Csernus Imre kitért arra is, hogy miként viszonyul a saját halálához, miért tartja fontosnak, hogy erről nyíltan, tabuk nélkül beszéljünk. Természetesen a fociról, a magyar válogatott lelikállapotáról is értekezett, valamint arról is, hogy
a magyar társadalom generációk óta képtelen pozitív és segítő lenni, helyette mindent elural a rosszindulat és a negatív érzelem.
A beszélgetésben az is szóba került, hogy miért hagyta abba a pszichiátriai rendelést. Rájött, hogy a gyógyítás – amit az orvostudomány „szekunder prevencióként” ismer – már nem elég neki. Ő inkább az emberek gondolkodásmódját akarja formálni, „primer prevencióval” segíteni: arra tanítani, hogyan éljünk bátran, önazonosan, felnőttként.
A beszélgetés már az első percben váratlan fordulatot vett, ugyanis Rónai Egon elárulta, hogy Csernus Imre már a műsor előtt nekiszegezte egy kérdést:
„A feleségeddel megbeszélted, hogy temessenek-e?”
– a pszichiáter szerint ez fontos kérdés, ugyanis ha az ember képes beszélni a saját elmúlásáról, kellő bátorságot kap, hogy szembenézzen a halállal, és akkor képes félelem nélkül élni az életét.
„Amíg dolgom van, addig itt maradok”
A pszichiáter a stroke-járól is őszintén mesélt:
Lebénult a jobb oldalam, elszállt a beszédközpontom. De nem féltem. Végignéztem az egészet, és tudtam: amíg dolgom van, addig itt maradok.
A betegség után másnap már vissza akart menni dolgozni a borbárjába – de az orvosok visszatartották. Az élmény azonban új felismerést hozott a számára:
„Nem vagyok vasból. De aznap, amikor felébredtem, tudtam, hogy új esélyt kaptam. És nekem aznapra ez elég volt.”
„A bátorság hiányzik a világból”
Csernus szerint a mai ember egyik legnagyobb baja, hogy nem meri kimondani a félelmeit – és ezért görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami biztosnak tűnik:
„A félelmek megoldásának első lépése, hogy elkezdek róluk beszélni. Bátor vagyok. Lásd: temetés, halál. Ezekről nem beszélünk, pedig csak így lehet velük békében élni.”
A pszichiáter az is elárulta, hogy a saját búcsúztatóját régóta megtervezte. „Aki feketében jön, az húzhat is haza. A halál nem gyász, hanem az élet ünnepe. Én sokszínűen éltem, így szeretném, hogy az emberek röhögjenek, sírjanak, és érezzék jól magukat.”
„A megújulás: primer prevenció”
Csernus arról is beszélt, hogy rendelés helyett miért járja inkább az országot előadásokkal. „A rendelés a szekunder prevenció – ott már a baj után segítesz. De engem az érdekel, hogy hogyan előzzük meg. Ezért járok mindenhová, ahol magyarok élnek. Ez a primer prevenció: megtanítani az embereket felnőttként élni.”
Szerinte a felnőttség nemcsak felelősségvállalás, hanem őszinteség is önmagunkkal.
„A legtöbben kimondják, hogy felelősséget vállalnak a tetteikért. De a gondolataikról és érzéseikről nem mernek beszélni. Aki viszont a félelmeivel is szembenéz, az tisztább ember lesz. És nem ég ki.”
A beszélgetés utolsó szakaszában szóba került a politika is, azonban Csernus azt mondta, hogy igyekszik tudatosan elkerülni ezt a témát, de azt ő is látja, hogy a magyar társadalom rossz mentális állapotban van. Véleménye szerint nincs hajlam az emberekben a felelősségvállalásra, így fejlődés helyett arra megy rengeteg idő, hogy a másikra mutotgatunk.
Olvasd tovább itt: index.hu
