A kormány törvénybe foglalta, hogy kötelező WC-papírt biztosítani a kórházakban. Nem valószínű, hogy jogszabályi hiátus miatt nem jutott eddig elég higiéniai eszköz az intézményekbe.
Valószínűleg nem ez a törvény fogja megoldani a problémát. A WC-papír jó szimptómája a rendszernek, hiszen nem egy drága tétel, nem azért nincs, mert megfizethetetlen lenne. El tudom képzelni, hogy egyébként van elegendő toalettpapír, csak a rendszer alulszervezettsége miatt nem jut el a központi raktárból az intézményekhez.
Jelenleg egy villanykörte kicserélését is bürokratikus körök előzik meg, amiért a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) felel. Számos kórházigazgató mondta már el az elmúlt években, hogy a rendszer túlságosan centralizált, és az intézményvezetők kevés döntési jogosítvánnyal rendelkeznek helyben.
A villanykörte esete jól mutatja, hogy bizonyos területeken túlcentralizált az egészségügyi struktúra, vagy rosszul működnek a folyamatok. Bármilyen rendszer központosítása hosszabb folyamatokat eredményez. Abban egyetértek, hogy ha a kórházigazgatóktól az a jelzés érkezik, hogy növelné a hatékonyságot, ha nagyobb mozgásterük lenne, erről konstruktív, szakmai vitát kell lefolytatni.
Az egész rendszert az teszi nehezen irányíthatóvá, hogy brutálisan fragmentált, beleértve a finanszírozást is, és ennek minden hátránya az irányítási modellen csapódik le. Nem gondolom, hogy mindennek a kulcsa a központosítás.
Nem nagy meglepetés, hogy a legfrissebb adatok szerint továbbra is az OECD-átlag alatt költünk GDP-arányosan az egészségügyi rendszerre. Ugyanakkor gyakran elhangzik, hogy azt a keveset is rosszul osztják szét. Mit kellene máshogy csinálni a finanszírozás terén?
Sem a pénz elköltésének módja, sem pedig a finanszírozási rendszer nem teremt elegendő társadalmi értéket. Magyarországon, a régió más országaihoz hasonlóan, a finanszírozás nem a valós társadalmi igényt követi le, hanem az évtizedes elavult struktúrát és infrastruktúrát. Ebből az következik, hogy a finanszírozási rendszert csak úgy lehet megváltoztatni, ha a kialakult infrastruktúrához is hozzányúlunk. Jelenleg brutális fix költségekkel működik a rendszer, az ellátás a kórházak irányába tolódott el, ahol 0–24-ben működnek a szolgáltatások, pedig sokkal rugalmasabb és olcsóbb lenne, ha több járóbeteg-intézményt hoznánk létre. Nem kell mindent kórházban megoldani. A fejlettebb nyugat-európai rendszerekben ez az átalakulás már megtörtént, vagy folyamatban van. Ha most újra lehetne szervezni az ellátási formákat és a struktúrát, akkor az lenne a legelőnyösebb a társadalom számára, ha a kapacitásokat az alapellátás felé tolnák el.
Miből fakad Magyarországon ez a kórházmánia?
Olvasd tovább itt: hvg.hu
