A magyarság hagyományaiban, a néprajzban mindig is misztikus „átmeneti” időszaknak számítottak a karácsony és újév közötti napok. Az év ezen időszakában nagyapáink és dédnagyapáink szokásai egyszerre szóltak a bőség bevonzásáról, a védekezésről és – természetesen – már a következő évvel kapcsolatos várakozásokról is. A vidéki Magyarország falvaiban karácsony és újév között minden napnak megvolt a maga szerepe, ezek közül pedig sok hagyomány, illetve elsőre talán furcsa népszokás még ma is él!
A János napi borszentelés az egyik legnagyobb múltra visszatekintő furcsa népszokás. Fotó: Elina Sazonova / Pexels (illusztráció)
Az óév végéhez bőven kapcsolódnak furcsa népszokások
December 27. – János nap
A Szent János apostol napjára eső borszentelés napján, azaz december 27-én vitték a templomba a bort, hogy azt a pap megszentelje. A hit szerint ezzel „jó egészség és jó kedély” költözött a házba. A megszentelt borból aztán újévkor és betegség idején is mindig ittak, mert úgy tartották, hogy az megóvja őket a bajoktól. Ugyanakkor ebből a borból már a következő év termésének minőségére is következtettek – több kevesebb sikerrel.
December 28. – Aprószentek napja
Ez máig az egyik legkülönösebb ünnep az év végi időszakban. Eredetileg a Jézus korabeli gyermekmészárlásra emlékeztek ilyenkor és az aprószentek elnevezés is a gyermekekre utal. A néphagyományban ugyanakkor háttérbe szorult a vallási vonatkozása és elsősorban a vesszőzés, azaz az úgynevezett „aprószentelés” miatt ismerik ma is sokan. Ezen a napon a gyerekeket játékosan megvesszőzték, miközben jókívánságokkal árasztották el őket. A néphagyomány szerint ez kellett ahhoz, hogy az új esztendőben aztán egészségesek, vidámak és szerencsések legyenek a lurkók. Maga a vessző is egyébként az életkedv, az életerő egyik szimbólumának számított.
December 31. – Szilveszter
Az óév utolsó napja anno a gonosz elűzésének ideje volt a magyar falvakban. Vagyis a szilveszteri hangoskodás nem csupán az év mulatozással történő lezárásáról, hanem részben a gonosz erők ily módon történő elriasztása miatt is volt szükséges. Ehhez
kolompokat, kereplőket, de még karikás ostort is igénybe vettek annak érdekében, hogy az új év tisztán kezdődhessen el.
Persze az ilyenkor szokásos fogások sem maradhattak el, miután hagyományosan ekkor esszük az anyagi bőség reményében a lencsét, a jó szerencse miatt a malacot, a halat pedig tanácsos volt kerülni ekkortájt, mert úgy hitték, hogy aki az óév végén halat eszik, annak elúszik majd a jó szerencséje. Baromfi pedig azért nem került ekkor a családi asztalra, mert az „elkaparja a szerencsét”.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
