Bajnai tételmondata – ha röviden összegezni kellene, valami olyasmi –, hogy az elmúlt 15 év magyar gazdaságpolitikája, valamint a brüsszeli elitekkel főbb elvi és geopolitikai kérdésekben folytatott szabadságharc végső soron nem éri meg a magyaroknak. Azt állítja, hogy bizonyos objektív mutatók alapján nem teljesítettünk jobban, mint azok az országok, amelyek mind a gazdaság, mind az ideológia, mind a geopolitikai mozgások tekintetében követték a brüsszeli irányvonalat.Sőt, szerinte ugyanezen, meg nem nevezett objektív mutatók szerint még helyenként le is maradtunk. Tehát nem jön ki a matek, nem érte meg a nagy vircsaft. Úgyhogy egyebekben a volt miniszterelnök abbéli reményét is kifejezi, hogy egy mihamarabbi kormányváltás után lehetőleg térjünk vissza a liberális gazdaságpolitika és világlátás bevett keretei közé. Na, ebbe a múltba tényleg nem érdemes visszamerengeni. (…)Az a helyzet, hogy a Bajnai által javasolt gazdaságpolitika mára lényegében megbukott. Ha volt is időszak, amikor esetleg a világ más tájain működött, akkor is elmúltak már azok a körülmények, amelyekben esetleg sikert lehetett elérni ilyen gazdaságpolitikával.Új világ köszönt ránk 2026-ban. Magyarország az elsők között volt, amely ezeket a változásokat felismerte, ezért hosszú idő után először megfelelő fegyverzetben indulunk csatába. Mégis, ki akarna visszaváltani lovaskocsira, amikor már ott áll az autó a garázsban.Mindenki, aki a brüsszeli gazdaságpolitika receptjét követi, az most megszorításokra készül. Egy másik írás érdekes témája lehetne, hogy a mostani gazdaságpolitikai megoldások vajon megőrzik vagy megszüntetik-e a liberális gazdaságpolitika alapelveit. Mert egyfelől úgy tűnik, hogy Brüsszel tervei értelmében – szemben a liberális dogmával – az Unió a korábbinál jóval nagyobb központosítást és gazdasági tervezést kíván bevezetni. Ugyanakkor az a liberális politikát folyamatosan jellemző megszorítások ugyancsak velünk élnek, mi több magasabb sebességfokozatba kapcsolnak.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
