A beszélgetést azzal kezdtük Gyuricza Csabával,a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorával, hogy áldás vagy átok ez a rettenet mennyiségű hó, ami az elmúlt egy héten lehullott. Az agrárszakember szerint a mezőgazdaságnak óriási szüksége van erre, bár természetesen mindennapjainkban okozhatott ez átmeneti gondokat, különösen a végére maradt kiterjedt ónos eső.
Tisztáztuk azt is, hogy ugyan a lehullott hómennyiség jelentős, de önmagában nem oldja meg a problémákat. Gyuricza Csaba elmagyarázta az átszámítást is, hogy 10 centiméter hó nagyjából 10 milliméter csapadéknak felel meg – attól függ, hogy porhó-e (akkor 10:1 az arány) vagy már ülepedett hó (akkor 7-8:1).
Miért értékesebb forma most a hó, mint az eső?
A hó – ellentétben az esővel – fokozatosan, lassabban kerül a talajba olvadáskor. Ez maximalizálja a hasznosulást, és minimalizálja a talajkárt és az elfolyást. A szakember szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a mostani 30 centis hóréteg egyfajta szigetelőként működik: mínusz 10–15 fokos hidegben is körülbelül 0 Celsius-fok körül tartja a talaj felszínét. „A hó és a benne lévő levegő szigetelő hatása miatt nincs nagy átfagyás, ahol jó hóborítás van” – magyarázta a rektor.
Tavasszal így kevesebb lesz a növényvédelmi költség, mert a mostani, elhúzódó hideg gyéríti a kártevőket is. Az elmúlt évek enyhe telei során átteleltek az atkák, levéltetvek, poloskák, és a gazdák tavaszonként a kártevők gyors megjelenésétől féltek, nem alaptalanul. Most, hogy egy-két hétig mínusz 10 fok alatt volt a hőmérséklet, jelentősen csökken a kártevőpopuláció, mert ezek nemcsak a földben telelnek át, hanem a házfalak repedéseiben, vagy a fák kérgében.
Különösen fontos ez az új, a klímaváltozással behurcolt fajok esetében.
Az aranyszínű sárgaságot okozó kabóca, amely hordozója ennek a kórnak, és a szőlőültetvényeket tette tönkre tavaly Zalában és más megyékben, most biztosan nagyobb mennyiségben pusztul el
– mondta Gyuricza Csaba.
A 30–40 milliméteres csapadék értékes, de messze nem elegendő, mert már most olyan hiány van a talajokban, ami 100 milliméterekben mérhető, ha az elmúlt éveket összeadjuk – figyelmeztetett a rektor, majd jelezte: a legkritikusabb területek az Alföld középső részei – Békés, Szolnok, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, különösen a Homokhátság. A probléma súlyosságát mutatja, hogy a 2022-es történelmi aszály idején a kukorica ezeken a területeken gyakorlatilag teljesen elpusztult.
Három Balaton párologhat el évente
Gyuricza Csaba sokkoló számot mondott, amikor arra utalt, hogy évente körülbelül hárombalatonnyi vízmennyiség távozik el úgy a termőtalajokból, hogy az nem hasznosul a növénytermesztésben. Ez hihetetlen mennyiségű víz, amit elpazarolunk.
A megoldást egyértelműen a technológiai váltás jelenti a gazdálkodásban. A talajt úgy kell kezelni, mint egy lábos forrásban lévő vizet – ha fedő van rajta, nem párolog el olyan könnyen. A fedőt ebben az esetben a növényi maradványok, a szerves anyagok jelentik, amelyek a betakarítás után, mondjuk, aprított formában ott maradnak a földfelszínen.
Ha ennek az elpárolgó mennyiségnek csak a felét helyben tudjuk tartani, az akár 100 milliméternyi csapadék megtartását is jelentheti. Ismert, hogy ott, ahol figyelnek a talajnedvesség-megőrzésére, súlyos aszály esetén is be lehet 4–6 tonna kukoricát takarítani, míg máshol teljesen kisül a termés.
A víz jelenti az életet, hiszen azon múlik, lesz-e termőképes talaj Magyarországon, és tudunk-e élelmiszert termelni. A kapacitás megvan arra, hogy akár két–két és félszer annyi élelmiszert állítsunk elő, mint a hazai szükséglet, de ehhez vízre, megfelelő technológiákra és az agrárszerkezet átalakulására van szükség.
„Vizet a tájba!” program
A felszíni vizet meg kell őrizni a későbbi aszályos időszakokra. Ennek a kormányzati programnak a lényege, hogy a gazdák földet ajánlanak fel saját területükből, ahol a vizet tárolni lehet, nem feltétlenül betonmedencékben, hanem árterületszerű megoldásokkal. Célja a víz visszatartása a tájban az elvezetés helyett, a klímaváltozás hatásainak mérséklése és a vízkészletek javítása révén.
„Magyarországról az elmúlt években több vizet engedtünk kifolyni, mint amennyi bejött. Ez pedig fenntarthatatlan” – mondta Gyuricza Csaba, hozzátéve, minden jogalapunk megvan a víz megőrzésére és tárolására.
A rektor egyértelműen fogalmazott: „Minél kritikusabb a helyzet, egyre inkább tudásalapúvá kell hogy váljon a mezőgazdaság. Aki nem tud lépést tartani a legkorszerűbb technológiákkal, az előbb lemarad, majd utóbb tönkremegy.” Ugyan a nagygazdaságok könnyebb helyzetben vannak, de a kisgazdálkodóknak is vannak lehetőségeik: vertikális integráció (feldolgozás, marketing, helyi élelmiszer-előállítás), továbbképzések és új technológiák alkalmazása révén.
A műsorban még szó volt arról is, hogy:
- Miért múlik a jövőnk a vízen, az energián, és azon, hogyan miként kezeljük a hulladékot?
- Mit csinálnak és hogyan „működnek” a tápanyag-visszatartó növények?
- Miért és mire jók a fásszárú energianövények?
- Mit tehetünk az olyan invazív fajokkal, mint az ecetfa?
Olvasd tovább itt: index.hu
