Január 17–18-án rendezik meg a 10. nemzetközi jégszobrász versenyt a Magas-Tátrában, Szlovákiában. A verseny mára rangos nemzetközi találkozóvá nőtte ki magát, de az egész egy egészen hétköznapi helyzetből indult. A kerámia készítés helyét átvette a jégszobrászat, és van olyan verseny, ahol már Zsolt dönti el, ki a legjobb.
M. Tóth Zsolt és a jégszobrászat egyik legfontosabb eszköze, a láncfűrész / Fotó: (C) Orosz Peter PhotographerA jégszobrászat az egyik legszebb múlandó alkotásokat felvonultató művészeti ág
Zsolt eredetileg keramikus, de egy pillanat alatt váltania kellett: a forró kemencét cserélte fel a hideg jégre.
A kilencvenes években a kerámia teli lett tömegcikkel, kínai árukkal, kelet-európai importtal. Éreztem, hogy váltani kell. A fordulópont 1998-ban jött el, amikor egy ismerősöm arra kért, hogy készítsek formát egy jégszoborhoz. Mondtam neki, hogy a gumiforma drága, inkább megfaragom a szobrokat én magam. Így indult a karrierem, 2000-ben már Graz-ban voltam, ahonnan egy világversenyről elhoztuk a közönségdíjat
– meséli Zsolt.
A víz, amely mindenhova utat tör, egy pillanatra megáll az időben / Fotó: (C) Orosz Peter Photographer
Zsolt korábban rendezvényekre készített látványos, kisebb jégszobrokat, így ismerte meg Marek Bérest, aki meglátta, mire képes Zsolt a jéggel. Közösen eldöntötték, hogy Zsolt munkáit Szlovákiában is meg kell mutatni az ottani közönségnek. A közös munka beindult, Zsolt pedig láncfűrészes jégfaragó show-ját is több alkalommal elvitte a szomszédos országba.
Dolgoztunk együtt, ment a közös ötletelés, és egyszer, amikor a Lomnici részre mentünk felvetődött, hogy milyen jó lenne versenyt szervezni ott. A helyszín a nemzetközi verseny után kiáltott szinte. Így indult, és azóta is dübörög a jégszobrász verseny Szlovákiában
– mondja Zsolt.
A jég is tüzet fog Zsolt kezei között / Fotó: M. Tóth Zsolt„A téma bármi lehet, kihívásnak fogok fel mindent”
Zsolt elmesélte, hogy nagyon szerette például a vallási témát, amit Szerbiában egy versenyen kapott, ott egy biblikus jelenetben Józsefet ábrázolta egy satupadnál.
Nagyon élő, érzelmes lett a jégszobor. Elolvadt nyilván egy idő után, a szobrok természetesen nem maradandók, de ez nem probléma. Hiszen, ha fából vagy kőből faragnék, azt sem látnám minden nap, csak képen. Én nem a múltba tekintek sosem, a következő kihívás visz előre. Sokszor még be sem fejezek egy munkát, már a következő jár a fejemben
– meséli a mester.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
