Kiss Ádám szerint súlyos jel, hogy ma már stand-upos poénokat elemeznek a híradókban, mert ez szerinte nem a demokrácia, hanem „a fehérorosz irány”. A humorista az Aranyosi-ügyet túlreagált politikai támadásnak tartja, és úgy látja, nem a poén volt a probléma, hanem az arra adott hatalmi válasz. Szerinte a humor nem pártfegyver, hanem társadalmi szelep – és nem a stand-uposok dolga elvinni a közéleti indulatok következményeit.
Többek között egészségi állapotáról és visszatéréséről is beszélt Kiss Ádám 24.hu-nak adott interjújában. A humorista azt is elmondta, miért torzult el szerinte a humor és a politika viszonya Magyarországon. Úgy látja, hogy a stand-uposokat egyre gyakrabban kezelik politikai szereplőként, ami veszélyes irány a közbeszédben. Az Aranyosi-ügy kapcsán kimondja: nem a poén volt a fő probléma, hanem az arra adott hatalmi és médiabeli reakció. A humor szerinte társadalmi szelep, nem pártfegyver, és nem a humoristák feladata elvinni a politikai indulatok következményeit.
A 40/20 címet viselő MVM Dome-ban történő márciusi fellépése előtt álló humorista egyebek mellett elmondta:
- Az infarktusgyanúval való kórházba kerülés sokkoló élmény volt számára, amely hirtelen kiszakította a megszokott, túlhajtott életritmusból. Ez a kényszerű megállás rávilágított arra, hogy a munka túlsúlyba került az életében a család és az egészség rovására.
- A száztíz napos kényszerpihenő fizikailag szükséges volt, lelkileg viszont nehezen viselte, mert elvesztette a napi rutinját és a közönségtől kapott visszajelzéseket. A tétlenség érzése fokozta benne azt az élményt, hogy ideiglenesen „kikerült a körforgásból”.
- Szerinte az Aranyosi-ügyet politikailag felnagyították, az eredeti poén önmagában nem indokolt volna országos botrányt, az ügy súlyát a politikai és médiabeli reakciók adták meg. A történet így nem kulturális, hanem hatalmi kérdéssé vált, amely túlmutatott az eredeti kontextuson.
- Azt veszélyes precedensnek tartja, hogy humoros mondatokat politikai kommentárként, hírműfajban kezdenek kezelni. Ez szerinte a véleményszabadság informális szűkítésének irányába mutat, még akkor is, ha formálisan senkit nem tiltanak be.
- Ragaszkodik ahhoz, hogy a humorista nem politikai aktor, hanem kulturális szereplő, aki reagál a világra, nem irányítani akarja azt. A politikai címkézés szerinte torzítja a műfaj lényegét és mesterséges konfliktusokat hoz létre.
- Úgy véli, a humor természete szerint mindig az aktuális hatalmi struktúrákra reagál, mert ott a legtöbb az ellentmondás és a feszültség. Ez nem pártállás kérdése, hanem a műfaj működésének logikája.
- A humort egyfajta kollektív pszichológiai szelepként értelmezi, amely segít elviselhetővé tenni a megosztottságot és a frusztrációt. Ha ez a szelep eltömődik vagy politikai fegyverré válik, az szerinte inkább ront, mint javít a közállapoton.
(Borítókép: Kiss Ádám. Fotó: RTL)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
