24 nap, 23 történet, egy ünnep. Adventi kalendáriumunkban bejártuk az országot: kocsmáktól a sürgősségig, buszmegállóktól az atomerőműig, hajléktalanszállótól a Fővárosi Közgyűlésig. Beszélgettünk mentősökkel és tűzoltókkal, politikusokkal és hajléktalanokkal, szakácsokkal és kukásokkal, légiforgalmi irányítókkal és buszsofőrökkel. Nem a reklámokból ismert ünnepi idillt kerestük, hanem az igazi történeteket. Azt, hogy milyen a karácsony azoknak, akik ilyenkor is dolgoznak. Azoknak, akik egyedül vannak. Azoknak, akik másokért vannak itt.
December 4-én Zacher Gábor sürgősségi orvos mesélt arról, milyen élet és halál között az ünnepek alatt, december 10-én Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője azt mondta az általa megosztott történetről:
Ha csak ezt az egy esetet láttam volna el mentős pályafutásom alatt, már akkor is megérte volna.
A karácsonyi műszakok alatt is emberek életét mentik, miközben mások ajándékot bontanak.
December 15-én a tűzoltókkal beszélgettünk. Ők azok, akik oda sietnek, ahonnan más elmenekül.
De az nem igaz, hogy nem riadnak meg semmitől
– mondták. Karácsonykor is kigyulladnak lakások, adventi koszorúk, fenyőfák. És valakinek mennie kell.
December 3-án a rendőrökkel töltöttünk egy estét. Az egyik legemlékezetesebb eset: egy sofőr és utasa azon versengett szenteste, kinek magasabb a véralkoholszintje. Ajándék helyett mást kaptak.
December 8-án egy BKV-sofőrrel utaztunk, aki néhány száz forintból teremt karácsonyt a munkahelyén, miközben a fényflotta 140 ezer LED-del ragyog körülötte. A villamosok díszítése hagyomány, de a sofőrök saját pénzükből díszítik a saját járataikat.
December 11-én egy budapesti taxissal találkoztunk, aki véletlenül Télapóvá vált. Fagyöngyöt tett a taximéter mellé, karácsonyfa-illatosítót az autóba. Az utasok mosolyogtak. Néhányan sírtak is.
December 18-án a budapesti repülőtéren jártunk.
A mama bejglije a kézipoggyászban van?
– kérdezik a biztonsági ellenőrzésnél. Karácsonykor mindenki hazafelé tart, és mindenki viszi a bejglit.
December 19-én a légiforgalmi irányítóknál voltunk.
A Die Hard által bemutatott kép enyhén szólva sem reális
– mondták. De az igaz, hogy karácsonykor is dolgoznak, mert a repülők nem állnak meg szentestére.
December 22-én az Állatkertben jártunk, ahol Mikulás-sapkában merülnek a búvárok a cápák közé. Az állatok is kapnak karácsonyi ajándékot: a tigrisek csirkehúst jutazsákban, az elefántok feldíszített fenyőfát (a kis Samu a hátára dobta), az orangutánok pedig földimogyorós „szaloncukrot”.
December 17-én a MOHU dolgozóival beszélgettünk.
„Miattunk lesz tiszta a főváros szenteste” – mondják a Télapó manói, akik szán helyett kukásautóval érkeznek. Karácsony előtt többet dolgoznak, mint máskor, mert mindenki takarít.
December 16-án a szakácsokkal beszélgettünk, akik az ünnepi menüket készítik.
„Ha elrontunk valamit, azzal nagyon sok ember karácsonyát tehetjük tönkre” – mondták. A nyomás óriási, a munka precíz, az időzítés kritikus.
December 5-én a karácsonyi árusokkal találkoztunk. „Különös formája ez a kínzásnak” – mondta az egyik eladó, aki hetekig hallgatja ugyanazt a karácsonyi zenét, miközben mindenki türelmetlen, mindenki ideges, mindenki kapkod.
December 1-jén egy kocsmában kezdtük. A magányos férfiak klubjában, ahol azok gyűlnek össze, akiknek nincs hová menniük szenteste. Frissen elvált férfiak, akik idén először nem a családjukkal töltik a karácsonyt. A söröspohár melegít, a beszélgetés vigasztal.
