Nemrég egy kardiológus úgy fogalmazott egy szakmai eseményen, hogy a járóbeteg-rendelésre többségében olyan páciensek jönnek, akiknek nincsen szervi problémájuk, nem szívbetegek. Ők jellemzően pszichoszomatikus tünetekkel, pánikrohammal, légszomjjal fordulnak kardiológushoz. Mi áll az ilyen tünetek hátterében?
Akkor beszélünk pszichoszomatikus tünetekről, amikor a megélt belső feszültségnek testi megnyilvánulásai is lesznek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy jelez a szervezet, amikor mentálisan és/vagy fizikailag túlhajszoltuk magunkat. Érdemes ezekre a jelekre figyelni és ezen a ponton megállni, átgondolni, hogy mivel tudnánk harmonikusabbá, nyugodtabbá tenni az életvitelünket.
Olyan általános panaszokról van szó, mint például a fejfájás, alvásproblémák, illetve emésztési gondok. Ezek hátterében gyakran nem testi diszfunkció áll, hanem a szervezet állandó ébrenléti, készenléti reakciója.
A test a krónikus stresszt folyamatos riasztásként érzékeli, ez a jelenség pedig pánikroham formájában csúcsosodhat ki, ami szapora szívveréssel, fokozott izzadással és légszomjjal jár. Érdemes ilyenkor szakorvost felkeresni, mert csak alapos vizsgálatok után lehet biztosan kimondani, hogy pszichoszomatikus tünetekről van szó. A gond abban áll, hogy miután a páciens megnyugodott, hogy nem szervi probléma van a tünetek mögött, hanem mentális, nem feltétlenül megy már tovább terápiába, vagy változtat az életvitelén.
https://hvg.hu/360/20251216_szorongas-panikbetegseg-kiutak-nem-eletfogytiglani-itelet-hvg
Sokan elvesznek a saját életükben, egész nap rohannak, dolgoznak, a családdal foglalkoznak, ők maguk pedig mindig a sor végén szerepelnek. Mi a gátja annak, hogy valaki a sor elejére helyezze magát anélkül, hogy emiatt bűntudata lenne?
A nőkre különösen jellemző, hogy másokról gondoskodnak és a saját igényeiket háttérbe szorítják. Náluk azt az üzenetet érdemes hangsúlyozni, hogy akkor tudnak a szeretteikről jól gondoskodni, ha saját magukkal is törődnek, legyen szó mentális vagy testi egészségről. Ehhez olyan közegre is szükség van, amely támogatja az illetőt abban, hogy a jóllétét előtérbe helyezhesse. Sokan ilyenkor valóban érezhetnek bűntudatot, pedig nem arról van szó, hogy másokkal szemben koncentrálunk magunka, hanem ugyanannyira szem előtt tartjuk a saját szükségleteinket, mint másokét. Emellett fontos, hogy ne vállaljunk túl sok terhet, ne legyenek teljesíthetetlen céljaink, mert az csak további stresszforrást jelent.
Pető Dorina: Jobban szeretnénk a betegséggel való szembenézést elkerülni, mint a „kontrollt elveszíteni”
Reviczky Zsolt
Magyarországon általánosságban elmondható, hogy alacsony a lakosság szűrési hajlandósága. Miért félünk a szűrővizsgálatoktól?
Annak, hogy kevesen vesznek részt az ajánlott szűrővizsgálatokon, nemcsak az az oka, hogy az emberek félnek, hanem gyakran az is, hogy a munkahelyük nem biztosítja számukra, hogy a szabadnapjuk feláldozása nélkül el tudjanak menni orvoshoz. Emellett az is igaz, hogy gyakran a lakosság nincs is tisztában azzal, hogy milyen szűrővizsgálatokon ajánlatos részt venni.
Ami a pszichológiai okokat illeti, sokan hajlamosak a tudatlanságot preferálni, mert úgy érzik, hogy nem tudnának megküzdeni egy esetleges rossz diagnózissal, ezért inkább nem foglalkoznak a kérdéssel. Jellemző ilyenkor a gondolati torzítás:
azt mondogatja magának a páciens, hogy azért nem megy el szűrővizsgálatra, mert vele úgysem történhet semmi rossz.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
