldozatvállalását, és 3155 település lakói kutathatják lakókörnyezetük veszteségeit.
Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója elárulta, hogy a levéltár részéről több mint százötven levéltáros vett részt a civil és katonai veszteségeket összegző adatbázis elkészítésében, átvizsgálva az 1944 és 1952 közötti halotti anyakönyveket, valamint az 1944-ben és 1945-ben elszenvedett háborús károk dokumentumait. Korábban számos település esetében nem álltak rendelkezésre pontos adatok a birtokbavétel időpontjáról, az áldozatok számáról és a károk mértékéről, az adatbázis pedig nincs lezárva, folyamatosan fejlesztik és bővítik, valamint az amerikai és a német levéltár anyagai mellett – lehetőség szerint – orosz levéltári dokumentumokkal is kiegészítenék.
Maruzs Roland ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka arra hívta fel a figyelmet, hogy 1990-ig a második világháborús magyar veszteségek feldolgozása nem volt lehetséges, ami számos családban vezetett traumákhoz. Az 1999-ben indult kutatások jelentettek fordulópontot, amelyek a keleti fronton és Magyarország területén elesett katonák adatainak feltárását és pontosítását tűzték ki célul. Az új adatbázist nemzetközi szinten is egyedülállónak nevezte, mivel nem ismert olyan integrált adatbázis, amely egy ország teljes területének világháborús veszteségi adatait hasonló módon dolgozná fel. A későbbi bővítésbe a közvéleményt és az érintett településeket is bevonnák.
Végül Számvéber Norbert alezredes, a Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár igazgatója ismertette, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum részéről kilenc szakember vett részt a munkában: négyen a hadtörténeti kutatást végezték, míg a többiek a katonai veszteségek összeállításáért és az informatikai előkészítésért feleltek.
A vizualizáció alapjául egy 1:50 000 méretarányú, 1941-ben készült térkép szolgált, az adatbázis grafikai felületének kialakításakor NATO-térképjeleket alkalmaztak.
Számvéber Norbert leszögezte, az adatbázisban kizárólag a birtokbavételben szerepet játszó katonai egységeket jelenítették meg. Az alezredes értékelése szerint – összhangban Maruzs Roland parancsnok megállapításával – a most bemutatott adatbázis egy szilárd alap, amire később még látványosabb eredmények épülhetnek.
A napi szintű harctevékenységektől az áldozatok halálának okáig
A térképes adatbázisban településeként vizsgálhatjuk a harctevékenységnek kitett napok és a halottak számát, ahogy az összecsapásokban résztvevő erőkről, a harcok intenzitásáról, a páncélosok számáról, valamint a légitámadásokról is találhatunk adatokat.
Az adatbázisban rákerestünk az ország két különböző pontján fekvő városra:
- Miskolcon a harctevékenységnek kitett napok számaként nyolcat jelöltek meg, például 1944. november 18-án egy német gyalogos hadosztály és gránátos egység harcolt egy szovjet hadosztállyal. Az adatbázisban feltüntették 1944. június 2-át is, amikor légitámadás érte a várost: négyszáz bombából kétszáz lakott részeken csapódott be, tizenegy bomba a tiszai pályaudvarokra, a támadás hetvenhárom halálos áldozatot követelt, körülbelül száz sebesült mellett. A háborús elhunytak száma 1387 fő.
- Szombathelyen a harctevékenységnek kitett napok számaként kettőt jelöltek meg, az egyik 1945. március 29-e, amikor egy német hadosztály és egy magyar zászlóalj találkozott egy szovjet harckocsihadtesttel. Több, a várost ért légitámadást is feltüntettek az adatbázisban, például 1944. július 26-án kétszáz bombát dobtak Szombathelyre, ami egy halálos áldozatot követelt, három sérült mellett. A háborús elhunytak száma 1964 fő.
Az adatbázisban a háború áldozatainak neve, foglalkozása, a halál oka, időpontja és helyszíne is fellelhető, a legközelebbi családtagok neveivel együtt.
(Borítókép: Konok Tamás / Fortepan)
Olvasd tovább itt: index.hu
