A váci pár 600 ezer forintos duguláselhárítási számlájáról szóló cikkünk után nemcsak újabb olvasói történetek érkeztek, hanem a rendőrség is megszólalt az ügyben. Az Országos Rendőr-főkapitányság válaszai azonban legalább annyira mutatják meg a jogi mozgásteret, mint annak határait. Miközben az áldozatok történetei szinte egymásra másolhatók, az eljárás elindítása továbbra is nehéz, különösen akkor, ha a történet „csak” irreálisan drága számlával végződik.
Pedig az összegek önmagukért beszélnek. Egy bajai olvasónk azt írta, hogy szenteste fizettek ki 914 ezer forintot egy duguláselhárításért. Külföldön élnek, karácsonyra érkeztek haza, a probléma az ünnep kellős közepén jelentkezett. A helyzet sürgős volt, alternatíva nem nagyon akadt.
A biztosító persze semmit nem fizetett, és mi voltunk a negyedikek, akik bent voltunk az irodában panaszt tenni
– írta levelében a család.
Egy másik olvasónk Budapest I. kerületéből írt. Második emeleti lakásában volt dugulás, az interneten választott céget, az értékelések rendben voltak – utólag derült ki, mennyire. A helyszínen 16 900 forintos folyóméterárral számoltak, és azt is közölték, hogy az ilyen munkát a társasház biztosítója „szokás szerint” 85 százalékban fedezi.
A húsz perces munka után jött a számla. 27 méterrel számoltak, összesen 600 ezer forintot kértek. Az olvasó csak később döbbent rá, hogy 27 méter nagyjából egy tízemeletes ház magassága, és hogy a biztosító nyilván nem ismeretlen szerelők bemondására térít.
A nő megpróbált beszélni a céggel, de a honlapon megadott számon az illetékes, amikor elmondta, miért keresi, visszahívást ígért, majd letiltotta a számát. A panaszlevélre sem válaszoltak. A társasház biztosítója végül 150 ezer forintot megtérített, de a biztosító munkatársa elmondta a károsultnak, hogy egyre több ilyen esettel találkoznak.
A történet egyik legfontosabb része azonban nem az összeg, hanem a helyzet. Este volt, hétvége, két férfi tartózkodott a lakásában, a probléma megoldva, a számla ott feküdt az asztalon. „Nem hívtam rendőrt, pedig kellett volna” – írta, most pedig feljelentést tesz.
Mit mond erre a rendőrség?
Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) válasza szerint önmagában az irreálisan magas ár nem bűncselekmény. A magyar jog ugyanis nem árszabályozás alapján működik, hiszen ha nincs hatósági ár, a szolgáltató elvileg annyit kér, amennyit akar. A büntetőjogi határ ott húzódik, ahol bizonyítható a megtévesztés.
Csalás akkor állapítható meg, ha a vállalkozó már a megbízás pillanatában sem akarta a szerződéses kötelezettségeit rendesen teljesíteni, és eleve jogtalan haszonszerzésre törekedett. Ez azonban – ahogy a rendőrség is elismeri – bizonyítási kérdés. Egyetlen ügyben gyakran nehéz igazolni, hogy nem „rossz üzlet”, hanem tudatos átverés történt.
„A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bekezdésébe ütköző csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Az elkövetési magatartást vizsgálva a csalás egy olyan kétmozzanatú tevékenység-folyamat, amelynek a megtévesztés az első mozzanata, és amelynek eredményeképp a megtévesztett tudatában a valóságtól eltérő, téves képzetek alakulnak ki. Az elkövetési magatartás második fázisa, hogy a megtévesztett az elkövető csalárd jellegű magatartásának hatására valamely vagyoni joghatású cselekményt végez. Csalás bűncselekmény akkor valósulhat meg, ha a rendelkezésre álló adatokból alapos okkal lehet arra következtetni, hogy a vállalkozónak már a szerződéskötés pillanatában sem állt szándékában a szerződéses jogviszonyból fakadó kötelezettségeit teljesíteni, és ezzel a magatartásával kárt okozott. Amennyiben ez nem igazolható, úgy a cselekmény szerződésszegésként értékelhető” – fogalmazott az ORFK.
