Novemberben megalakult a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) a Magánegészségügyi Szakmai Koordinációs testület. Sokan félreértették ezt a lépést, azt hitték, hogy a tervezett szigorításoknak nem örül majd a szektor, pedig épp ellenkezőleg.
Igen, a szolgáltatók nagy része üdvözli ezt a lépést, hiszen ha a testület eléri céljait, akkor az ügyfeleknek könnyebb lesz megkülönböztetniük a minőségi szolgáltatókat a kevésbé minőségi magánegészségügyi intézményektől. A magánszektor szabályozása fogyasztóvédelmi szempontból merült fel. Az utóbbi időben ugyanis több fogyasztóvédelmi jelzés érkezett, ezért Zombor Gábor korábbi egészségügyi államtitkár, fideszes országgyűlési képviselő és Láng Róbert, az NGM egészségiparért és egészségturizmusért felelős miniszteri biztosa javasolta Nagy Márton miniszternek, hogy induljon szakmai párbeszéd a szektorban így vagy úgy érintett szakemberek között. A bizottság megalakulását féléves egyeztetés előzte meg, a politikai döntéshozók alaposan megimserték az egészségügyi, biztosítói és fogyasztóvédelmi szempontokat.
Milyen fogyasztóvédelmi jelzések érkeztek a magánegészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban?
Ez egy 800 milliárd forintos piac, ilyen méret mellett előfordul, hogy nem minden szereplő működik kifogástalanul. A bejelentések zöme az átláthatósággal függött össze. Jelenleg nincs központi szabályozás arra, hogy mi az, aminek a szerződési feltételek között mindenképpen szerepelnie kell, például mi az, amiről tájékoztatni kell a pácienst.
A fogyasztóvédelmi jelzések egy része arra vonatkozott, hogy főleg nagyértékű műtéti beavatkozásoknál nem volt világos a páciens számára, mekkora lesz a végösszeg, ugyanis ami a honlapokon szerepel, az nem mindig fedi a teljes költséget.
Persze vannak olyan esetek, amikor műtét közben kell olyan előre nem tervezett beavatkozást végezni, ami pluszköltséggel jár, de az is előfordul, hogy egyszerűen nem tájékoztatják a betegeket hiánytalanul arról, mi mennyibe fog kerülni. Emellett sajnos vannak olyan szolgáltatók is, amelyeknek nincs érvényes működési engedélyük, vagy nem teljeskörűen van meg arra az orvosszakmára, amelyben tevékenykednek. Jelenleg az árszabás feltüntetésében sincsen semmilyen szabályozás, illetve vannak még helyek, amelyek a szürkegazdaságban működnek, nem adnak számlát, nem lehet például kártyával fizetni, illetve nem töltik fel az egészségügyi ellátásokról szóló adatokat az EESZT-be, noha törvényi kötelezettség lenne. Tisztítaná a piacot, ha kötelező lenne az elektronikus fizetési rendszer használata, és ha ellenőriznék az EESZT-be történő adatfeltöltést, ezért többek között ezeket a javaslatokat tettük a bizottság felé.
Vannak olyan orvosszakmák, ahol inkább jellemző az, hogy a szolgáltatók nem működnek megfelelően, és a szürke zónában mozognak?
Nem mondanám, hogy szakmaspecifikus, inkább egy bizonyos szolgáltatóméret alatt szokott ez előfordulni: minél kisebb egy magánegészségügyi intézmény – tisztelet a kivételnek –, annál nagyobb az esély arra, hogy nem minden makulátlan. Ebből a szempontból is fontos szerepet játszanak a biztosítók, ugyanis az már önmagában minőségbiztosítást jelent, ha egy szolgáltatóval szerződésben állnak magánegészségügyi biztosítás ellátására.
Egészségügyi oldalról önök azt is szorgalmazzák, hogy vezessenek be bizonyos szakmai minimumfeltételeket. Mire gondolnak?
Olvasd tovább itt: hvg.hu