December 7-én 34 évet töltöttünk a hajléktalanok között.
„Reggel hattól állt sorban a kétnapos babával, hogy ne maradjon le” – mesélte egy önkéntes. A hajléktalanok karácsonya: meleg étel, meleg hely, emberi hang.
December 6-án az ország legszegényebb térségeiben jártunk. „Mindenki hoz egy kis fát ajándékba, hogy melegben lehessünk” – mondta egy édesanya. Ahol nincs pénz fára, ott néhány gallyból lesz a karácsonyfa.
December 12-én a jótékonykodás másik arcát láttuk.
„Használt higiéniai termékek, régi hajszárítók – vannak, akik lomtalanításra használják a jótékonykodást” – mondta egy adománygyűjtő. A segíteni akarás szép, de nem minden segítség segít.
December 14-én a céges jótékonykodásról beszélgettünk.
„Nem a vezérigazgató dönt, hanem a recepciós” – mondta egy cégvezető, aki úgy szervezi a céges adományozást, hogy a döntést azok hozzák, akik közelebb vannak az emberekhez.
December 13-án egy nyugdíjas fodrásszal találkoztunk, aki egyedül él, de karácsonykor ingyen vág hajat a szomszédainak.
A szomszédasszonnyal kezdődött, ma már egész nap ingyen vágok hajat
– mondta. A magány ellensége: a törődés.
December 9-én Horváth Hellával beszélgettünk, aki két és fél nap alatt bénult le a Guillain-Barré szindróma miatt. Karácsony előtt még nem tudja, hogy felépül-e valaha.
December 2-án Bogdán Ádám labdarúgóval beszélgettünk, arról, hogy milyen a karácsony a focipályán, amikor mások a karácsonyfa alatt ülnek.
December 21-én Szegeden jártunk, ahol egy időben volt DPK- és Tisza-rendezvény. Kiderült: nincs karácsony politika nélkül és ebben még a fideszesek és a tiszások is egyetértenek.
December 23-án Karácsony Gergely főpolgármesterrel beszélgettünk.
„A műfenyő egy borzalom, igazi klímagyilkos” – mondta, és elmagyarázta, miért a vágott fenyő a legzöldebb megoldás. A főpolgármester egyébként „nagyon-nagyon átlagosan karácsonyozó család”, és Krasznahorkai László-kötetet kapott a közgyűlésen.
December 20-án a Paksi Atomerőműben jártunk.
Az előző műszak leette a szaloncukrot a II. blokkvezénylő fenyőfájáról
– mondta egy dolgozó. Az atomerőmű a karácsony miatt sem áll le, mert az ország energiaellátása nem vár.
24 nap alatt 23 történetet mesélünk el. Mentőst és tűzoltót, taxist és buszsofőrt, hajléktalant és főpolgármestert, szakácsot és kukást, nyugdíjas fodrászt és légiforgalmi irányítót, rendőrt és sportembert. Mindannyian Magyarországon élnek. Mindannyian karácsonyoznak. De mindannyian másképp.
Van, aki egyedül. Van, aki dolgozik. Van, aki másokért van itt. Van, aki a cápák között búvárkodik. Van, aki a politikáról beszél. Van, aki könyveket olvas. Van, aki a műfenyőt utálja. Van, aki ingyen vág hajat. Van, aki szaloncukrot eszik az atomerőműben.
De mindannyian ugyanazt keresik: egy kis békét, egy kis melegséget, egy kis emberi kapcsolatot. Azt, amit karácsonynak hívunk. Nem a reklámokból ismert ünnepi idillt. Hanem az igazi karácsonyt. A magyar karácsonyt. A kisnyugdíjastól a cápát etető búvárokig.
Boldog karácsonyt kívánunk minden olvasónknak!
Az Index adventi kalendáriumának korábbi részeit itt olvashatja el: december 1., december 2., december 3., december 4., december 5., december 6., december 7., december 8., december 9., december 10., december 11., december 12., december 13., december 14., december 15. , december 16., december 17., december 18., december 19., december 20., december 21., december 22., december 23.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