Ez az oka annak is, hogy a károsultak gyakran azt a választ kapják: egyedül kevés az esély, több hasonló ügy viszont már mást mutathat. Ha ugyanis több sértett jelentkezik hasonló módszerrel, hasonló számlákkal, az már az üzletszerűség gyanúját veti fel – ez pedig minősítő körülmény lehet.
Csalás bűncselekmény megvalósulásához szükséges, hogy a bekövetkezett kár értéke az ötvenezer-egy forintot meghaladja. Amennyiben egy sértett vonatkozásában az okozott kár ezt az összeget nem éri el, és az üzletszerűség, mint minősítő körülmény sem áll fenn, a cselekmény nem bűncselekmény, nyomozás nem indítható. A Btk. Értelmező rendelkezések fejezete rögzíti, hogy üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Amennyiben tehát a bűncselekmény megállapításához szükséges értékhatárt az okozott kár nem éri el, a nyomozó hatóság adatgyűjtés keretében megállapítja van-e hasonló jellegű ügy, amely alapján az üzletszerűség, mint minősítő körülmény megállapítható
– részletezte a hatóság.
Azt azonban a rendőrség is hangsúlyozza, hogy amennyiben a szolgáltató téves információkat ad, mint például az I. kerületi olvasónk esetében azt, hogy a biztosító fizeti a felmerülő költségek 85 százalékát, az már bűncselekménynek minősül.
„Amennyiben a magatartás kimeríti a Btk. 373. § szerinti csalás bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, a bűncselekmény megvalósul” – írta a rendőrség.
És mi van a félelemmel?
A korábbi cikkünk bemutatott ügyekben és az írásunk után kapott olvasói levelekben újra és újra előkerült egy elem, amely túlmutat az árazáson: a félelem. Többen írták, hogy nem mertek vitatkozni vagy nem fizetni. „Nagydarab” szerelők, rámenős fellépés, sürgetés – és az a kimondatlan érzés, hogy ebből jobb minél előbb kiszállni.
A rendőrség szerint, ha a fizetést erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítik ki, az már nem pusztán szerződéses vita. Ilyenkor felvetődhet kényszerítés, zsarolás vagy önbíráskodás gyanúja is.
Ki kell emelni, hogy mindhárom bűncselekmény esetében szükséges tényállási elem az erőszak vagy a fenyegetés megvalósulása. A rendelkezésre álló, vagy az eljárás során beszerzett adatok alapján lehet azt megállapítani, hogy az elkövetői magatartás kimerítette-e ezen tényállási elemeket. A Btk. Értelmező rendelkezése szerint a fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására
– fogalmazott az ORFK.
Ez az a pont, ahol a valóság és a jog gyakran elcsúszik egymás mellett. A helyszínen ritkán hangzik el nyílt fenyegetés, nincs ütés, nincs ordítás. Van viszont sürgetés, nyomásgyakorlás, és az a helyzet, amelyben sokan inkább fizetnek, csak legyen vége.
„Szabad árazás”, kiszolgáltatott helyzet
Egy harmadik olvasónk 420 ezer forintos számláról számolt be, miután a családi házuk utcáig futó gerincvezetékét mosták át. A fogyasztóvédelemhez fordult, ahol azt a választ kapta, hogy az árazás szabad, a körültekintés a fogyasztó felelőssége.
Papíron ez igaz. Csakhogy ezek az esetek nem hétköznapi vásárlások. Nem egy webshop kosaránál történnek, hanem vészhelyzetben, gyakran ünnepnapon, este, gyerekekkel, vízben álló lakással. A döntések nem nyugodt mérlegelés után születnek, hanem kényszer alatt.
A rendőrség szerint nincs információjuk arról, hogy szervezett bűnözői hálózat állna a háttérben. Az áldozatok történetei alapján azonban egy jól felismerhető minta rajzolódik ki: sürgős helyzet, homályos árképzés, utólag közölt végösszeg, majd eltűnő cég.
A dugulás megszűnik. A számla marad. És egyre többen jönnek rá utólag, hogy nem egyedi balszerencse történt velük, hanem valami, ami feltűnően sokszor ismétlődik.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Peter Muller / Getty Images Hungary)
Olvasd tovább itt: index.hu
