(Forrás: Sulyok Tamás/Facebook)
Karácsony ünnepének fényében még jobban kirajzolódik az összetartozás fontossága, az emberi kapcsolatok mélysége – erről beszélt Sulyok Tamás, aki idén is beszédet mondott az ünnep másnapján. A Facebook-oldalára feltöltött videóban pótolhatatlan kincsnek nevezte, hogy olyan közösségekhez tartozunk, ahol otthon érezzük magunkat, legyenek azok családi, baráti, szakmai, szabadidős vagy más közösségek, amelyek nemzetünket alkotják. Ezt egészíti ki a magyarságunk, melynek egységében éljük meg a mindennapokban, hogy mi, akik egy hazában, de megszámlálhatatlanul sokféle közösségben élünk, milyen sokat tudunk adni egymásnak. Éljünk akár a fővárosban, akár vidéken, akár államhatáron innen vagy azon túl, magyarként egyek vagyunk.
Mint mondta, az év során számtalanszor megéljük azt, hogy a közösségeinkhez tartozni jó dolog, a közösség örömében osztozni páratlan élmény, személyes nehézségeinkben pedig a közösség összetartása adhat vigasztalást. Hogy épülni tudunk abból is, ha kapunk, és abból is, amikor adunk, segítünk másoknak. Ráérezhetünk, hogy nyitott és élettel teli lelkülettel mi magunk is mindent szebb színben fogunk látni: a környezetünket, a családtagjainkat, a diák- és munkatársainkat, a nemzetünket. És azokat is könnyebben elviseljük majd, akik nehézzé teszik napjainkat. Mert azt – folytatta – csak korlátosan tudjuk meghatározni, hogy milyen jövőnk lesz, azt azonban mindig eldönthetjük, hogy figyelmünket a körülöttünk lévő világban inkább a jóra, a szépre, a megbékélésre, vagy ezek ellenkezőire irányítjuk. A felelősséget e döntéséért mindenki maga, személyesen viseli.
Az államfő felsorolta, hogy Magyarország és az egész világ tele van nagyszerű emberekkel, pontosabban olyanokkal, akiket cselekedeteik, hozzáállásuk tesznek igazi példaképekké. Külön kiemelte a katonákat, rendőröket, akik a haza illetve a jogrend védelmét biztosítják, a bírákat, ügyészeket, ügyvédeket, az egész jogász világot, akik a jog uralma felett őrködnek. Köszönet illeti – folytatta – az orvosokat, egészségügyi és szociális dolgozókat, és ugyanígy a családjaink és nemzetünk jövőjét jelentő gyermekeink felelős pedagógusait, nevelőit. Nagyrabecsüléssel tekinthetünk tudósainkra és kutatóinkra, a tudományos és szellemi élet terén szolgálatot vállalókra, köztük a megannyi idei kitüntetettre, akár az idei Nobel-díjasunkra, Krasznahorkai László íróra, akár sok más díjazottra, és mindazokra, akik az elismerő tapsoktól távol, csendben dolgoznak. Kitért rá, hogy mindannyian büszkék lehetünk Kapu Tibor lenyűgöző küldetésére, de örömmel tölthetnek el újabb és újabb sportsikereink. Művészeink, népművészeink, hagyományőrzőink határon innen és túl maradandó értéket teremtenek.
Felidézte, hogy ősszel a köztársasági elnök érdemérmével tüntetett ki egy görög és egy spanyol állampolgárt, akik a tengerből mentettek ki egy kilátástalan messzeségbe sodródó, kimerült magyar turistát és a lányát. Ez az eset is rámutat, hogy akár ismeretlen emberektől is számíthatunk segítségre, a jó, a szép, a béke minden emberben ott lakik, s mindenki egyaránt vágyhat is rá, ha képes a mindennapokban, minden embertársában s önmagában a teremtés csodáját megismerni. Azt a csodát, amit a karácsony üzen nekünk immár több, mint kétezer éve: hogy a jó örökre közénk született. – Van tehát honnan merítenünk. Az életre fókuszáló figyelem lehetősége mindannyiunk előtt ott áll – fogalmazott.
Azt kérte, tiszteljük egymásban Isten képmását, az embert, és szeressük az otthont s vigaszt nyújtó közösségeinket, a sokszor megfogyatkozott, de soha meg nem tört nemzetünket, a szép és csodálatosan sokszínű magyar hazát, legszentebb s egyben legdrágább örökségünket.
Olvasd tovább itt: hang.hu
